Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 51 vote és 9 olvasói komment érkezett - valamint +1 a facebook csoportban -, KEVESEBB, MINT EGY NAP ALATT! :') Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Harry férfias illatát mélyen magamba szippantom, és máris biztonságban érzem magam. Erős karjait szorosan körém fonja, mintha a világ legbiztonságosabb kerítését emelné körém. Fehér pólójába kapaszkodom, ahogy kiskoromba kapaszkodtam anyu szoknyájába. Könnyeim a vállát áztatják, a sírás pedig rázza egész testem.

- Mi történt Baba? – kérdezi aggodalmasan.

- Andrew – suttogom, és még jobban hozzábújok.

Menyasszony pózba a karjaiba vesz és bevisz a nappaliba. Lassan letesz a kanapéra és mellém ül, de továbbra is fogja kezemet.

- Mi történt vele, Baba? – néz mélyen a szemembe – Várj! – fordítja el a fejem az államnál fogva.

Megvizsgálja az arcom minkét oldalát, majd újra szembefordít magával. Arcvonásai a düh ezer változatát tükröződik.

- Megütött? – kérdezi dühtől fortyogva.

Megszólalni nem tudok, így csak bólintásra telik tőlem. Harry felpattan a kanapéról és a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Tudom, hogy mire készül, de nem engedhetem, hogy a házamba menjen. Andrew képes lenne nekiesni. Minden erőm összeszedve elé rohanok.

Megállok vele szembe és kezeim a mellkasára helyezem. Érintésem alatt érzem, ahogy szíve őrületes tempót diktál. Mintha bármely pillanatban képes lenne kiszakadni a helyéről. Zöld szemeibe nézek, amelyekben csak gyűlöletet látok.

- Kérlek, ne menj oda – kérem elcsukló hangon.

- Nem hagyom annyiban, hogy bántott téged - kiáltja, mire összerezzenek és hátralépek tőle.

Harry észreveszi, hogy rám ijesztett és arcvonásai máris meglágyulnak. Derekamnál fogva magához húz és egy lágy csókot nyom ajkaimra.

- Ne menj oda. Könyörgöm – kérlelem, miközben homlokunkat a másikénak döntjük.

- Mond el, hogy mit tett – morogja.

Tudom, hogy sosem hagyná annyiban a dolgot, így muszáj elmondanom. Megfogom a kezét és visszamegyünk a nappaliba. A kanapéra magam mellé húzom és belekezdek:

- Fel akartam bontani az eljegyzést – szipogom – Szakítani akartam vele, hogy együtt lehessünk - ennek hallatán mosoly kúszik arcára – De begurult és a nyakamnál fogva a kanapéra lökött. Megpofozott. Amikor el akartam futni, de hamar utolért és a falnak taszított. Bevertem a fejem, a földre estem. Bement a konyhába és azt kérdezte, hogy mikor lesz az esküvő. Háttal volt nekem én pedig leütöttem egy vázával.

Harry elszörnyedve néz rám. Ha egy rajzfilmbe lennénk, biztos vagyok benne, hogy vörös lenne a feje és gőz jönne ki a füléből.

- Megölöm – suttogja – Esküszöm, hogy megölöm.

- Ne csinálj hülyeséget. Gondolj rám és a gyerekeinkre.

Harry lecsukja gyönyörű szemeit és mély levegőt vesz.

- Történt más is? – kérdezi.

- Nem – hazudom.

Ha elmondom neki, hogy Drew áll minden rossznak a hátterébe nem tudnám visszatartani és addig ütné a férfit, míg az lélegzik.

- De a gyerekek ezt nem nézték végig igaz? Hol vannak?

- Anya elvitte őket egy barátjuk születésnapjára – felelem.

- Az éjszaka itt fogtok aludni nálam – jelenti ki ellentmondást nem tűrően – Te, Darcy, Oliver és Julia is. Egyikőtök sem mehet vissza abba a házba.

Bólintással beleegyezem, és az ölébe mászok. Mellkasára hajtom a fejem és hallgatom szíve dobogását. Nyugalom árad szét egész testemben. Amellett a férfi mellett vagyok, akit szeretek, és aki a két gyönyörű gyermekem édesapja.

