/Laila/

Amikor a herceg behunyta a szemét, egyből tudtam, hogy mire készül, ezért bepánikoltam! Úgy éreztem, nem állok még készen erre, nem érdemlem meg!....

Mivel most nem volt semmi a hátam mögött, láthatatlanná váltam, majd elrohantam onnan. Még jó, hogyha láthatatlan vagyok, a lépteimet se hallják, hisz félig szellem vagyok!... A herceg észrevette, hogy eltűntem, hiszen elkezdett ide-oda nézelődni, majd elindult valahova.... Én úgy futottam, ahogy csak a lábaim bírták. Végigrohantam a folyosókon, egészen a konyháig, ahol összeütköztem valakivel, így visszaváltoztam...

-Óh, jajj! Bocsánat, nem láttalak!-feltápászkodtam, és szembe találtam magam Nikollal, aki csodálkozva nézett rám:

-Laila? Te meg miért rohangálsz itt láthatatlanul? Most ilyen korán akarsz menni az erdőbe? Ki elől futottál ennyire? Miért sírsz?!?

Nos igen!: Nikol tudja a kis titkomat, de ő az egyetlen, akiben annyira megbíztam, hogy elmondtam mindent.

-Ezt most hagyjuk, nem lennék képes végig mondani! Kérlek hagyj békén!-lerogytam az egyik székre, mire Nikol leült velem szemben, és a szemembe nézett:

-Laila! Tudod jól, hogy nekem akármit elmondhatsz! Te is segítettél, amikor ilyen állapotban voltam! Most rajtam a sor, és addig nem nyugszom, amíg nem mondod el, hogy mi a baj!-a legjobb barátnőm mindigis kiállt mellettem, és makacsul viselkedett még akkor is, hogyha mondjuk ilyesmiről volt szó. Tudtam, hogy úgyse fog békén hagyni, ezért zokogva, de belekezdtem a "gyónásba":

-Egy vacsorán voltam!-ekkor félbeszakított, és elkerekedett szemekkel nézett rám:

-Várj.....Ma este készítettem két személyre egy vacsorát! Loki herceg rendelte..... Vele voltál?

-I-igen...-szipogtam tovább, majd ő folytatta:

-Ez nagyszerű!!! Na, és ízlett a kaja? Jól csináltam?....Ó jajj, bocsi elkalandoztam, hiszen ez most nem számít!....Még mindig nem értem, miért sírsz! Mondd már, hogy mi a baj!

-A vacsora után elmentünk sétálni, és a herceg meg akart csókolni, de bepánikoltam, és faképnél hagytam! Annyira hülye vagyok!!!-úgy bőgtem, mint valami hisztis tinédzser, akinek semmi sem jó...

-Ne már, kislány! Végre bejössz egy pasinak, erre az első csóknál elrohansz?!?

-Tudom! Ezt most úgy elszúrtam, ahogy csak lehetett! Reggel csak azért nem történt ugyanez, mert a herceg a falhoz szorított, így esélyem se volt elmenekülni!-erre Nikol összeráncolta a homlokát, majd megkérdezte:

-Miért szorított a falhoz?

-Mert akkor még másnapos volt, és csak így tudott ott tartani! De persze azután is elrohantam! Ő maga is bevallotta, hogy nem volt teljesen magánál! Mostmár mindegy, biztos, hogy feladta, ráadásul tuti, hogy ki fog rúgatni!-sírtam fel ismét, mire a barátnőm megölelt:

-Ugyanmár Laila! Ennyire azért nincs nagy gáz! Fel a fejjel, biztos vagyok benne, hogy majd megtalálod az igazit!

-Hát nem érted, Nikol?!? Én nem akartam szerelmes lenni, erre a herceg udvarol nekem! El tudod te azt képzelni, hogy mekkora bűn az, ha beleszeretsz egy hercegbe?!? Te is tudod, hogy ez tiltott dolog nekünk, szolgálóknak! -sós könnyeimtől már alig láttam valamit...

-Laila! Te nem követtél el semmilyen bűnt, hisz a herceg döntött így!....Amúgy,....szereted őt?

-Nem tudom! Egyszerűen fogalmam sincs, mert az egyik pillanatban reszketek, a másikban bizsergek, ha a közelében vagyok! Őszintén szólva.....én félek tőle!-Nikol úgy nézett rám, mintha egy aranyos kis cica lennék, akinek segíteni kell felmászni a fára...

-Jajj Laila,....nem félelem amit érzel, hanem szerelem! Még sosem voltál szerelmes?

-Nem! Eddig még nem kerültem ilyen helyzetbe!....Nikol.....mondd meg, mit csináljak!!!-átöleltem barátnőmet, aki vígasztalás képpen simogatta a hátamat.

-Hát....először is, nyugodj meg! Másodszor olvasd el a leveledet, amit kaptál, és válaszolj rá!

-Várjunk! Mi-milyen levél?-kérdeztem egy orrfújás után.

