/Loki/

Egyik reggel arra ébredtem, hogy a feleségem zihálva, meredten bámult maga elé:

-Laila? Mi a baj, szívem? Jól vagy?

-I-igen... Csak-csak egy rossz álom!-erre óvatosan átöleltem, és lágyan puszilgattam a fejét.

-Mit álmodtál, drágám?

-Ne-nem emlékszem. Csak arra, amit éreztem!.... Elmondhatatlanul féltem, Loki! -gördült le egy könnycsepp bársonyos arcán, mire szorosabban átöleltem:

-Ssshh! Semmi baj, kicsim! Itt vagyok, itt vagyok!-gyorsan belenéztem a fejébe, és enyhítettem szomorúságán.

Amikor úgy tűnt, minden rendben vele, hirtelen a hasához kapott és megint zihálni kezdett:

-Loki!....Loki!

-Mi a baj? Fáj valamid? Hívjak gyógyítót? -kétségbeesetten fürkésztem arcát, mire ő megfogta a kezem:

-Nem! Menjünk el hozzájuk!.... A kicsik még sosem mozgolódtak ennyit, muszáj megnézniük, miért csinálják!

-Rendben, akkor pár perc és indulunk! Szerinted tudsz teleportálni, vagy csak rosszul lennél tőle?

-Nem tudom, de szerintem biztosabb, ha lóval megyünk!....Frigga még biztos alszik, igaz? Mi lesz Lakival? Nem hagyhatjuk itt!

-Magunkkal visszük és leadjuk Nikolnak, jó? Tudod, hogy ő korán kel és bármikor számíthatunk rá! Te csak ne aggódj miatta, életem! -varázsoltam magamra hétköznapi ruhámat, majd elmentem a fiamat felébreszteni:

-Laki! Kisfiam, bocsáss meg, hogy ilyen korán jöttem, de muszáj felkelned!-a kisherceg álmosan pillantott rám, mire megsimogattam a kis fejét és adtam egy puszit arcára.

-Apa? Mégis mi történt, hogy hajnal 5-kor felkeltesz?

-Anya nincs túl jól,....elég, ha ennyit tudsz! Na gyere, sietnünk kell!-egy varázslattal fel is öltöztettem, majd el is indultunk a palotába....

/Laki/

Amikor odaértünk a gyógyítókhoz, anyát behívták a szobába és én is utána akartam menni, de apa megállított:

-Sajnálom, de oda nem mehetsz be!

-Miért? Te is tudod, hogy anyának szüksége van rám, én vagyok a tesóim testőre!

-Igen igen, tudom kicsim! De az a hely nem neked való!....Viszont van egy küldetésem számodra!-mosolyodott el apu, ami őszintén megnyugtatott.

-Milyen küldetés? Apa, mondd már!

-Az, hogy keresned kell egy kis gyíkot és el kell vinned Nikol néninek! Meglásd, jól meg fog lepődni!-bökte meg gyengéden a nózim, majd el is indultam, hogy teljesítsem megbízásomat.

Egyenesen a kert felé vettem az irányt, mert tudtam, ott van a legtöbb gyíkocska. Amikor épp találtam egyet, hirtelen nagyfiúk nevetését hallottam, mire gyorsan elbújtam az egyik bokorba, a kis hüllővel kezemben. Reménykedtem, hogy nem találnak rám, de sajnos úgy tűnt, nem bújtam el elég jól...:

-Nocsak, nocsak! Ki ez a kis törpe itt a bokor alatt?-bökött meg hátulról az egyik, amire próbáltam nem reagálni, hátha így békén hagynak, de sajnos nem tágítottak mögülem:

-Na gyere csak ki onnan, kis töpszli!-fogta meg galléromat hátulról, majd kiemelt búvóhelyemről.

-Hé, engedjetek el!-kapálóztam a három nagyfiú felé, akik csak gúnyosan kinevettek:

-Hehehe, ugyan miért tennénk? Hisz ha jól látom, veled még nem találkoztunk itt!.... Mondd csak, honnan jöttél?

-A falun túlról!

-Vagyis egy szegény család söpredéke vagy? Chh! Látszik is a rémült kis pofádon, hogy nem nagyon jártál még nemesek közt!....És ez a ruha!: A kukából szedted, hogy ilyen zöld?-mindhárman jóízűen nevettek, ami eléggé feldühített:

-Nem! Az én családom nem szegény, és igenis jártam már itt, csak eddig elkerültük egymást! Herceg vagyok! A ruhám pedig azért zöld, mert ez a kedvenc színem!

-Hehe, és ezt még el is higgyük neked?....Mi az? Csak nem bőgsz?

-Ké-kérlek engedjetek el! Az apukám nagyon mérges lesz rátok, ha meglátja, mit csináltatok velem! Biztos majd békává változtat minannyiótokat!!!