Darcy és Ollie odáig lesz, hogy Harry házában aludhatnak. A falon logó képekre viszont fel fognak figyelni. Sokszor nézegetünk olyan képeket, amelyek még akkor készültek, amikor pólyások voltak. Van egy-két kép, amelyeken ők is nagyokat szoktak nevetni. Én viszont csak ámulok.

Olyan kicsik voltak. Mintha tegnap hoztunk volna őket haza a kórházból. Vagy mintha tegnap tették volna meg az első lépéseiket. Most pedig az iskolába készülnek. Harry annyi mindenről lemaradt. De az együtt töltött éjszaka után említette, hogy örülne egy harmadik Styles babának. Ha úgy alakul az életünk nem leszek ellene. Megérdemli, hogy lássa felcseperedni a gyerekét.

Harry keze a hátamat simogatja, és lassan ringat is, akárcsak a kisbabákat. A csengő hangja azonban mindent félbeszakít.

- Ki lehet az?

- Szerintem anya az – felelem, mire kérdőn néz rám – Sajnálom, de mikor jöttem felhívtam és megkértem, hogy jöjjön ide ő is. Elment anyukádékhoz és ha minden igaz, akkor velük jött ide.

- Beengedem őket – lehel egy csókot homlokomra.

Felállok az öléből és kézenfogva megyünk a bejárati ajtóhoz. Az ajtót kinyitva anya megkönnyebbült, valamint Tina és Adrian meglepett arcával találjuk szembe magunkat.

- Romina – ugrik a nyakamba anya.

Órákig tűnő időkig öleljük egymást. Mikor elenged Tináékra pillantok.

- Mit csinálsz itt? – kérdezi csodálkozva Tina.

Harryre pillantok, aki magához von és válaszol is helyettem.

- Együtt vagyunk – mosolyog Harry.

- Gyerekek – kiáltja Tina és egyből megölel.

Miután a Styles szülök kiörvendezték magukat, beballagunk a konyhába. Harry mindenkinek tölt egy pohár almalevet. Anya faggatni kezd arról, hogy mi történt. Elmesélek mindent, a történetem pedig anya és Harry szülei is sokkolva hallgatják végig. Minden nyugtatni kezd, hiszen újra elfog a sírás. Bármennyire is tartani akarom magam, egyelőre nem megy. De túl kell tennem magam a történteken. A családom és magam miatt is. A közös jövőnk érdekében.

Harry a mellettem lévő szélen ül. Elfog az álmosság és rádőlők vállára. Szemeimen mázsás súlyok nehezedését érzem, így már nem tudok ellenállni és lehunyom azokat. Néhány perc múlva két kezet érzek testemen és elemelkedem a székről. Az egyik kéz térhajlatomban, a másik pedig hátamon van. Laposakat pislogva ránézek arra a személyre, aki a karjaiban tart. Harry mosolyog rám vissza.

- Felviszlek a szobámba, Baba – ad egy puszit arcomra.

Mikor felérünk a hálószobába, lefektet az ágyra. Arra az ágyra, ahol néhány napja annyi év után ismét egymáséi lettünk. Testemre rátesz egy takarót, amely kellemes meleget ad, még a nyári hőségben is. Rá emelem tekintetem.

- Aludj nyugodtan – suttogja.

- Maradj itt velem – kérlelem félálomban.

Érzem, ahogy besüpped mellettem az ágy és Harry karjai közt – egy homlok puszi után - lépek át az álmok birodalmába.

***

Mikor felébredek, kint már sötétedik. Tapogatni kezdek magam körül, de Harryt sehol nem találom. Kikecmergek az ágyból és lemegyek a földszintre. Az ikreket és Harryt sem látom sehol, de a szüleink a nappaliban ülnek.

- Sziasztok – köszöntöm őket – Az ikrek? És Harry?

- Nem rég beszéltem Carlaval és azt mondta, hogy az összes gyerek náluk van még. Majd nyolc körül menjünk az ikrekért. Nem akartam, hogy ők legyenek az elsők, akiket elhozunk a zsúrról – felel anya.

Carla, James édesanyja. És nem csak a gyerekek, hanem mi is nagyon jól kijövünk.

- És Harry? – ismétlem meg az előző kérdést, de senki nem akar felelni – Hol van Harry? – kérdezem hisztérikusan, de még mindig nem kapok választ – Feleljen már valaki! Hol van Harry?

- Elment Andrewhoz...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair