Egy kis idővel később....:

/Laila/

Ma este, mint mostanság minden egyes alkalommal, Loki segítségével csináltam meg a másnapi ebédet.
Épp a zöldségeket pucoltuk, amikor hirtelen borzalmasan feszíteni kezdett a hasam:

-Au.... Ssszzz.... Loki....

-Igen, drágám? Fáj valamid, rosszul vagy?-a férfi aggódó tekintettel állt fel, és vette ki a pucolót a kezemből, majd a kezemet simogatva leguggolt elém.

-Nem, csak.... A hasam....nagyon nagyon feszít! Ugh...-hiába simogattam a pocakomat, a fájdalom valahogy nem akart elmúlni...

-Akkor hozzam a krémet? Mert anya szerint az ilyenkor segít!-egy hang se jött ki a torkomon, ezért csak bólogattam.

Loki gyors léptekkel kihozta a szobából amit kellett, majd óvatosan a karjaiba vett, és lefektetett a kanapéra. Felhajtotta a pólómat, majd kenegetni kezdte gömbölyű hasamat. Ahogy a hűsítő kenőcs hatni kezdett, sokkal jobban éreztem magamat, megkönnyebbülten felsóhajtottam:

-Köszönöm Loki!..... Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!-megfogtam a kezét, mire ő felém hajolt, és ezt mondta:

-Szóra sem érdemes, egyetlenem! Érted bármit megteszek!-szinte kínos lassúsággal közeledett, majd lágyan, édesen megcsókolt. (Ahogy nőtt a pici, Loki annál óvatosabb, féltőbb volt velem szemben...)

-Hehe, Loki! Nem kell ám ennyire gyengédnek lenned! -erre ő a szemembe nézett és kezét az arcomra simította:

-Tudom, kincsem! De az lesz a legjobb, ha nagyon vigyázunk a kicsire! Hiszen.... Már csak egy hónap és megszületik!-a férfi egy kicsit arrébb húzódott, majd simogatta és puszilgatta a hasamat, közben pedig folyamatosan beszélt a babához:

-Szervusz kisgömböc!.... Ó, ha tudnád, mennyire várunk már téged! El se tudod képzelni, mennyire izgatottak vagyunk! De ne félj fiam, vagy lányom, minden a legnagyobb rendben lesz!-izgatottak? Az nem kifejezés!... Én személy szerint borzalmasan félek! Vajon nagyon fájni fog a szülés? Túl fogom élni egyáltalán?!?!?.....Gondolataim akkora hatással voltak rám, hogy nem tudtam visszatartani könnyeimet...

-Laila? Mi a baj, miért sírsz? A kicsi megint rosszalkodik?

-Ne-nem! Csak....csak rettegek!

-Miért? Hisz nincs mitől félned, kiscicám! Itt vagyok!-lassan felültem, majd ő leült mellém és átölelt.

-És akkor is ott leszel? Amikor....-lenéztem nagy hasamra, mire ő az állam alá helyezte egyik ujját, majd így szólt:

-Hát persze! Ott leszek veled és nem engedem, hogy bármi rossz történjék! Nem kell félned, nem lesz semmi baj!.... Ssssh....ne sírj, kedvesem! Vigyázni fogok rád!....-nyugtatás képpen simogatott és a fejemet puszilgatta, pont úgy, ahogy régen anya csinálta...

/Loki/

Laila szépen lassan megnyugodott, majd a karjaimban elaludt. A lány mostanában eléggé stresszes és nyugtalan. Érzem, hogy nagyobb szüksége van rám, mint valaha...-e gondolatok jártak fejemben, amikor hirtelen, a kezem érintésére a baba reagált. Megmozdult!... Te jó ég, beszél hozzám!

-Mi az, kis lurkó? Nem tudsz aludni?-kérdeztem suttogva, a feleségem hasát gyengéden simogatva.

-Nem.... Nyugtalan vagyok!

-Dehát nincs mitől félned! Itt vagyok, vigyázok rád és édesanyádra!

-Apa.... Kérdezhetek valamit?-a kicsi hangja félénk, mégis határozott volt... Pont mint néha Lailaé, de még mindig rejtély volt számomra, hogy kisfiú, vagy kislány...

-Hát persze! Nyugodtan!

-Azt mondtad, már csak egy hónap és megszületek! Mi az, hogy megszületni? Talán az, hogy végre veletek lehetek?-e kérdésén igen elcsodálkoztam, hiszen ő maga ki is mondta, amit válaszoltam volna...

-Pontosan, kicsim! Nagyon okos vagy, pont ez a lényeg! A születés után kezdődik az élet!

-Tényleg? Csak akkor kezdődik?.... Én azt hittem, én csak itt élhetek, odakint nem!....Kicsit butus vagyok, ugye? Te biztos okosabb vagy nálam! Alig várom, hogy beteljesítsd, amit ígértél! Hogy megtanítasz mindenre!....Ó apa, annyira várom már az egy hónap múlvát!-olyan lelkes és izgága volt most, mint én amikor megtudtam, hogy Laila babát vár.... Csak a jó dolgokra gondoltam....

