/Laila/

Miután végre sikerült elaltatnom Lakit, elmentem tusolni.... Épp hajat mostam, amikor egyszercsak valaki hátulról átölelt:

-Szervusz édesem! -megfordultam, mire a férfi birtokba vette ajkaimat...

-Hát te meg honnan kaptál engedélyt, hogy be gyere ide? -pöccintettem meg Loki orrát, aki erre elvigyorodott:

-Tőled! Hisz beleegyeztél, hogy ma este kettesben leszünk!.... Tudod, hogy ez mit jelent... Ugye, szerelmem?

-Igen.... De ugye nem eszel meg? Mert úgy nézel rám, mint egy...-nem tudtam folytatni, mert őfelsége belém folytotta a szót egy szenvedélyes, mindent eláruló csókkal.

-Mint egy éhes oroszlán?.....Eltaláltad, nyuszikám! Már régóta éhezem rád!....Gyere ide, szépségem...-közelebb vont magához, majd egy villámgyors varázslattal elzárta a zuhanyt, és megszáradtunk mindketten.

-Igenis, parancsnok....-s azzal a herceg hevesen felkapott és bevitt a hálószobánkba, majd becsukta az ajtót.

Nem sokkal később, amikor már javában ment a csókvihar, hirtelen a kicsi felsírt.... A partnerem elvigyorodott, és megcsóválta fejét:

-Na most bosszulja meg, hogy smároltunk előtte!.... A vérében van a csínytevés, én mondom!....

-Igen.... Igazad van! Pont olyan, mint te! -kibontakoztam a férfi öleléséből, majd felvettem egy köntöst és átmentem Lakihoz.

-Teee! Te kis rosszcsont! Tudod te, mennyi az idő?.... Miért ébredtél fel, kicsikém? -kivettem a bölcsőből, majd magamhoz ölelve csitítgattam addig, amíg meg nem nyugodott.

Szoptatás után elénekeltem neki az altatódalt, majd amikor elaludt, visszamentem Lokihoz:

-Mi a helyzet, aranyom?-kérdezte, még mindig az ágyon fekve.

-Hát.... Néha úgy érzem, ez a gyerek kiszívja belőlem az összes energiát!.... Úgyhogy szerintem halasszuk máskorra a hancúrozást, jó? Mert most nagyon kimerültem!.... Nem baj, életem?-bújtam be mellé, már hálóingben.

-Hát persze hogy nem! Pihenj csak nyugodtan, bogárkám!-óvóan magához ölelt, és addig simogatta, puszilgatta a fejemet, hogy elaludtam...

/Loki/

Akármennyire is álmos voltam, valamiért nem jött álom szemeimre. Így hát a kezembe varázsoltam egy könyvet, és egészen éjfélig azt olvastam....

Reggel arra ébredtem, hogy a takarómon valami mászik, és valaki épp a kezemet nyálazza...

-Hát jó reggelt, fiacskám! Te meg hogy kerültél ide? Anyu hol van? -felültem, majd kezembe vettem a kis apróságot, aki még mindig nem hagyta abba az ujjam rágcsálását.

-Te jóságos ég!!! Laki! Laki, hová tűntél?!?.... Drágám, a kisfiunk eltűnt!!!-pánikolt a másik szobában Laila, majd sírva jött be a szobába és megkönnyebbült a baba láttán:

-Óh, végre megvagy!.... De.....hogy kerültél ide? Hisz még nem is tudsz járni! -puszilta meg a pici bujsiját, aki erre kacagni kezdett.

-Loki, te teleportáltad ide?

-N-nem! Csak úgy itt termett!....Hehehe, ezek szerint már tud teleportálni!.... Hmm, mintha anya mesélte volna, hogy kiskoromban rengetegszer, akaratomon kívül is eltűntem! De persze aztán megtanultam irányítani az erőmet!-meséltem feleségemnek.

-Akkor azt ajánlom, gyorsan tanítsd meg neki, mert nem akarok minden reggel szívbajt kapni!

-Jólvan édesem! Ne félj, amint megtanul folyékonyan beszélni, elkezdem az oktatását! Viszont amíg ilyen kicsi, legfeljebb burkot csinálok majd az ágyacskája felé, hogy ne császkáljon el!

-Rendben, köszönöm hercegem!-puszilta meg arcomat, majd amikor átvette a kicsit, egy vékonyka hang szólalt meg:

-A-apa! -a kisherceg kimondta legelső szavát, s közben felém nyújtotta egyik kezecskéjét.

-Te-te is hallottad, amit én? Kimondta az első szót! A fiunk első szava APA!!!-örült meg Laila, olyannyira, hogy kicsordult a könnye is, akárcsak nekem.

-Igeeen!!! Ezt el se hiszem, olyan büszke vagyok most!-öleltem át mindkettejüket, majd megpörgettem a levegőben (persze csak óvatosan) a kicsit.

-Ügyes vagy kisfiam! El sem tudod képzelni, apa most milyen boldog!

-Apa? Apa!-ismételgette szüntelenül élete első szavát, miközben magamhoz öleltem.

-Na és én? Velem mi lesz, nem mondod, hogy anyu?-simogatta meg kis fejét, mire csak egy cuki vigyor és huncut nevetés volt a válasz.

-Te kis szemtelen! Loki, elszúrtuk ezt a gyereket, túlságosan is rád ütött!-nevetett fel szórakozottan, a baba lábikóját puszilgatva.

-Ugyan szívem, nyugi! Majd a következő a te kicsi éned lesz, ebben biztos vagyok!-húztam vissza a derekánál fogva, amikor sértődést színlelve arrébb ment, majd a nyakába csókoltam.

-Hééé! Loki, ezt hagyd abba! Tudod, hogy nagyon csikis vagyok!....

4 évvel később....:

/Laila/

A nászútunk egyik estéjén, amikor nem tudtam aludni, az alvótársam, vagyis a csínytevés istene, hátulról csókolgatni kezdte a vállamat:

-Te sem tudsz aludni, virágszálam?

-Nem.... Valamiért nem!-válaszoltam, már felé fordulva, mire ő megsimította arcomat, s egy hajtincsemet a fülem möge helyezte:

-Valami baj van?.... Vagy csak szimplán nem vagy álmos?

-Csak egy kicsit aggódom.... A fiunk miatt!

-Nyugalom szívem, biztosra veszem, hogy jól elvan otthon édesanyámmal! Ne félj, minden a legnagyobb rendben lesz!-nyugtatás képpen magához ölelt, majd abból az ölelésből lett kettő, majd öt, és végül száz.

Minden gondunk elszállt, s csak egymás közelségét éreztük. Loki teljesen elvarázsolt, úgy mint régen. Szinte szavak nélkül, egymás pillantásaival kommunikáltunk. Ajkaink sokáig el sem váltak....