-Miért? Ki a te apukád? Talán a télapó?

-Nem!!! Loki, Odin fia! És ő a legeslegjobb mágus az egész univerzumban....Tuti elpáhol benneteket!-erőltettem számra egy olyan ijesztőbb vigyort, ahogy apa szokta, de a fiúk megint csak kinevettek....

/Loki/

Mialatt Laila bent volt a gyógyítóknál, rettenetesen aggódtam érte, és meg is bántam, hogy elküldtem a fiamat egyedül, a sötétben....

/Laila/

-Hogyhogy ilyen korán jöttek? Biztos benne, hogy úgy érzi, szülni fog?-kérdezte az egyik doki, mire csak tanácstalanul bámultam magam elé.

-Öhmm....asszonyom?

-I-igen? Ó, jajj! Bocsánat, csak kicsit korán van még!....Hogy úgy érzem-e?....Nos, nemigen vagyok biztos benne, de....

-Tessék?!? Most? Ma?!?-teleportált be hirtelen Loki, ami óriási hiba volt, hiszen a kicsik és én is nagyon megrémültem...

Kíméletlenül sajgott a derekam és a két baba rúgkapált, olyannyira, hogy sírni kezdtem...

-Mi a baj, kincsem? Tényleg itt az idő?-fürkészte arcomat a férfi, majd hirtelen egy képszakadást követően hazakerültem...

/Loki/

-Laila? Szívem, hallasz engem?!?

-Felség, kérem menjen ki! Ne aggódjon, mindjárt kiderítjük, mi történt!-terelgetett az ajtó felé a doktornő, de valamiért rossz érzés fogott el.

-Mi? Nem! Itt kell maradnom, érzem! Ha nem vagyok a közelében, mindig fél és rosszabbul van! Nagyon kérem, ne küldjön ki!

-Rendben!....Ahogy óhajtja!

Óráknak tűnő percekig vizsgálták Lailat, de elég vészjósló dolgokról beszéltek:

-Szerintetek kómába esett? Vagy haldoklik? Egyszerűen nem tudom megállapítani!

-Nyugalom, biztos csak a kisbaba miatt van ez! Elvégre egy jégóriás bébi nem mindennapi dolog!

-Két jégóriás bébi! -javítottam ki a nőt, mire a többségnek, vagyis az 5-ből 3 nővérnek leesett az álla, a mondatom hallatán.

-Te-tessék? Honnan tetszik tudni, hogy ketten vannak? Hiszen ha jól tudom, még csak a negyedik hónapban van a felesége!

-Hát....történetesen onnan, hogy hallom mindkettejük szívverését!....Tudom, ez elég hihetetlen, de Laila is alátámasztotta, hogy kettőnél tuti több kis tappancs rúgdossa belülről!....És nézzenek csak rá!....A hasa már sokkal nagyobb, mint egy átlagos negyedik hónaposnak!....Hehehe, nem hittem volna, hogy egyszer okosabb leszek egy gyógyítónál is!-vigyorogtam rájuk, majd egy kis duruzsolás kíséretében folytatták a vizsgálatot.

Egy órával később kiderítették, hogy csak elájult és téves riasztás volt a korai szülés, ami őszintén megnyugtatott.... Amikor a dokik magunkra hagytak, belenéztem a kedvesem fejébe:

Otthon volt, teljesen egyedül. Kétségbe volt esve és nem tudta hová tenni, mi is történt, ezért odamentem hozzá:

-Laila! Semmi baj, csak elájultál, én pedig az elmédben vagyok!-a nő szorosan átölelt, mire megcirógattam derekát, majd megsimogattam gömbölyű hasát.

-Jajj, de jó!....Loki, én már azt hittem, meghaltam!-ölelt át újra és újra, majd édesen, szerelmesen megcsókolt.

-Hehe, te pedig a frászt hoztad rám! Már azt hittem, koraszülött szörnyecskéink lesznek!....De Odinnak hála, ezek a szörnyecskék még egy kicsit pocaklakók maradnak!

-Miért? Te elítélted volna őket, ha csúnyák, vagy fogyatékosok lettek volna?

-Micsoda? Neeeem, ugyan, dehogyis!... Úgy ismersz te engem? Hhmm, Laila? Szoktam én válogatni?...

/Laila/

-Nem.... Nem szoktál!-válaszoltam, mire a férfi tele szenvedéllyel, gyengéden magához húzott, majd hosszan megcsókolt...

/Loki/

Az álombéli, nagy turbékolás közepette, a feleségem hirtelen felébredt!....Oó, úgy tűnik az ikrek sem csípik annyira a romantikát, így biztos emiatt ébresztették fel anyjukat....

