Kedves olvasóim!

Előre is bocsánatot szeretnék kérni. Az okot nem mondom el de szerintem már rájötettek.
😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁

Elmosolyodott majd közelebb hajolt hozzám és..hátrébb húzódott. Másik oldalára fordult emiatt nem látta a csalódott pofámat. Kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. Szobámba vettem az irányt. MAJDNEM MEGCSÓKOLT. EZ NEM LEHET IGAZ. AHJ.. miért nem tette meg? Annyira jó lett volna érezni az ajkait az enyémeken. FASZOM! Hobi bejött a szobába és mikor látta hogy már lassan sírok megkérdezte mi bajom.

- Majdnem megcsókolt de nem tette!- sírtam el magam

- Ezért nem kell sírni!- ölelt meg

- De annyira szerettem volna!- öleltem vissza miközben majdnem megfulladtam a könnyeimben.

Miután megvigasztalt elkezdtünk beszélgetni Hobi új pasijáról aki nem más mint GOT7 Jackson. Először nem hittem el de utána megmutatta a beszélgetésüket és woow.

- Gratulálok!- ugrottam nyakába.- Sokáig!- szorongattam

- Köszi szépen!- mosolyogott.

Elengedtem és pont kopogtak. Jin nyitott be és mondta hogy reggeli van. Kézen fogva mentünk le mert nem tudtuk hogy MinJi lent van e vagy nem. Beértünk a konyhába és MinJi mosolyogva beszélgetett NamJoonnal. Leültem a helyemre és elkezdtem enni.

- Kook még nem jött le?- kérdeztem körbe nézve

Nemlegesen megrázták a fejüket. Felálltam a helyemről és felmentem a szobájába. Mikor benyitottam Kook még az ágyán feküdt és gondolom aludt. Nevét ordítva ugrottam rá mire ijedten lökött le magáról. Seggre estem  ami nagyon fájt de jólvan az.

- Bocsesz Chim csak megijedtem!- segített felállni a földről.

- Semmi gond az én hibám!- mosolyogtam.  - Gyere enni!- hajoltam hozzá közelebb

Kurva közel voltam arcához de mivel neki más tetszik így elhajoltam tőle majd kimentem a szobából. Lementem a konyhába és leültem a helyemre.

- Mindjárt jön!- mondtam majd elkezdtem enni.

Olyan finom hogy csak na. Imádom Jin hyung főztjét. Mikor már megettem a reggelim felét akkor jött le Kook is. Leült a helyére majd enni kezdett..Miért ilyen csendes? Mindenki beszéget mindenkivel de ő egy hangot se ad ki. Legalább köhögjön egyet vagy tudom is én csak ne legyen ilyen csendes. Nem bírom ha egy ember nem szólal meg egy vidám társaságban. Mondjuk én is vagyok olyan hülye hogy nem szólók hozzá. Legálább akkor beszélni vagy mi.

- Kookie ide adod a sót?- kérdeztem ránézve.

Megfogta a sószórót( így hívják egyáltalán azt a szart?- író) majd a kezembe adta

- Köszi!- mosolyogtam majd megsóztam a kajám.

Kicsit sósan eszek de leszarom. Vártam hogy azt mondja hogy "Nincs mit" vagy esetleg " Szívesen" vagy "Van mit!", de csak egy bólintást kaptam. Mi a lófasz ütött ebbe a gyerekbe? De most komolyan. Csak néz maga elé. Ijesztő de nagyon! Jó, mostmár nem érdekel. Elkezdtem beszélgetni Sugával. Elmesélte hogy veszekedett Taevel ezért nincs jó paszban. Tae mosolyog nevet és stb..

- Lehet nem is szeret!- nézte a boldog Taet

- Hyung ne mondj butaságokat!- tettem válára a kezem. - Szeret!

- Ha szeretne akkor nem lenne ilyen boldog

- Nem az! Csak játsza hogy ne látsuk gyengének!

- Nem hiszem!- állt fel a székről majd egy szomorú mosoly után kiment a konyhából.

Mivel nem volt beszélgetős társam ezért Kook felé pillantottam aki még mindig szótlanul evett. Megőrít!

- Mi a baj Kook?- kérdeztem sóhajtva. Hányszor fogom még megkérdezni tőle?

Nemlegesen megrázta a fejét mondván semmi. Hát ez nem fog megszólalni annyi szent de miért? Ha lesmárolom akkor sem fog lebaszni? Mert akkor megyek és lekapom! Végeztem a reggelivel ezért megköszönve felálltam a székről és Suga szobájába vettem az irányt. Bekopogtam majd vártam hogy kinyitsák. Nem sokkal később egy síró Suga nyitotta ki az ajtót.

- Ne sírj hyung!- öleltem át amit egyből viszonzott.

Nem mondott semmit csak sírt ami nagy szám mivel YoonGi hyung soha nem törik meg csak ha nagyon súlyos és fájdalmas dolog történik vele. Hallottam hogy a lépcsőn jön fel egy személy de azt már nem tudtam beazonosítani ki lehetett az. Tae jelent meg aki döbbenten nézett ránk. Egyből YoonGihoz rohant ezért elengedtem és hagytam hogy öleljék egymást. Béküljenek ki mert seggbe billentem V-t. JungKook is megjelent de minket észre se véve ment a szobájába. Na jó, nekem elegem van! Most kiderítem mi a lófasz baja van! Bekopogtam szobája ajtaján majd benyitottam. Tudom hogy lusta eljönni az ajtóig és azt is tudom hogy úgyse fog megszólalni szóval feleslegen várnom. Ahogy beléptem és becsuktam az ajtót felpattant az ágyáról.

- Miért nem szólaltál meg reggelinél?- kérdeztem miközben előrébb léptem.

- Gondolkodtam 2 dolgon!

- Mi az első?

- Az amikor azt mondtam neked rejtsd el az érzéseid.

-Te hogy éreznéd magad ha szerelmet vallanál és elutasítanának majd hozzád vágnák azt hogy "Rejtsd el az érzéseid"?

-Nem tudom!

- Épp ez a baj! Úgy vágtad hozzám azt a mondatot hogy nem tudtad mekkora fájdalmat okozol vele.

- Sajnálom.

- Ezen a sajnálat nem segít.

- Tudom

- Mi a második?

- Hogy miért nem csókoltalak meg reggel.

- Tessék?

😬😬😬😬😬😬😬😬😬😬😬😬😬

Öhm helló...

Mivel sokan( nem is sokan) írtátok hogy miért ott hagytam abba az előző résznél ezért hamarabb hoztam részt. Nos szerintem megint szidni fogtok amiért nem az lett az elején amire gondoltatok.( Vagyis gondolom hogy arra gondoltatok hogy JK megcsókolja Jimint.) Na mindegy🙃..

Hogy miért ott hagytam abba?

Nos azért mert néha szeretek kibaszni az emberekkel! Persze szeretlek titeket mert ti adjátok a reményt hogy nem szar ez a jó kis  sztory( Nem az!)

Bocsánat! Remélem megbocsájtotok és nem kerestek meg azért hogy kinyírjatok!

Bye😁