Sziasztok!
Pontosan három hete, hogy nem volt új rész, amit szörnyen röstellek, de a kezem beadta a kulcsot! Most is rettenetesen fáj, de már megakartam írni nektek ezt a részt! ☺
Az előző részhez 15 vote és 1 komi érkezett. Ezeket rettenetesen köszönöm! ♥☺
Nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást kívánok! Remélem tetszeni fog a rész, és Hagyjatok NYomot Magatok Után!♥☺
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ☺♥

A napok villámsebesen telnek egymásután, mintha nem is lenne éjszaka, ami elválasztja egymástól a két napot. Mivel a szünet utolsó napjait éljük immár a tanulásra is időt kell szánnom, ha nem akarok rontani a tanulmányi átlagomon. Igaz, hogy a szünet előtt minden fontosabb dolgozatot megírattak velünk, de sosem lehet tudni milyen idióta ötlet ver gyökeret egyes tanáraink fejében. Esetleg melyik fog abból az anyagból feleltetni, amelyikből már megírtuk a témazárót. Hiszen a mi osztályunkban már erre is volt példa, így legegyszerűbb kiszűrni, hogy az adott puskázott-e avagy sem.

Bármennyire is szeretem az irodalmat most legkevésbé van hozzá kedvem és a földszintről feljövő illatok csak még jobban nehezítik a dolgom. Tina ugyanis isteni puncsos édességen mesterkedett egész délelőtt – amiben természetesen nem engedte, hogy segédkezzem. S most ezek az alkotások sülnek a sütőben.

Az ajtó másik oldaláról kopogás hallatszik, amin kissé meglepődöm, hiszen Tina sosem zavar miközben bújom a tankönyveket.

- Tessék – emelem fel hangom.

Az ajtó kinyílik annak résén, pedig Harry dugja be fejét arcán egy nagy mosollyal.

- Jó reggelt – köszön – Mit csinálsz ilyen korán?

Kérdésén elnevetem magam és válaszolok.

- Inkább már jó napot nem gondolod? – kuncogok.

- Miért mennyi az idő? – teszi fel a következő kérdést.

Az ágy mellett levő éjjeliszekrényen elhelyezkedő órára pillantok, ami már 11:24-et mutat. Majd közlöm vele az időt.

- Te jó ég – pattannak ki szemei – Fel kellett volna hívnom Maxet a ma estével kapcsolatban. El sem hiszem már eltelt egy hét azóta, hogy ott énekeltem és ott álltam a színpadon. Hű... De most megyek, felhívom gyorsan utána bejövők, ha nem gond.

- Öhm... most tanulok, majd az ebédnél találkozunk – bújik ki kettesben lét alól.

- Rendben akkor jó tanulást, te kis stréber! – kiáltja a mondat második felét az ajtón túlról.

Ezen a megjegyzésen már csak nevetek, mert annyiszor hallottam tőle, hogy már megszoktam.

Az elmúlt napokban Harryvel valamivel jobb lett a kapcsolatunk, de egy bizonyos mértékű félelem még van bennem, amit egyszerűen nem tudok kiűzni magamból. Nem tudok még sokáig kettesben maradni vele, de már beszélünk.

Az óra – számomra – pillanatok alatt eléri a déli tizenkét órát, és ezzel egy időben Tina szól is, hogy kész az ebéd. Mivel a hasam kiált már valami ennivalóért perceken belül lent termek az ebédlőben, ahova Hazz és Tina már behozta az ételt. Tojásleves és rakott karfiol. Imádom.

- Jó étvágyat gyerekek! – mondja Christina, majd elveszi a tányérom és kimeri nekem a levest, ami éppen tökéletes mennyiség.

Annak ellenére, hogy farkas éhes vagyok lassan kanalazom a levest, mivel nem akarok telhetetlennek vagy mohónak tűnni.

Mikor mindhárman végzünk a leves elfogyasztásával, Tina a mosogatóhoz viszi mindenki tányérját, madj visszatér az asztalhoz.

