Másnap reggel....:

/Loki/

Ma reggel is napkeltekor keltem fel, vagyis úgy 5 óra tájékán. Megígértem Thornak, hogy ma hamarabb ott leszek, ezért gyorsan felöltöztem, majd még mielőtt elmentem volna, adtam egy lágy puszit, alvó kedvesem homlokára:

-Nemsoká találkozunk, kicsim! Addigis nyugodtan aludj!-súgtam neki, amit persze valószínűleg nem hallott, hisz úgy aludt, mint a bunda....

Pár órával később....:

/Laila/

Arra ébredtem, hogy valaki épp a bejárati ajtót nyitja. Biztos voltam benne, hogy Nikol az, ezért csak ráérősen kászálódtam ki az ágyból.

-Halihó, megjöttem! Laila! Laila, hol vagy?-hallottam a folyosóról drága barátnőm csilingelő hangját, örömtől ugrándozó lépteit.

-Itt vagyok! Hehe, bocsi! Egy kicsit elaludtam!

-Ó, te lustaság! Tisztára, mint amikor szabadnapod volt és egészen délelőtt 11-ig húztad a lóbőrt! Kicsit elaludtál?: Fél 11 van, Laila!-libbent be a szobába, szintén nevetve, majd leült az ágyam szélére, én pedig lassan felültem.

-Tényleg? Akkor rekordot döntöttem!...

-Mondd csak, mit csináltál te este, hogy ilyen jót aludtál?-érdeklődött sunyi mosollyal.

-Á, semmit! Csak Lokival nosztalgiáztunk egy kicsit, mert hamarabb hazaengedték!

-Értem!.....Na? És hogy érzed magad?

-Csodásan! És alig várom, hogy elmenjünk a palotába!-válaszoltam izgatottan, majd ezután megettem a reggelimet.

1 óra ruhakeresgélés után.....:

-Hát ezt nem hiszem el!

-Mit? Mi az, Laila?

-Nem jön rám a ruha!....Ne már, pedig ezt úgy szeretem!-a kedvenc, világoszöld színű ruhám már rettenetesen szűk volt rám, és csak a derekamig jött fel... Mondjuk az tény, hogy itthon bő pólóban, vagy laza hálóingben tengetem napjaim.... De most komolyan..... Most mit fogok felvenni?!?

-Hát, ez jár azzal, ha babát vársz! Nagy kár, hogy pont a kedvencedet nőtted ki! Nyugi, már csak pár hónap, és újra viselheted majd!.....Addigis szerintem nézzünk szét anyukád cuccai között! Biztos volt rajta valami csini, amíg a hasában voltál!-kacsintott rám, majd átmentünk anyu régi szobájába, ahová nemrég elspájzoltuk a ruháit.

-Hagyd csak, majd én kinyitom!-én sose értettem a régi szekrények lakatjaihoz, de legalább Nikol igen.

-Okés.... Nekem most úgyis... Ssszzz, au!

-Mi az? Valami baj van?-egy percre leállt a zár babrálásával, és leguggolt elém.

-Nem, nincs!.... Csak rúgott egyet-kettőt!-tettem a hasamra kezemet, majd simogattam, hogy a kicsi megnyugodjon.

-Húh, akkor jó! De biztos jól vagy?

-Igen, nyugi! Ezt mostanság elég gyakran csinálja, de nem kell félned, ez normális!..... Mondjuk Loki megkért, hogy látogassak majd el a gyógyítókhoz!-nevettem el magam egy kicsit.

-Értem, akkor majd elkísérlek!-válaszolta megkönnyebbülten, majd végre kinyitotta a szekrényt és válogatni kezdett a temérdek sok ruha között.

-Ehhez mit szólsz?-vett elő egy halvány sárga ruhát, melyek háta fűzős volt, amit ő valószínűleg nem vett észre...

-Nem látod, hogy fűzős? Tudod, hogy az nem jó!

-Ja tényleg! Bocsi!-ezután még úgy 3-at próbáltam fel, de egyik sem volt jó rám....

Fél órával később felmutatott egy szép, laza, mégis elegáns, bordós-lilás színű ruhát. Már ránézésre éreztem, hogy ez lesz a befutó.

-Hmmm, ez jónak tűnik! Felpróbálom!-el is vonultam a másik szobába, majd fel is vettem a ruhát, ami tökéletesen rám jött és végre nem szorított, mint a többi.

-Végre már! Azt hittem, hálóingben kell majd mennem!-mentem vissza Nikolhoz, majd megmutattam új öltözetemet.

-Hála az égnek!.... Hűha, nagyon jól áll! Biztos megcsodálnak majd egy páran!

-Köszi!...-nem sokkal ezután megérkezett a hintó és elvitt minket a palotába.

