/Terry szemszöge/

Visszacibáltam kedves no nadrág urat a szobájába.
Nem hiszem el...késő este ezzel kell foglalkoznom mert Tord nem képes felvenni egy nadrágot.

-Hát de most miért?! Nem is csináltam semmit!- védekezett.

-Először vegyél föl egy nadrágot. Már nem vagy kisgyerek, hogy nadrág nélkül rohangálj! Kate szerintem cseppet sem kíváncsi arra, hogy neked mi van a lábad között.....- sóhajtottam.

-Jólvan na. De mit csináljak, hogyha azzal a barommal enyeleg?!- háborodott fel.

-Próbáld meg elfogadni...vagy...esetleg fájdalmat akarsz okozni a húgodnak? Neked, hogy esne, ha Edd úgy viselkedne mint te?- kérdeztem.

-Hát de!- kapta fel a fejét.

-Kérdeztem valami!- szóltam rá.

-Rosszul esne.....- duzzogta.

-Akkor most felveszel egy nadrágot, kimész és bocsánatot kérsz Katetől....és Tomtól is.- mondtam.

-Jó.- morogta, felvett egy nadrágot és kiment.

/Kate szemszöge/

-Nyugii. Folytassuk a filmet-húzott a kanapéra Tom. 
-De, miért olyan nagy kérés, hogy vegyen fel egy hülye nadrágot?-pufogtam tovább. Tovább néztük a filmet. Már a második évadnál tartottunk, mikor Tord kijött a szobájából. 

-Na, megtaláltad a nadrágod?-forgattam a szemem unottan.  
-Eeeeh. Ne legyél ilyen na-tárta szétt a karját. Mosolyogva, felkeltem Tom öléből, és megöleltem a bátyám. 

-De ha mégegyszer nadrág nélkül mersz kijönni, feldarabolom az érzékeny pontod. 
-Inkább ne...-lépett el tőlem gyorsan. 

-Igen és TORD! Nem felejhtettél el valamit?-köhögött Terry.

-Nem fogok bocsánatot kérni attól az alkesz állattól!
-Isten ments!-fordult el Tom. 

-Hát, akkor nem lesznek BFF-ek-nevettem. 

-Srácok! Mivel jó idő van, elmehetnénk sátrazni!-jutott eszébe Edd-nek. 
-Tőlem-vonta meg Tom a vállát. 
-Mehetünk!-bólintottam boldogan. 

-Hát.... egy sátorba Terry-vel? Hmm. Még úgy nem csináltuk-vigyorodott el perverzen Tord. 
-Perverz állat!-csaptam tarkón.