Mindennap beszélgetünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz nem volt nap mikor nem beszéltünk.
Egyre több közös dolog van bennünk éreztük mindketten, hogy a sors akarta, hogy megismerjük egymást és szeressük egymást.
Az életem nem lenne teljes nélküle, de ahányszor rám ír mindig egy hatalmasat dobbana szívem és remélem nem csak álom vagy fosszlány lesz az, hogy össze jöttem vele.
Mindig figyel rám amikor szomorú vagyok felvidít, amikor vidám vagyok akkor még vidámábbá tesz amikor sírok azt utálja mert akkor nem tud se ő se én mit tenni de akkor is megnyugtat megvédene az élete árán is, de ez fordítva is igaz én is megvédeném és mindig felviditom amikor szomorú és tudjuk mit érez vagy gondol a masik egyhullám hosszon vagyunk. A szerelmet megis utaltam de miután megismertem jobban elöjött bennem minden érzelem ami akkor kell mikor szerelmesek vagyunk.

Ennyi lenne tudom béna lett, de leakartam írni, hogy ti is olvasatok el meg egy bizonyos illető tudja mit gondolok most erről. Ha tetszett like ha van kedved kommenteld is a történetet barmilyen kommentet elfogadok.