- Romina – szólít meg Harry – szeretnék kérdezni valamit.

Szívem a torkomba ugrik és ott dobog tovább, de sokkal gyorsabban: - Kérdezz!

- Te is tudod, hogy ma van az első fellépésem a klubban, amiért fizet Max... És azt szeretném kérdezni, hogy... eljönnél-e velem?

A kérdés hallatán levegőt is elfelejtek venni és képtelen vagyok felelni.

- Ha te nem mondod, hogy menjek fel a színpadra és mutassam meg mit tudok, akkor nem jutottam volna ide. Énekelek és fizetnek is érte – nevet fel – Szóval szeretném, ha az első estén ott lennél velem.

- Harry én... - tétovázok – nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Kicsim – szólal meg Tina – tudom, hogy mit érzel és meg is értem. Hidd el mindannyian megértjük, és ha kétségeid vannak, maradj itthon, de legalább gondolt át – mosolyog rám bíztató jelleggel.

- Rendben – vágom rá egyből és meggondolatlanul – Elmegyek veled.

- Köszönöm – küld felé egy ezer wattos mosolyt.

***

- Mehetünk? – kérdezi Harry a szobámba belépve.

A tükörbe nézve megigazítom hajam ami egyenesen omlik vállamra és egy utolsó pillantást vetek öltözékembe, ami egy barna nadrág és egy fehér vékony fajta, ujjatlan garbó. A hidegebb időre lévő tekintettel felvettem egy telitalpú barna bokacsizmát is, hogy ne fázzak meg.

- Igen - felelek kérdésére és elhagyom a szobát.

A nappaliba leérve Tina könnyes szemekkel tekint ránk.

- Remélem az este után mindent másként látsz majd – suttogja fülembe, mikor megölel búcsúzásként.

Harry segít felvenni a kabátomat, majd elhagyjuk a házat. Tina szavai biztos vagyok abban, hogy Harry tervez valamit és őszintén megvallva félek attól, hogy mi vár rám ma este.

Harryvel az autójához sétálunk, én pedig egyből a hátsó ajtóhoz megyek, ami neki is feltűnik.

- Nem akarsz mellém ülni? – kérdezi csalódottan.

- Csak menjünk – mondom, ezzel remélem, hogy kikerülhetem a kínos választ.

- Romina egy hét telt el a történtek óta. Azt hittem azóta bízol bennem annyira, hogy legalább az autóba beülj mellém – emeli fel hangját.

- Vagy hátraülök, vagy itthon maradok – forr fel az agyvizem.

Harry mormog valamit az orra alatt, de kinyitja az ajtókat, és ő azonnal be is vágja magát az autóba. Magatehetetlenül állok az ajtónál és túlságosan is nagy bennem a bizonyítási vágy. Kinyitom az anyósülés ajtaját és beülök az autóba, Hazz szemei pedig kikerekednek.

- Nem úgy volt, hogy hátraülsz?

- Nem mindegy? – kérdezem egy kis éllel a hangomban – Csak induljunk.

- Ro ha neked ez kényelmetlen megértem. Sajnálom az előbbit, de ha akarsz nyugodtan ülj hátra – lágyul meg hangja.

- Harry induljunk kérlek – a hangomban hallatszódik a könyörgés.

***

Harry mellett besétálni a klubba felettébb furcsa érzés mivel egy hete pontosan ezt a küszöböt még együtt léptük át, kézen fogva.

Cindy – Max menyasszonya – amint meglát minket odajön hozzánk és mindkettőnket üdvözöl.

- Hogy vagytok? – kérdezi kedvesen.

- Megvagyunk, köszi – feleli Harry helyettem is.

- Ro beszélhetek veled? Szeretnék tőled tanácsot kérni – intézi hozzá szavait.

- Persze – vágom rá azonnal és eltávolodok Harrytől.

Tudom, hogy fáj neki, amit teszek vele, de nekem is fájt, amit ő tett velem. Csak nekem fizikai fájdalmat is okozott nem csak lelkit.

