/Sif/

-Elegem van belőled, komolyan!!! Mostmár tényleg betelt a pohár, Sif! Eddig túlságosan is elvakított a szerelem, de idővel rájöttem, hogy csak kihasználsz! Csak Lokit akartad féltékennyé tenni.... Tudom, hogy nem is szerettél! Csak egy fránya báb voltam mindig is!!!-mint mostanság legalább hetente háromszor, Thor felháborodva szidott, ordibált velem, miközben én semmit sem csináltam....

-Most komolyan? Megint ezzel jössz?!? Tudod te, milyen unalmas ezt hallgatni?!?

-Hallgatni? Igazán?.... Ezesetben azt javaslom, szedd a sátorfádat, és menj el!...Mi az? Nem hallottad? Tünés!

-Nincs hová mennem! Nekem nincsen se telkem, se házam, se családom... Ugyan hová mehetnék? Hmm?!? Na most legyen nagy a szád, őfelsége!!!

-Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem, asszony!... És egyébként is, mi közöm van nekem ahhoz, hová menj! Nem érdekel, csak ne lássalak többet! Megértetted?!?-eléggé felhúzta magát, ezért már nem volt bátorságom vitába szállni vele, inkább engedelmeskedve pakolni kezdtem.

-Jól döntöttél!.... Már azt hittem, katonákkal kell kivitetni innen!....Egy órát kapsz, hogy mindenestől elhúzd a csíkot! Ja, és ha a házassági kötelékkel akarsz érvelni, az nem fog menni! Mert már nem vagyunk hitvesek!!!-s azzal ki is viharzott a helyiségből, én pedig végre kiengedhettem visszafolytott könnyeimet...

/Laila/

Napkelte lehetett, amikor felébredtem Loki miatt, hiszen megéreztem ahogy felkelt az ágyból. A herceg sietve öltözködött, közben pedig néha rám pillantott. Próbáltam színlelni az alvást, de ő még a koromsötétben is észrevett:

-Laila? Csak nem felébresztettelek?

-Neeem, nyugi! Magamtól ébredtem! Mostanság átálltam a néha-néha korán kelésre!-erre csak kuncogva megrázta fejét, majd leguggolt elém, hisz én még feküdtem, lusta voltam felülni.

-Jajj, édesem! Tudod, hogy nem haragszom, ha az igazat mondod!... Bocsánat, hogy felébresztettelek!....Úgy maradnék még egy kicsit, de sajnos hív a kötelesség! Amíg távol vagyok, pihenj annyit, amennyit csak tudsz! Mindennél jobban szeretlek titeket!-megsimogatta a hasamat, majd édesen, szenvedélyesen megcsókolt.

-Mi is szeretünk, Loki!....Vigyázz magadra, este találkozunk!-öleltem meg életem szerelmét, aki erre megpuszilta az orromat:

-Rendben, virágszálam!....-még mielőtt elment volna, a babához is intézett pár szót:

-Ne halljak panaszt rólad, megértetted? Jó babuci legyél!...

Pár órával később....:

/Laila/

Miután Loki elment, pár órát még tudtam aludni, de reggel 7-kor kivert az ágy, mert a kis csínytevőm éhes lett...

-Jólvan, jólvan! Mindjárt kapsz enni, te kis rosszcsont!.... Hogy te milyen kis akaratos vagy! Hehe, mintha csak apádhoz beszélnék, komolyan!... De ne félj, ettől még nagyon szeretlek!-simogattam meg gömbölyű pocakomat, amire egy higgadtabb mocorgás volt a válasz.

Evés közben megérkezett az én drágalátos barátnőm, Nikol. Halkan nyitott ajtót, azt hitte alszom. Lépteit alig lehetett hallani, meg se mert szólalni. Persze először a szobánkba ment, majd onnan egyenesen a fürdőbe, mert azt hitte rosszullét miatt vagyok fent... Nemsokára meg is talált, a konyhában:

-Jó reggelt, jó reggelt! Mi ez a korán kelés, kérem szépen?-dőlt neki az ajtó félfának, kérdő tekintettel.

-Hát....kicsi Loki reklamált, hogy éhes! Mit ne mondjak, pont olyan mint az apja!-nevettem el magam, a mondat végére.

-Az étvágyára gondolsz? Mert akkor nagyon tévedsz, hisz tudtommal a herceg nem szokott sokat enni! Inkább te vagy az, aki éjjel-nappal képes zabálni!

-Tudom.... De én a makacsságára utaltam! Képes volt addig rugkapálni, amíg nem kapott enni!

-Hhm... Nem semmi a gyerek! Akkor már megértem, miért vagy olyan rosszul néha napján!.... Amúgy van valami új fejlemény? Megállapították, hogy kisfiú, vagy kislány?