Amikor odaértünk, Frigga boldog mosollyal jött elénk:

-Szervusztok lányok! Laila drágám, hogy s mint vagy?-ölelt át gyengéden, majd egy puszit adott az arcomra.

-Köszönöm jól! És te?

-Remekül!.... Na gyertek, nézzük meg a fiúkat!

Ahogy haladtunk a folyósókon láttuk, hogy senki sem unatkozik!: Minden szolga és őr ide-oda járkált...
Nemsokára megérkeztünk az arénába, ahol Loki épp a katonákat futtatta....
Amikor észrevett minket, intett tanítványainak, hogy le ne álljanak a futással, majd odajött hozzánk:

-Sziasztok! Laila, anya! Úgy örülök, hogy itt vagytok!-egyesével megölelt minket, Nikol felé pedig illedelmesen bólintott, majd ismét felém fordult:

-Már vártalak, drágám! Mondd csak, hogy aludtál?

-Egész jól! Nikol szerint egyre jobb az alvókám! És képzeld, a pici megint rugdalózott egy kicsit!-simítottam kezemet a pocakomra, mire Loki is ezt tette.

-Igazán? Ezúttal mi okból? Éhes volt? Vagy megerőltetted magad? Mert tudod, hogy azt nem szabad!

-Csak megpróbáltam kinyitni anyu régi szekrényét! De nem hiába! Nézd csak, találtunk egy "új" ruhát!-mutattam végig magamon, mosolyogva.

-Vettem észre!.... Nagyon jól áll! Hehe, először nem is ismertelek fel benne! Azt hittem egy angyalt látok!...... S lám igazam lett!-röpke pillanatok alatt váltott aggodalmasból csábítóvá, mire nem tudtam neki ellenállni:

-Óh, Loki! Te mindig rabul ejtesz!-mikor Frigga látta rajtam, mire készülök, ráparancsolt a katonákra, hogy a másik irányba menjenek, így zavartalanul, szenvedélyesen megcsókolhattam szerelmemet.

-Tudom cicám!

-Húúú!!! A parancsnok szerelmeskedik!-hallatszott a háttérben egy fiatal, pimasz katona hangja, amire Loki egy nagy, unott sóhaj után így kiáltott oda:

-Ifjú katona! Fogja be, és rójon még 20 kört a pályán!.... A fenébe is, mi olyan nevetséges?!?-az utóbbit már halkabban, szemeit megforgatva mondta, majd szidkolózni kezdett, szinte alig hallhatóan...

-Hogy ezek az újoncok sosem tudnak megfegyelmeződni!!!-csóválta meg fejét idegesen, majd kifújta a levegőt és újra felvette aranyos, szerelmes tekintetét.

-Parancsnok? Csak nem előléptettek, hercegem?-jegyeztem meg neki, témaváltás képpen.

-Dehogyis nem! Én oktatom az ujjoncokat!.... Ami be kell vallanom, nem valami könnyű, hisz a csapat fele még majdnem kölyök! Olyan pimaszok tudnak lenni, akár egy makacs kiscsikó!

-Hát igen.... Az meglátszik!..... Na? És te kivel szoktál edzeni?-érdeklődtem tovább.

-Általában Volstaggel és Fandrallal, de van amikor vagyok olyan szerencsétlen, hogy vagy Thort vagy Sifet kapom!.... Na olyankor szoktam igazán füstölögni!

-Értem!.... Ne félj, majd miután megszületik a pici, én szívesen gyakorlok veled! Biztos jobb ellenfél lennék, mint mondjuk Sif!-erre a férjem elkomolyodott:

-Nem kicsim! Ilyesmi meg se forduljon a fejedben! A közelharc rettentően veszélyes! És amúgyis!: Neked majd a kicsi Lokira kell vigyáznod, amíg távol leszek!

-Igenis parancsnok!-tisztelegtem viccelődve, mire ő elvigyorodott, majd megcirógatta a derekam, és ezt súgta a fülembe:

-Nagyon kis rosszcsont asszony lett belőled, szellemlány! Majd inkább akkor szólíts parancsnoknak, amikor hancúrozunk, rendben? Mert tudod, hogy akkor bizony kénytelen leszel engedelmeskedni!-megpuszilta az arcomat, majd ajkaimat is, eközben két szemtelen kéz siklott végig derekamon...

-Rendben..... Nade most menj, mert a végén még egy másik katonának is feltűnik, hogy csajozol munka közben!-dörgöltem orromat az övéhez, majd megöleltük egymást, de még mielőtt elmentem volna, a férfi így szólt:

-Ne felejts el a gyógyítókhoz menni!..... Ja és ma este is hamarabb otthon leszek!-kacsintott rám, majd küldött egy puszit, és visszament az ujjoncokhoz.