Cindy a színpad mögötti részre visz, ahol csak a hangosítok, és a világosítok mozognak.

- Figyelj – kezd bele a lány - tudom, hogy eddig egyszer találkoztunk és nem is ismersz, valamint a múltkor is azt hitted, hogy hajtok a barátodra, de látom valami nincs rendben köztetek. Romina bármennyire is hihetetlen megéltem egy pár dolgot, és ha bármiben tudok segíteni, szólj nyugodtan rendben.

- Hogy érted az, hogy pár dolgot megéltél?

- Maxszel már együtt voltunk két éve, mikor szóba került a családalapítás. Amint úgy döntöttünk, hogy ráállunk a babaprojektre a pici be is csúszott. Amikor elkezdtem sejteni, hogy valami nem oké nálam elmentem orvoshoz és közölte velem, hogy kisbabát várok. Annyira boldog voltam a hírtől és alig vártam, hogy elmondhassam Maxnek – szemébe könnyek jelennek meg - Most lehet, hogy azt gondolod, hogy meggondolatlanság volt, hiszen Max még csak 21 én meg 19 voltam, de szerettük egymást és úgy éreztük megértünk a dolgokra – vesz egy mély levegőt majd folytatja tovább – Mikor kiléptem a rendelőből egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan mondjam el neki, hiszen egy percet sem akartam tovább várni. A zebrán akartam átmenni az utca másik oldalára egy barom nem állt meg és elütött. A kórházban tértem magamhoz. Eltörött négy pár bordám, az egyik majdnem átszúrta a tüdőmet. Eltört a karom, megrepedt a combcsontom és agyrázkódásom lett. Mindennek tetejébe pedig az ütés nagyságától elkezdtem vérezni a babánk életét pedig nem tudták megmenteni – sírja el magát Cindy.

- Ha nem akarod elmondani nem kell Cindy – suttogom miközben megölelem, de ő elszakad tőlem és folytatja.

- Max miután beért a kórházba megtudta, hogy állapotos voltam és azt hitte nem akartam neki elmondani. Napokig nem szólt hozzám, pedig akkor lett volna rá a legnagyobb szükségem. Hiába próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, ő nem volt vevő. Mindennap bejött hozzám és ott ült mellettem a látogatási idő elejétől a végéig, de egy szót nem szólt. Négy nap telt el így, és az ötödik nap eldöntöttem, hogy bármi lesz is elmondom neki mi történt valójában. Amint megtudta megint pátyolgatott, mint azelőtt ha valami történt velem. Haragudnom kellett volna rá, de az iránta érzett szerelmem erősebb volt mindennél. S arra vágytam, hogy mellettem legyen, főleg azokban a napokban. És mint látod, most itt tartunk – mutatja fel nevetve a gyűrűsujját, amin ott ékeskedik az a csodás arany eljegyzési gyűrű, amit barátja adott neki.

És ekkor elgondolkodom. Ha nem vagyok képes újra bízni Harryben akkor nem szeretem elégé? Teszem fel magamnak a kérdést kétségbeesve.

- Hello, jó estét mindenkinek – hallom meg a hangszórókból Harry hangját, és mindenki tapsolni kezd, sokan „Éljen"-ezni vagy fütyülni kezdenek – Harry Styles vagyok, de ahogy észreveszem, ezt már páran tudják. Nos, a második olyan este, hogy itt lépek fel. A mai napon öt dalt fogok elénekelni, az első pedig egy saját szerzemény lenne... A dal címzettje pedig nem más, mint Romina Fernández-Smith – nevem hallatán még jobban felkapom fejem. Ez a dal neked szól Baba, és remélem tudod, hogy mennyire sajnálom ami történt... A dal címe „Veled leélném az életem".

Mikor meghallom a dal címét szemem könnybe lábad, de mikor a szövegét is akkor elfog a sírás.