-Loki?....Szia hercegem!-fonta össze kezeinket, édesen mosolyogva.

-Jobban vagy, egyetlenem?

-Hát persze, Rómeó! -simította egyik kezét a tarkómra, majd lágyan meg is csókolt, az izmaimat simogatva...

/Laila/

-A kockahas a kedvencem!...Te szerencsés vagy, hogy nem kell minden nap egy nehéz labdát hurcolnod ide-oda, amiben két rosszcsont manócska is van!

-Hehehe, ezzel arra célzol, hogy így nem vagy szép? Mert akkor el kell szomorítsalak, mert tévedsz! Labda formájú pocakkal is gyönyörűen nézel ki!....Nade nyugi szívem! Ha meglesznek az ikrek, nem kell többet kisgömböcködnöd!.... Persze csak ha úgy szeretnéd és ellen tudsz állni a parancsnoknak, megszegve az első szabályt! -húzta fel orrát édesen, hódító tekintettel.

-És mi is az a szabály?

-Az, hogy mindig fogadj szót az alfahímnek, kedvesem!..... Hehe, nyugi csak viccelek! Megelégszem én három gyermekkel, nem kényszerítelek semmire!.... Teljes szívemből szeretlek, Laila! -ahogy befejezte mondandóját, nem bírtam tovább!: Elértem, hogy ajkaink ismét összesimuljanak...

/Frigga/

Amikor meghallottam egy kisfiú sírását, rögtön tudtam, hogy baj van! Oda is teleportáltam a kertben lévő gyerekekhez:

-Ti kis huligánok! Azonnal tegyétek le az unokámat, különben nagyon megkeserülitek!-a három nagyobbacska fiú engedelmeskedett és letéve Lakit, el is húzták a csíkot.

-Mami!!!-borult nyakamba sírva, a kisherceg.

-Jajj, kis drágám! Hát te meg hogy kerülsz ide, ilyen korán? És miért nem vagy a szüleiddel? Talán történt valami?

-I-igen! Anyát el kellett vinni a gyógyítókhoz, mert nem érezte jól magát!....Apa megbízott, hogy vigyek Nikol néninek egy kis gyíkot, de azok a pimasz fiúk elkaptak és kicsúfoltak! Aztán eldobták a gyíkomat és azon is csak jót nevettek!-törölgette le könnyeit, majd a szemembe nézett:

-Mami? Szerinted most már visszamehetek anyáékhoz?

-Hát persze, bogyó! Gyere, menjünk!-kézen fogva el is mentünk az orvosihoz. Amikor megérkeztünk, pont akkor jöttek velünk szembe Lokiék:

-Laki? Anya? Ti meg mit kerestek itt?

-Titeket!....Laila drágám, mi a helyzet?-léptem a lány mellé, aki álmosan, megviselten így válaszolt:

-Hát.... Azt hittük, a picik ki akarnak bújni, de végül csak téves riasztás volt!

-Értem... És most hogy érzed magad? Mert ha nagyon kimerültél, nyugodtan maradhatsz itt reggelig, vagy ameddig szeretnél!

-Rendben!.... Loki, nem lenne baj, ha most itt maradnánk reggelig? Mert úgy érzem, a hányás garantált, ha lóra szállok, vagy teleportálok!-ölelte át férje karját, aki erre meghatottan, elvarázsolva megállt és a szemébe nézett:

-Már hogy lenne baj, kincsem? Hát persze, hogy itt maradunk, amit csak kívánsz, angyalom!-lágyan megpuszilta a homlokát, majd nem sokkal később elváltak útjaink...

/Loki/

-Így ni! Aludj csak szívem, majd én elaltatom Lakit!-adtam neki egy őszinte csókot, majd megágyaztam kisfiamnak a nagyobbik kanapén.

-Anyu és a tesóim jól vannak, ugye?

-Hát persze, kis lurkóm! Nem kell aggódnod miattuk, minden a legnagyobb rendben van velük!....Kisfiam,....kérdezhetek valamit?-néztem bele mélyen, barna szemeibe, mire ő is elkomolyodott:

-Igen, apa!

-Nem lenne gond, hogyha egy kis időre ide költöznénk? Csak amíg a kistesóid meg nem születnek, jó? Utána ha szeretnéd, visszamehetünk majd a kunyhóba!-a kisfiú először meglepődött és hezitált is egy kicsit, de aztán beleegyezett:

-Rendben! Ha ez kell ahhoz, hogy anya és a tesókáim jól legyenek.... Akkor legyen!

-Nagyszerű, kisfiam! Köszönöm!.... Na jó éjszakát, kis testőr! Szép álmokat!-pusziltam meg a kis arcát, majd odafeküdtem Laila mellé és rögtön el is aludtam....