/Laki/

Reggel, nagy meglepetésemre anya ébresztgetett, a fejemet simogatva:

-Laki! Kicsikém, ébresztő! Kialszod a medvét a barlangjából!-ült le az ágyam szélére.

-Tudom.... Hogy aludtál, anyu? Ugye nem rosszalkodtak a kistesóim?-nyitottam ki szemeimet, majd megsimogattam anyu hasát.

-Hehe, aranyos vagy! Képzeld....most kivételesen nyugodtak voltak, így ki tudtam aludni magamat!

-Jajj, de jó! Örülök!-felültem, majd megöleltem őt.

-Kisfiam? Kérdezhetek valamit?

-I-igen, hát persze!

-Hogy szerezted ezt a kis puklit a buksidon? Netán elestél?-simította hátra frufrúmat, megtapogatva tegnap keletkezett púpomat.

-Nem... Nem történt semmi, csak....csak.... Nyugi már nem fáj,....nem nagy ügy!

-Ugyan, kincsem! Nekem akármit elmondhatsz, még akkor is, ha szégyelled!-fogta meg a kezem, és másik kezével megsimította arcomat.

-Rendben,....de kérlek ne mondd el apának!....Tegnap, miközben gyíkocskát kerestem, három nagyfiú nyakon csípett, és megaláztak... Amikor a mami megjelent, ledobtak a földre.... Akkor szereztem ezt a sebet!....

-Értem...

-Tudom, küzdenem kellett volna, de gyáva voltam!.... Ha ezt apa megtudja, biztos le fog szidni!-pityeredtem el, mire anya magához ölelt:

-Jajj, Laki! Miket beszélsz? Apukád nem tenne ilyesmit!....Nem kell ám ilyen fiatalon harcosként viselkedned, bogyóm! Még csak egy kisfiú vagy, normális, ha félsz!

-Té-tényleg? Miért mondod ezt?-néztem rá, könnyes szemekkel.

-Mert édesapád is pont ugyanilyen volt! Egy ártatlan, félős kisfiú!.... De nem félt kinyitni a száját... Biztos te sem hagytad magad szó nélkül... Ugye?

-Igen!....

Pár hónappal később.....:

/Loki/

Hajnal 3 óra van, és már egy órája, hogy a fiamat anya gondjaira bíztuk, hisz eljött az idő... Percek kérdése, és megszületnek az ikrek!
Laila teljesen kétségbe volt esve, ezért fogtam a kezét, és nyugtatni próbáltam:

-Nyugalom, Laila! Nem lesz semmi baj!....Nézz rám! Ezaz, nagy levegő! Képes vagy rá, tudom!

-Nem Loki! Ez most más! Tudom, az egyiküket biztos meg tudom szülni, de a másikat.... Mi van, ha nem sikerül?

-Ugyan, kicsim! Ne mondj ilyet!....Láttam a jövőt! Biztosan tudom, hogy sikerülni fog! Bízz bennem, Laila! Te erős vagy, meg tudod csinálni! Mindennél jobban szeretek!!!-szorítottam meg kezét, majd pár másodperccel később megtörtént maga a csoda!:

Egyik baba a másik után sírt fel, de volt egy pillanat, amikor mindannyian ledöbbentünk!: A feleségem nem csak kettő, hanem három gyermeket hozott világra! A harmadik egészen apró, halkan síró, leánygyermek volt. Két testvére egy kissé különbözött tőle, de valamiben mégis hasonlítottak!: Mindhármuknak fekete haja volt.... Tehát két lányom, és egy fiam született idén karácsonykor!....

-Hihetetlenül ügyes voltál, kedvesem! Megmondtam, hogy sikerül! Látod? Megmondtam!-öleltem át a kimerült nőt, aki erre hálásan megcsókolt:

-Igen Loki! Igazad lett! Neked mindig igazad van!.....De.....tudtad, hogy hárman vannak?

-Nem.... Úgy tűnik a legkisebb lányunk igencsak jól elsajátította tőled a láthatatlanságot!