„Itt a szívem mélyén
Egy titkot őrzök én,
Hogy vágyaimnak végén,
Csak téged látlak én.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
A pillanat, a végtelen,
Szomorú szívemen.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
Az éjszakám, a nappalom,
Erről álmodom.

Mennyit ér egy érzés,
Megtudnád velem.
És mennyit ér egy lépés,
Ha kéred megteszem.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
A pillanat, a végtelen,
Szomorú szívemen.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
Az éjszakám, a nappalom,
Erről álmodom.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
A pillanat, a végtelen,
Szomorú szívemen.

Veled leélném az életem,
A mindenem te vagy nekem,
Az éjszakám, a nappalom,
Erről álmodom."*

Mikor vége a dalnak szabályosan már zokogok, a közönség pedig állva kezd tapsolni Harrynek, aki elnézést kér az emberektől és odafut hozzám.

- Hogy tetszett? – kérdezi reménnyel tele a hangjában.

- Köszönöm – szipogom, és csak arra vagyok képes, hogy ezt kinyögjem.

- Van esély arra, hogy normálisan megbeszéljük a dolgokat?

- Menj fel a színpadra kápráztasd el a közönséget és utána elmehetünk valahova – mosolygok rá.

- Romina nem muszáj elmennünk... itt is maradhatunk.

- De én szeretnék – győzködöm.

Vigyorogva felfut a színpadra és elénekel további négy számot. Az emberek egyszerűen imádják őt, és ráadást kérnek tőle az utolsó dal után. Rám pillant, én pedig biztatóan bólintok ő pedig elkezdi Adam Lambert „If I Had You" című számát. A közönség ismét őrjöng a dal végén, és Harry most már végleg elköszön tőlük. Odajön hozzám és megkérdezi:

- Mehetünk?

- Igen – bólintok.

Elköszönök Cindytől és megbeszéljük, hogy pár nap múlva összefutunk és mindent elmondok neki ami velünk történt. A múltkori esettel ellentétben rendkívül szimpatikus lett ez a lány.

Harryvel beülünk az autóba és elmondom neki, hogy hova szeretnék menni. Azonnal tudja, milyen helyről beszélek, mivel rengeteg időt töltöttünk ott együtt.

Ez a hely pedig nem más, mint egy eldugott kis patak melletti terület, ami az erdő szélén található. Hazz vonakodva visz oda, de végül belemegy a sok győzködés után.

Miután odaérünk, kiszállunk az autóból a sötét éjszakába. Én a patakhoz sétálok és nagyot szippantok a tiszta levegőből. Megfordulok, és ekkor látom, hogy Harry a kocsi elejének támaszkodva néz és karba tette kezeit. Rám mosolyog, én pedig elé sétálok és beállok lábai közé, ezzel arcunk majd' egy vonalba esik.

- Miért ide szerettél volna jönni? – kérdezi szinte már suttogva.

- Nem tudok – mondom őszintén - Sok emlék húz ide.

- Romina tényleg sajnálok mindent. Én... - folytatná, de mutatóujjam ajkai elé teszem.

- Csshhh – hallgattatom el – Ne beszélj... Inkább csókolj meg!

- De Ro...

- Kérlek Harry – könyörgöm neki.

Nem tétovázik tovább ajkait az enyémre illeszti. Ajkaink régi ismerősként köszöntik egymást, és gyorsan felveszik az ismerős ritmust. Csókunk lassú mégis vad és érzelmes. Kezeit derekamra vezeti én pedig átkarolom nyakát és próbálom még jobban magamhoz húzni. Az eső a következő pillanatban leszakad, emiatt pedig elválunk egymástól.

- Be kellene ülnünk az autóba – mondja nevetve Harry.

- Maradjuk még egy kicsit – kérlelem, és újra felpipiskedek hozzá egy csók reményében...

* A részben olvasható dalszöveg Balázs Pali száma, és ha jól informálódtam a dalszöveget Kaszás Péter szerezte!*

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts
FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"
Eltaszítva Trailer:
Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad Készítette: Claudia Sinclair