-Amit most hozott ez az aranyos kis madár!-az ablakban ismét ugyanaz a holló ült, aki eddig is hozott nekem leveleket a hercegtől.

-Nahát! Te meg mit hoztál?-az állat csőrében nem csak egy levél, hanem egy szál gyönyörű, bíborvörös rózsa is volt.

-Gyerünk, nyitsd ki!

-Jólvan...-kinyitottam a borítékot, amelyben egy papíroson ez állt:

Kedves Laila!

Biztos az az első kérdésed, hogy miért küldtem rózsát!....Nos, ez a rózsa
jelenlegi érzéseimet jelképezi!: A virág szára az egyedül létet, a szúrós tüskék a fájdalmat ami a szívemben van, a levelek a reményt, hogy válaszolsz, a gyönyörű szirmok pedig.....Sosem hittem volna, hogy ezt mondom!: A szerelmet, amelyet irántad érzek! Tudom, hogy ez furcsa most így neked, de az igazat mondom! Az igazságot, amely varázslatos és hihetetlen! Életemben nem volt még olyan lány, aki így elrabolta volna a szívemet!....
Hogyha te is érzed amit én, akkor kérlek válaszolj, így levélben! Ne félj, nem foglak kirúgatni, hogyha nem olyan választ adsz, amelyet én várok!
Csak egy kérdésemre válaszolj!: Miért tűntél el?

Ui.: Én nem adom fel, ha te sem!

Üdvözlettel: Loki

Miközben olvastam, a szívemet mintha szorongatták volna, ráadásul a torkom is összeszorult....

-Hűha kislány! Már tegeződik is?....Ez aztán nem semmi, a herceg halálosan beléd van esve! Hozok papírt, hogy válaszolhass!-Nikol nagyon lelkes volt és nem akartam elrontani a kedvét, ezért az ő segítségével meg is írtam a levelemet....

/Loki/

Amikor elengedtem a hollót, reménykedtem, hogy a lány válaszol majd. Egész este ott ültem az ablakomban és vártam a madarat. Este 9 óra fele meg is érkezett. Gyorsan kikaptam a csőréből a várva várt levelet, majd olvasni kezdtem:

Loki herceg!

Azért tűntem el, mert úgy éreztem, én még nem állok készen erre, nem érdemlem meg!....Maga egy herceg, én pedig csak egy szolgáló lány! A szabályzatban benne van, hogy mi, szolgálók nem létesíthetünk szoros kapcsolatot egyik herceggel sem!....
Tudja, nekem még sosem udvarolt senki, sosem csókoltak meg! Reszketek, amikor a közelében vagyok, teljesen elvesztem az eszem! Ugyanazt érzem, mint ön!: Nem adhatom fel!....Bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész! De maga is tudja, hogyha megszegjük a szabályokat, száműzhetnek Asgardból és én nem szeretném ezt....

Ui.: Szörnyen sajnálom, de mi nem járhatunk közös úton, nem lehet közös jövőnk!

Mégegyszer sajnálom!: Laila

Amikor a levél végére értem, eltört a mécsesem! A mécses, amelyet eddig csak reménység tartott épen...

Másnap...:

/Laila/

Amikor eljött az ebédidő, a lányokkal felszolgáltuk a királyi családnak az ételeket. Mindenki ott volt, csak Loki herceg nem! Egyszercsak Frigga királyné megszólított:

-Laila kedves!

-Igen, úrnőm?

-Lenne szíves idehívni Loki herceget?

-Természetesen felség, máris indulok!-meghajoltam, majd el is mentem Loki szobája elé, ahol bekopogtam:

-Loki herceg! Jöjjön, a családja már várja az étkezőben!-nem jött se válasz, se ajtónyílás, ezért lassan bementem oda:

-Te jó ég! Loki herceg!!! -amikor bementem, megláttam a herceget az ágyán fekve.

Egyik keze lelógott, a haja kócos, az arca falfehér volt. E látvány annyira megrémített, hogy a szám elé kaptam a kezemet, majd odarohantam az ágy széléhez és letérdeltem a hideg kőre. Kezemet a herceg homlokára tettem, ami tűzforró volt....

-Felség....maga lázas! Egy pillanat és jövök! Hozok vizes borogatást! -pár perccel később már vizes rongyokkal a kezemben, fejvesztve rohantam fel a lépcsőkön vissza, Loki szobájába. Rátettem homlokára a hideg ruhadarabot, ami látszólag jól esett neki....

Kb. egy óráig csak eszméletlenül feküdt, én pedig csak őt néztem: Rengeteg sok kérdés megfogalmazódott bennem!: Például, hogy hogy lehet ennyire "kiütve", mikor reggel még semmi baja nem volt? Vajon ez csak egy átlagos betegség, amit ilyen hirtelen el lehet kapni, vagy valami sokkal rosszabb? Talán ez nála normális?!?....