Halkan morgolódva keltem fel, majd mikor eszembe jutott mi is történt, szemeim azonnal kipattantak és egy bizonyos személyt kezdtek keresni, akit meg is találtak a kanapén néhány üres boros üveg társaságában. Hanyatt feküdt az ülő alkalmatosságon, míg kezeiben egy félig teli üveg pihent. Innen úgy tűnt, hogy mélyen alszik, viszont az is lehet, hogy csak színleli. Kitakartam magamat és szemügyre vettem a sérüléseimet, amik már nem voltak annyira elviselhetetlenek, mint pár órával ezelőtt. Óvatosan ellépkedtem hozzá, de tartottam néhány lépés távolságot a biztonság kedvéért. Halk szuszogást lehetett hallani, ami azt jelentette, hogy még alszik. Ezen felbátorodva sétáltam be a fürdőbe és vetkőztem le, hogy lezuhanyozhassak. Beálltam a zuhany alá és engedni kezdtem magamra a vizet. A meleg víz kellemes érzéssel töltött el, ezért sokáig áztattam magamat alatta. Oldalra pillantva észrevettem két tubust is, amiket alaposan megvizsgáltam. Ezek Doflamingo tusfürdői voltak, már a tömény illatból rálehetett jönni. Egy kicsit folyattam a tenyeremre, majd eldörzsöltem a testem minden részén, hogy megtisztítsam magamat. Utána következett a hajam, amit alaposan megmostam a másik flakon tartalmával. Ezután leöblítettem a habot magamról, majd egy törölközőt magam köré tekertem és kiléptem a zuhany alól. Megtörölköztem és bár a számat húzva, de felvettem a régi ruháimat. Izzadtság szaguk van és itt-ott még véresek is a tegnapi miatt. Mezítláb tapicskoltam el az ajtóhoz, amit lassan nyitottam ki, hogyha nyikorogna, akkor ne ébressze fel az alvó shichibukait. Azonban ez teljesen hiábavaló volt, mert ő már ott ült a kanapén felém fordulva, mintha egész eddig csak arra várt volna, hogy kijöjjek. Felállt a helyéről és elindult felém, de ahelyett hogy megállt volna előttem, inkább kikerült és a fürdő felé vette az irányt.

-Hé -szólított meg, mire megfordultam és várakozón rápillantottam -Jó illatod van -vigyorodott el egy pillanatra, majd végleg eltűnt a fürdő ajtó mögött.

Megdermedtem egy másodpercre, majd arcom falfehérré vált. Észrevette! Annyira kínos, hogy pont az övével kellett fürdenem! Miért kellett nekem hozzányúlnom?!

Amíg én magamat büntettem fejben, eközben ő már elkezdett fürdeni, mivel a víz csobogás kihallatszott. Talán öt percig ha folyt a víz, utána abbamaradt és néma csend lett. Eközben ujjaimmal próbáltam kissé rendbe tenni a kócos loboncomat, ami nagy erőlködések árán sikerült. Az egyik ablakot kinyitottam, hogy a beáramló reggeli levegő megszárítsa a hajamat. Itt maradtam az ablakban és a kinti világot szemléltem csendesen, hátha látok valamit, amit még nem vettem észre és segíthet nekem abban, hogy mielőbb eltűnjek erről a helyről. Már nem számít hová, csak el innen, el az ő közeléből. A táj, amit már láttam, most is ugyanazt a képet mutatta nekem, mint azelőtt. Nincs kiút, csak ha ő engedi? Biztos van valami, amit még nem vettem észre.

Elmélkedésemet a fürdőajtó csapódása zavarta meg, így megfordultam. Doflamingo volt az, aki rögtön kifelé indult volna meg.

-Át kéne öltöznöm -szóltam utána, mire egy közömbös pillantás erejéig felém fordult, majd ment volna tovább -Ruhákra lenne szükségem. Kaphatnék? -tudakoltam meg tőle.

-Egy pillanat -morogta nekem, aztán kilépett az ajtón.

Tíz perccel később Baby 5 toppant be ugyanott, ahol ő nem régen távozott. Kezében pár ruhadarabot tartott, amiket lerakott nekem az ágy végébe, majd cseppet sem vidáman elsietett. Felnyaláboltam a kis kupacot, hogy a fürdőbe vigyem és ott átöltözzek. A méreteket megint eltalálták, amin már meg sem lepődtem.

