Még a sarokban ültem amikor eszembe jutott hogy hogy tudom elfelejteni JungKookot vagy csak elrejteni az érzéseim. Nehéz lesz annyi szent de egy próbát megér. Nem fog menni. Felálltam a sarokból megtöröltem a szemem. Az első dolog a felejtéshez az az hogy nem sírok miatta. A második lépést holnap fogom megtenni mert most nincs kedvem de ez nem meg lepő. Lementem a konyhába a 2 nap után. Éhes vagyok mivel 2 napja nem ettem csak sírtam. Ahogy leértem a konyhába mindenki meglepődött. Azok a fejek. Muszáj volt felnevetnem.  Na nem is olyan nehéz ez az egész. Már is nevetek. Leültem a helyemre és elkezdtem enni. Mikor befejeztem elmentem fürdeni. Miután lefürödtem  bementen mindenki szobájába kivéve JungKookéba. Megöleltem a tagokat és bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyba és egyből bealudtam. Arra keltem hogy valaki bökdös. Kinyitottam a szemem és pont akkor dörgött egyet. Tae összerezzent és könnyezni kezdett. Nagyon fél a vihartól JungKooknak köszönhetően. Még régebben sötétben játszottak valamit és JK megijesztette de kurvára. Azóta fél. Na mindegy. Tae bebújt mellém és szorosan átölelt. Ilyenkor olyan aranyos. Mindketten hamar elaludtunk. Talán Tae hamarabb.

😉😉😉😉😉😉😉😉😉😉😉😉😉

Hello. Az van hogy ez a történet rövid részekből fog állni mert nincs sok időm írni. Remélem tetszett.

By justgirl😘