-Nem, azt még nem! A kishercegnek vagy hercegnőnek pont akkor nem volt kedve mocorogni!... De képzeld, azt mondták minden oké, csak nagyobb a hasam mint kéne... Elvileg a pici jégóriás génjei miatt! Ezzel nincs semmi baj, viszont néha bekékülök, mint Loki.... De szerintem ez normális! Végülis mit vártunk egy varázsbébitől?

-Hát....én személy szerint nem sok mindent, de úgy tűnik máris többet tud az átlagnál!.... Amúgy hogy aludtál?

-Egész jól! A kicsike most kivételesen nem tartott ébren hajnalig! Hála Lokinak, mert akkor mindig könnyebben alszunk el!-simítottam kezemet a hasamra, majd nemsokára be is fejeztük a reggelit....

Délután...:

/Loki/

Edzés közben hirtelen (gondolom) egy szolgáló leszólított a küzdőtérről:

-Loki herceg! Lenne szíves idejönni?

-Egy pillanat!-válaszoltam, sikeresen kitekerve ellenfelem karját, ezzel megnyerve a párbajt.

-Itt vagyok, kisasszony! Miről lenne szó?-mentem oda a lányhoz, aki levette kapucniját, megmutatva arcát.: Sif volt az, kisírt szemekkel...

-Ja, tudhattam volna, hogy te vagy az!....Na bökd ki, mit akarsz!

-Thor.... Thor kidobott!-sütötte le barna szemeit, sajnáltatva magát, de én nem szántam meg egy kicsit sem...

-Nahát! Majdnem meglepődtem! Chh! Nem csodálom, hogy elege lett belőled!-vetettem oda neki úgy, mint régen, totál flegmán, majd karba tett kézzel, halálkomoly arccal megkérdeztem:

-Halljam! Mit akarsz tőlem?

-Csa-csak annyit kérnék csupán.... Hogy had szálljak meg nálad pár hétig!... Csak amíg nem szerzek magamnak lakást!.... Te vagy az egyetlen reményem, Loki! Kérlek....fogadj be egy kis időre!

-Mi?!? Elment az a maradék eszed is, Sif? Mégis hogy képzeled, hogy ÉN, aki már évek óta gyűlöllek, befogadna?!? Hehe, te tényleg nem vagy komplett!...A válaszom egy határozott....NEM!!!

-Jajj, ne csináld már, kérlek! Bármit megteszek, akár a szolgád leszek.... Csak ne kelljen az utcán aludnom,...megszégyenülnöm az egész nép előtt!.... És amúgyis!: Egy barát segítene egy baráton!-meg akarta fogni a kezem, de én egyből elhúztam.

-Barátság? Köztünk nincs semmi ilyesmi, Sif! Mi ketten két idegen vagyunk, és ez így is marad! Sajnálom, de nem engedek a házamba olyat, aki veszélyeztetné a boldogságomat!-nagy lendülettel sarkon fordultam, mire ő utánam futott:

-Nem veszélyeztetném se Lailat, se a gyermekedet! Ígérem egyetlen rossz szavam se lesz!.... Loki kérlek állj már meg!-rántotta meg a vállam, ami hatalmas hiba volt.:

-Hát jólvan! Te akartad!.... Adok én neked otthont, méghozzá jó sötétet!-fellobbant bennem a bosszúvágy, s kiáltottam az őröknek:

-Őrség! Ez az asszony megtébolyult! Vigyék egy cellába, ott majd biztos nyugalomra talál!

-Nade felség! A király engedélye nélkül nem börtönözhetjük be a királynét!-akadékoskodott az egyik.

-Engedély megadva!-toppant be Thor is a helyszínre, szigorúan nézve csatlósaira, és Sifre.

-Parancsára felség!-hajoltak meg egyszerre, majd elvezették a nőt oda, ahonnan soha többé nem tér vissza.

-Ezt jól összehoztuk!-ökölpacsiztunk egyet bátyámmal, egymásra mosolyogva.

-Igen...pontosan!-vigyorogtam rá, majd elmentünk meginni egy italt.

A kocsmában mindenki a mi "győzelmünket" ünnepelte, hisz már a többieknek is sok volt Sifből.

-Na? És van már egy másik asszony jelölt, bátyám?-kérdeztem kb. már az 5. kör bor után.

-Hááát.... Hogy őszinte legyek, nincs!

-Komolyan? Most ugye csak viccelődsz! Nincs egy olyan csaj, aki bejön? Akárkit elvehetsz, te vagy a király! Apánk szava már nem ér semmit, szabadon dönthetsz!