Mivel most senki sem volt a szobában, így kitudtam surranni az ajtón. A folyosó is kongott az ürességtől, ezért nyugodtan sétálhattam végig rajta, még Buffalo segítségére sem volt szükségem, hogy eljussak oda, ahol már voltam egyszer. Most nem ugyanazt az ajtót vettem használatba, hanem egy másikat, ami jobbra volt megtalálható. A kilincset lenyomtam, majd kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. Odabent egy hatalmas és üres terem volt, aminek végén egy újabb ajtó bukkant fel. Megtettem odáig is az utat, aztán a már egyszer ismételt mozdulatot megint megcsináltam, így végre megláthattam mi is van mögötte.

Az udvarra vezetett, aminek közepén egy hatalmas medence terült el, az előtt pedig egy kanapé, mellette pedig több kisebb asztal és szék. Idekint sokkal több ember volt, mint amennyit eddig bent láttam. A kanapén a királyi kalóz terpesztett középen, maga mellett egy-egy bikinis lánnyal. Undorodva fordultam volna meg, hogy inkább visszamenjek a szobába, de a férfi még azelőtt kiszúrt, hogy megmozdultam volna. Elküldte maga mellől a két lányt, majd magához hívott. A fejemet rázva jeleztem neki, hogy erről szó sem lehet, de hajthatatlan volt, így rákényszerültem arra, hogy leüljek mellé. Amíg az egyik tisztjével beszélgetett, addig én kifelé bambultam.

-Jártál már Alabastában? -fordult felém hirtelen.

-Nem, még nem -válaszoltam neki.

-Még nem -emelte ki a két utolsó szót.

-Ezt nem értem. Hogy a fenébe mennék én Alabastába, hacsak nem -álltam meg egy pillanatra, majd a vigyorgó arcára tekintettem -Te most el akarsz vinni engem Alabastába? -néztem rá teljesen meghökkenve.

-Igen, pont ezt terveztem -bólintott, majd beleivott a boros poharába, amit eddig egy lány tartott neki.

-De miért? -érdeklődtem kíváncsian, mire már válaszolni akart, de valaki megszakította ebben.

Az egyik tisztje volt az, aki a fülébe suttogott valamit, majd ment a dolgára.

-Úgy látszik mennem kell -állt fel, aztán rám szegezte tekintetét -Itt maradsz?

-Nem is tudtam, hogy ilyen sok alkalmam lesz a szökésre -jegyeztem meg neki egy fél mosollyal az arcomon.

--Igazad van -értett velem egyet, majd a csuklómat átfogta az ujjaival és maga mellett rángatott el az irodájáig.

-Csak vicceltem! -vágtam rá két perccel utána, de akkor már késő volt.

Odafent kiadta a parancsokat az embereinek, majd Trebollal elegyedett beszélgetésbe.

-Biztos, hogy elviszed őt is? -kérdezte tőle, miután vetett rám egy pillantást -Érzem, hogy baj lesz ebből. Ha Crocodile felismeri, akkor be fog mártani téged a tengerészetnek és abból csak rosszul jöhetsz ki!

-Minden rendben fog menni. Ha Crocodile nem akarja, hogy a kis titkai eljussanak Sengoku fülébe, akkor hallgatni fog -mosolyodott el sunyin.

Eddig eszembe sem jutott, hogy Alabasta egyenlő egy újabb shichibukaijal. Ennek csak rossz vége lehet..

Doflamingo megvárta míg előkészítik a hajóját az indulásra, majd egyszerűen csak felzavart rá. Nem hittem, hogy azonnal el akar majd vinni, ezért nem is gondolkodtam el a szökésen. Idegenkedve léptem a fedélzetre, majd óvatosan pillantottam ide-oda, hátha találok egy rést, amin később megszökhetek. Nem voltak ugyan sokan a hajón, de nem éreztem úgy, hogy megtudnék szökni. Felesleges tovább keresnem.

Szokásomhoz híven most is kiültem a korlátra, miközben csendben figyeltem, ahogy a víz elsuhan odalent. Estig elvoltam ezzel, csak akkor vettem észre, hogy már sötét van, mikor fázni kezdtem. Lekászálódtam eddigi helyemről, majd le is heveredtem oda ahol álltam. Térdeimet felhúzom és átkarolom őket, majd azokra hajtom le a fejemet. Szemeimet még egy kicsit nyitva tartom, de már annyira besötétedett, hogy semmit sem látok, így mégis lehunyom azokat.