-Igen! Nagyon különleges, ahogy a tesói is!.....Hehehe, megint agyalhatunk a neveken!-biccentett fejével az ajtó felé, ahol két nővér épp a kicsiket hozta, a fürdetésről.

-Úgy bizony!-vigyorogtam rá, majd kezembe vettem a két első bébit, a harmadik pedig Lailának jutott....

/Laila/

-Szerintem kezdjünk a legfiatalabbal!-javasolta életem szerelme.

-Rendben!....Hmm, mi lehetne a nevecskéd, picikém?-simogattam meg a bébi fejét, aki még mindig nem nyitotta ki szemeit, csak még jobban hozzám bújt.

-Ez tényleg jó kérdés!.....Viszont nekem van ötletem!

-Hallgatlak!

-Hope! Szerintem tökéletesen illik rá ez a név!....Te mit gondolsz, szívem?-mosolygott rám édesen, a másik két babát ringatva.

-Ugyan azt, mint te! Ő tényleg egy kis remény, aki megmutatta nekem, hogy valóban képes vagyok rá!

-Jó! Akkor Hope!.... Na és ő?-simogatta meg a másik kislány fejecskéjét, majd ismét gondolkozni kezdtünk.

Pár perccel később eszembe jutott egy név!:

-Freya! Majdnem Friggát mondtam, de inkább ezt választottam..... Egyrészt azért, mert F betűvel szerettem volna, másrészt pedig valami különlegeset szánok neki!

-Rendben! Nekem tetszik! Nagyon szép név!......Na, már csak ő maradt!

-Igen.... És megint te jössz, az ötletelésben!

-Oké!...-mondta a herceg, majd ismét csend lett.

-Na? Semmi?

-Semmi! Nincs ötletem!-nézett rám tanácstalanul férjecském.

-Hmmm, nekem sincs elképzelésem!....Mi lenne, ha ide hívnánk Lakit? Biztos örülne, ha elnevezhetné a kisöccsét!

-Igen.....Jó ötlet! Intézem is!-erősen koncentrálni kezdett, és tudatátvitellel szólt Friggának, hogy jöjjenek ide Lakival.

Kb. 10 perccel később be is kopogtak:

-Szabad!-mondta Loki, mire a fiunk, és Frigga be is jöttek a szobába....

/Laki/

Alig hittem a szememnek!: Anyáéknál nem csak kettő, hanem három kisbaba volt!... Odin szakállára, ez a legeslegjobb dolog, ami eddig történt velem!: Háromszorosan is nagytestvér lettem!!!

-Anya, apa! Ők tényleg....?

-Igen, kicsim! Ők itt a kis tesókáid! Született két húgod: Freya, és Hope!-mutatta be őket anyu, majd megengedte, hogy megsimogassam őket:

-Sziasztok lányok! Jajj, de kis cukik vagytok!.....Apa? És ő ki?

-Drága fiam.....ő pedig a kisöcséd!.....Nos, abban a megtiszteltetésben szeretnénk részesíteni,.....hogy te adj nevet neki!-mosolygott rám apám, majd óvatosan kezembe adta a kisfiút.

-Hogy én? Ó, köszönöm!.... Szerintem legyen a neve.....-sokáig csak nézegettem a kisbabát, majd eszembe jutott egy jó név!:

-Lincoln! Lincoln legyen a neve!

-Jólvan, kicsim! Nagyszerű választás!-simogatta meg fejemet anyu, majd átvette kistestvéremet.

-És melyikük volt az első?-kérdezte mami.

-Freya!....A második Lincoln.....És harmadikként Hope lepett meg bennünket!-válaszolta anya, majd egyesével megpuszilta a kicsik fejét....

2 évvel később....:

/Laki/

Már két éve, hogy megszülettek a hármasikrek. Ezalatt az idő alatt apa megtanított harcolni, a mami pedig olvasni, hogy esténként a tesóim ne maradjanak mese nélkül. Így hát minden este elvállaltam a meseolvasást, hiszen a kicsik szerették a hangomat, és szerettem volna anyáéknak segíteni....

-És boldogan éltek, míg meg nem haltak! Vége.