-Valóban?.... Akár egy paraszt lányt is? Mert akkor már azt hiszem egy hónap múlva esküvő!-vidult fel hirtelen, majd magához hívott egy szolgálót, aki az ölébe ült.

-Üdvözlöm kisasszony!.... Mondja csak, hogy hívják?-a lány nagyon szép, szemrevaló volt, hosszú, sötétbarna haja és szintén barna, csillogó szemei voltak.

-A nevem Miranda, felség! Én vagyok a bátyja titkos hódolója....már vagy fél éve!

-Á, értem! Nos, nagyon örülök, hogy megismerhetem! Gondolom nekem nem kell bemutatkozni, hisz nincs olyan ember, vagy lény Asgardban, aki ne tudná a nevem!-erre a lány csak felkuncogott:

-Ebben igaza van, Loki herceg! Magát senkivel sem lehet összetéveszteni! Illik rá, a leírásod, királyom!-adott egy puszit bátyám arcára, megsimítva azt...

/Laila/

Nikollal nagyon jól telt a napunk, sokat nevettünk egymás történetein, amelyeket főzés közben meséltünk egymásnak. Persze a drágalátos barátnőm nem engedett a tűzhelyhez, mondván: „-Meg ne erőltetsd magad, mert annak nem lesz jó vége!" Ezért én csak a zöldségeket pucolhattam, moshattam.:

-Képzeld, tegnap elcsentem Loki alsóját! Láttad volna azt a meglepett pofát! Persze aztán hízelgéssel visszaszerezte! Ó, úgy imádom néha megszivatni! Ha incselkedik, mindig ennivaló cukorfalat! Bár másokat lehet idegesít, de engem nem!-elmerengtem abban a bizonyos rózsaszín felhőben, Lokiról ábrándozva... Ó, most annyira megcsókolnám!...

-Hát igen! Ahogy néha napján Thor királyt szivatta... Tényleg nem semmi a csávó, igazi rosszfiú!-ahogy felálltam, egy harmadik személy érkezett a légtérbe:

-Ki itt a rosszfiú? Én csak rosszkislányt látok!-morogta egy ismerős, férfias hang, majd az illető hátulról átölelt, s lágyan a nyakamba csókolt.

-Üdv itthon, szerelmem! Hol jártál, és miért van bor szagod?-kérdeztem, a kíváncsi kiscicát játszva, mire ő szembe fordított magával, és szenvedélyesen megcsókolt:

-Csak ünnepeltünk egy kicsit! Képzeld, megszabadultunk attól az elátkozott boszorkától, lecsuktuk egy cellába! Ja, és Thornak van már új barátnője!

-Ezek mind nagyszerű hírek, de.... Miattam képes voltál eljönni onnan hamarabb? Nyugodtan maradhattál volna még!

-Neeem,....nem csak miattad! Hanem miattatok!-tette nagy hasamra a kezét, édesen rám mosolygott, Nikol pedig csak olvadozott a háttérben.

-Ó, úgy imádlak!-öleltem meg hercegemet, mire Nikol nem bírt tovább csendben maradni:

-Elnézést, hogy közbe szólok,....de ti ketten annyira édesek vagytok! Tisztára, mint egy álompár!-ismét olyan volt az arca, mint kiskorunkban, amikor valamilyen romantikus előadásért rajongott.

-Köszönjük! És külön hálás vagyok, hogy minden nap segít Lailanak! Örök hálával tartozom kegyednek!

-Ugyan felség, ez csak természetes! Ha bármire szüksége van, számíthat rám!.... Most pedig ha megbocsájt, elbúcsúznék!-a férfi mosolyogva, illedelmesen bólintott felé, én pedig megöleltem:

-Köszönök mindent! Holnap találkozunk!-ezután ki is kísértem őt, majd a férjecskémmel leültünk vacsorázni.

/Loki/

Be kell vallanom, a bor egy kicsit a fejembe szállt, így néha-néha nem figyeltem magamra, s a lányt bámulva olvadoztam...

-Te nem vagy éhes? Hahó, Loki! Mi lelt téged?

-Mi? Ja,....bocs! Csak elbambultam, sok volt az ital!.... Viszont így tisztábban látok!.... Laila....annyira gyönyörű vagy!-látszólag ettől ő zavarba jött, kuncogni kezdett, s közben megfogta a kezemet:

-Ez vicces! Én is pont benned vesztem el, pedig egy korty bort se ittam!... Te is olyan kis édes vagy!

-Igazság szerint....én már nem vagyok éhes!.... Mi lenne, ha elmennénk együtt fürdeni, hmm? Jó forró vizet engedek, jó?-néztem rá csábítóan, majd mint két mágnes, úgy közeledtek ajkaink, s Laila az ölembe ült:

-Jó....Már alig várom, hercegem!...