-Én is várom! Nagyon nagyon várom!.... Nade most inkább aludj, mert a végén még felébreszted anyát! És aztán nincs rosszalkodás! A csínytevéssel még ráérsz!

/Laila/

Arra ébredtem, hogy Loki halkan beszél és a pocakomat simogatja. Egy idő után abbahagyta, majd találkozott a tekintetünk:

-Szia! Csak nem felébresztettelek?

-De igen.... Nyugi nem haragszom, drágám!-válaszoltam, a férfi orrához dörgölve az enyémet.

-Képzeld, beszéltem a kisbabánkkal!-simította tenyerét az arcomra, mosolyogva.

-Miről?

-Arról, hogy milyen jó lesz majd, amikor végre kibújik!.... Igaz, először még bizonytalan volt, de.... Aztán magától rájött, hogy a születés után velünk lehet! Nagyon okos gyermek!... Nem is tudom, vajon kitől örökölhette!...-vicceskedve, elgondolkodó arcot vágott, majd sunyi mosolyra húzta száját.

-Te! Te szemtelen teremtés! Ezzel is csak felvágni akarsz, mi?.... Na gyere csak ide, te pimasz csínytevő!-először majdnem beijedt, de aztán vette a lapot, hogy csak viccelek...:

-Itt vagyok, cica! Mit akarsz velem csinálni?-csábító pillantásokat vetett felém, majd szenvedélyesen megcsókolt...

-Az ég világon semmit! Csak megcsikizni!-kezem játékosan elindult a derekán át, a hátsójához, mire ő nevetésben tört ki:

-Hé, Laila! Hagyd abba, kérlek! Te győztél, legyőztél!-amikor abbahagytam, Loki nagy lélegzetekkel felült, majd hátradőlt a kanapén....

Másnap reggel....:

/Loki/

Anya csináltatott egy bölcsőt a kisbabánknak, hiszen tudta, nemsokára szükségünk lesz rá. Ma reggel Thor és még pár szolgafiú el is hozta nekünk:

-Hálás köszönetem, testvér! De....ebben meg mi van?-vettem ki a bölcsőből egy közepes méretű dobozkát, és szemeimmel méregettem.

-Ó, csak néhány baba cucc, amit anyánk küldött! Ha lehet, majd Laila nyissa ki!

-Oké...-ezután behívtam Thort egy kávéra, közben pedig beszélgettünk:

-Na? És mi újság felétek? Laila jól van?-érdeklődött kíváncsi bátyám.

-Igen....bár néha a hirtelen rosszullétek miatt nem alszik éjszaka!....Ettől eltekintve egész jól viseli!-válaszoltam, majd egyszercsak az emlegetett feleségem ballagott be a helyiségbe:

-Jó reggelt, angyalom! Hogy aludtál?-kérdeztem, egy apró csók után, amire ő a szemét dörzsölgetve, egy nagy ásítás kíséretében így válaszolt:

-Most talán megaludtam a 4 óra hosszát!.... Csak azért keltem fel, mert borzalmasan korog a gyomrom!

-Laila! Hát szia, talán nem is vettél észre?-állt fel Thor, majd gyengéden megölelte az említett személyt.

-Jajj, bocsánat! Mostanság elég nehezen tudok figyelni a külvilágra,....mert a kicsi elég aktív!-tette kezét gömbölyű hasára, mire a testvérem elmosolyodott:

-Nahát! Milyen szép kis formás pocakod van! Hány hónapos is a kicsi?

-Nyolc... És amilyen cuki, pont olyan virgonc néha! Tiszta apja,...ugye szívem?-fordult volna felém ismét, de a hirtelen mozdulatok miatt majdnem összeesett szegény...

-Jajj! Jól vagy, Laila?-kérdeztük kórusban, amikor megakadályoztuk a balesetet. Két oldalról, a csípőjénél fogtuk, majd lassan leültettük egy székre.

-I-igen! Köszönöm fiúk!.... Thor, amint láthatod, az öcséd utódja nem semmi!

-Öhmm, anyánk küldött egy kis csomagot!... Azt szeretné, hogy te nyitsd ki, drágám!-guggoltam le elé, majd odaadtam neki a dobozt.

Laila ki is nyitotta, majd kivett belőle egy pár kiscipőt, amelyek zöld színűek voltak. Ezután egy szintén zöld pólyát és egy cumisüveget mutatott fel.

-Kitalálom! A bölcső lepedője is zöld!-kuncogott fel édesen, mire én megráztam a fejemet:

-Neeeem, az fehér! Biztos azért, hogyha kislány lesz, akkor is jó legyen!

-Hehe, igazad van! Üzenem Friggának, köszönök mindent!

-Rendben, átadjuk!-kacsintott rá Thor, majd mindketten elmentünk a palotába....