-Véde? Méjt? Ne máj! Bátyusz légyszi olvassz méd nekünk!-nyafizott Lincoln, majd varázserejével egy plüss macit hozzám vágott.

-Hékás! Tudjátok, hogy ami szabály, az szabály! 8-kor már aludnotok kell!

-Iden, iden! Tudjuk, de.... Nem meszélnél nekünk vajami újat?.... Mejt a hájom kisszájkány már egy picit unalmasz! -nézett rám bociszemekkel Freya, aminek nem tudtam ellenállni:

-Jólvan! Mesélek nektek valami újat!....Amikor olyan kicsi voltam, mint ti, apu egyszer elmesélte, hogy hogy találkoztak anyával! Kíváncsiak vagytok rá?

-Ideeeen!!!-válaszolták kacagva, halkan tapsikolva.

-Rendben! Akkor!: Egy szép estén, amikor apa éppen visszafelé tartott az esti sétájáról, egyszercsak hangokat hallott az éléskamra felől. Hogy senki se lássa meg, macskává változott, és úgy haladt a kamra felé. Azonban amikor odaért, és nyílt az ajtó, nem talált ott senkit, csak egy lebegő zsákot!

-Mi??? Jebegő zák? Az med hogy lehet?-vágott közbe Hope, értetlenkedve.

-Mindjárt megtudod!....Tehát apa a lebegő tárgyat követte, egészen a palota kapujáig. Ezt csinálta minden áldott este, és mindig egy kicsit többet követte a furcsa zsákot! Mígnem aztán a sötét erdőhöz érve, megtorpant. Nem mert bemenni oda, ezért inkább egy este megvárta, amíg a tolvaj végez a dolgával, és a palota felé vezető ösvényen csapdát állított...

-Ész utána? Mi töjtént?-ült fel izgalmában Lincoln, majd a többiek is követték példáját.

-Mindjárt mondom!.....Ahogy a tolvaj belelépett apa varázscsapdájába, már nem volt láthatatlan! Vagyis apánk rájött, hogy egy lány volt az! Ezután apa minden este találkozott a rejtélyes lánnyal, és szépen lassan egymásba szerettek.... És ennek eredményeképp lettünk egy nagy, boldog család!-ahogy kimondtam a végszót, valaki benyitott:

-Gyerekek? Hogyhogy még fent vagytok?

-Apaaa! Képzeld, Jaki elmeszéjte nekünk, hogy találkoztatok anával!-felelte Hope, mire apu boldogan elmosolyodott:

-Igazán?.... Nagyszerű!....Nade mostmár tényleg irány az ágy, vagy a bátyus nem mesél nektek holnap is dupla mesét! -takarta be a kicsiket, majd mindhármuknak adott egy jó éjt puszit, engem pedig elkísért a szobámig:

-Nagyon büszke vagyok rád, kisfiam!

-Ahogy én is!-jött oda anya is, majd megölelt.

-Köszönöm! Nagyon szeretlek titeket!-ezután én is elmentem aludni....

/Laila/

Amikor már mi is az ágyban voltunk...:

-Loki?

-Igen, drágám?

-Köszönöm! -bújtam hozzá, majd hálásan átöleltem:

-Mit, kincsem?

-Mindent!....Hogy annak idején nem mondtál le rólam.... Hogy oly sokszor megmentettél,.....és hogy ilyen boldog életünk, és gyönyörű gyermekeink vannak! -csordult le egy örömkönny arcomon, mire a férfi az állam alá helyezve ujját, felemelte tekintetemet:

-Ugyan!....Szóra sem érdemes, szerelmem! És amúgy....mindent együtt hoztunk össze!-a herceg lassan, tele szenvedéllyel megcsókolt, amit boldogan viszonoztam....

/Mesélő/

S amíg világ a világ, és Asgard fényei ragyognak, ez a család boldogan él...

Kedves olvasók! Igen, itt a történet vége, és én is bánatos vagyok, hogy nincs tovább. Nagyon szerettem írni ezt a könyvet, és hihetetlenül boldoggá tett, hogy nektek is tetszett!