-Csak hogy végeztetek a túrbékolással! Azt hittem már, estig itt kell várjalak!-mondta Nikol, amin csak nevetni tudtam.:

-Hehe, majd ha lesz férjed, megtudod milyen, amikor alig bír elengedni!....Na gyere, menjünk a gyógyítókhoz!

Fél órával később.....:

A vizsgálatom most elég sokáig tartott, hisz a dokik tanulmányozták a baba mozgását. Azt mondták minden rendben van, de kerülnöm kell a stresszt és a szomorúságot, mert amiatt lehetek egész nap rosszul. Az egyik orvos azt állítja, érthetetlen, hogy a baba olyan kicsi, miközben a hasam kb. akkora, mint egy 7. hónapos kismamának.... Ez fura, pedig még csak a 6.-nál járok. Az asszisztense arra hivatkozott, hogy azért kell neki ennyi hely, mert jégóriás... Ezektől eltekintve a lényeg, hogy én és a kicsi is egészségesek vagyunk.

-Köszönöm, a hasznos információkat! Nagyon sokat segítettek!..... Ugh,...valaki segítene?-egyszerűen nem tudom hogyan, de nehezemre esett felülni az ágyról...

-Hát persze, kincsem!-pattant fel Frigga a székéről, majd lesegített az ágyról.

-Nyugalom, ez normális! Én is így voltam Thorral, hónapokig! Fél évesen egy kicsit nehezebb már, kedveském!-nyugtatott, amikor látta meglepettségemet, majd a segítségével vissza tudtam menni az arénában lévő lelátóra.
A herceg épp testvérével párbajozott. Loki könnyen kitért a támadások elől, tőreit mesterien forgatta.... Amikor már mélyen elmerültem a harcosok kémlelésében, valaki mellém ült és rám köszönt:

-Szia Laila! Mi szél hozott erre?-gyorsan odafordítottam fejemet, és láttam, hogy Sif az a valaki.

-He-helló! Én csak jöttem megnézni Lokit! És te? Most mész párbajozni?

-Nem éppen! Most jövök az edzésről hazafelé, és gondoltam köszönök neked!-húzta enyhe mosolyra száját.

-Értem.... Ez kedves tőled!

-Amúgy....mit kerestél te a gyógyító kunyhóban? Tán valami baj van?-nagyon ledöbbentem, hisz a nő szemében nem az a megszokott, tettetett aggodalmasság, hanem valódi jó szándék csillant meg. Talán végre barátságosabb lesz velem?...

-Nem nincs! Csak a kicsi pár napja gyakrabban mozgolódik és Loki azt mondta, látogassak el a dokikhoz, hogy minden rendben van-e!.... Azt mondták egészséges a kicsi,....ahogy én is!-mosolyogtam rá, majd amikor folytatni akartam, valaki mögém lopózva a nyakamba csókolt, Sif pedig nevetni kezdett. Közben megcsapott az a kellemes, mentolos Loki illat....

-Jajj Loki! A frászt hoztad rám! Ezt sosem fogod megunni, igaz?

-Pontosan, hercegnőm!.... És nagyon örülök, hogy jól vagytok!-karolt át hátulról, kezei alighogy összeértek nagy hasamon...

-Mit akarsz itt, Loki?-vágott közbe Sif, kárba tett kezekkel.

-Csak szólni akartam, hogy ebéd idő! Találkozunk a nagyteremben, én még átöltözök, aztán megyek! Addig jók legyetek, Loki apu mindjárt jön!-adott egy apró csókot ajkaimra, a pocakomat megsimogatva, majd elsietett.

-Hihetetlen mennyire megváltozott! Sokkal kedvesebb lett, mint régen volt!.... Hehe, mondd csak, hogy változtattad így meg?-kérdezte a nő, miután Loki eltűnt a látókörünkből.

-Őszintén? Fogalmam sincs! Bár én nem nagyon ismertem őt a találkozásunk előtt!

-Hát, régen sokkal zárkózottabb és bunkóbb volt, azt be kell vallani!.... Ráadásul semmi más nem érdekelte, csak az, hogy Thort szivassa! Nekem elhiheted, mindenkinek jobb lett, hogy megváltoztattad! Sokkal figyelmesebb, aranyosabb,....és szerelmesebb lett!-a végére lesütötte szemeit, majd hogy ne lássam könnyeit, elfordult az aréna felé.

Érdekes módon tudtam, mit gondol!: Hogy hiányoznak neki azok az idők, amikor a herceg még őt szerette, csak vele volt....

-Tudom.... Tudom, mennyire....

-Fáj? Ezt akartad mondani?!? Nem! Te egyáltalán nem tudod, milyen az, amikor a szerelmed megcsal és aztán levegőnek néz, nem is beszél veled.... Úgy, hogy mégcsak nem is szólt a szakításról!!!....-könnyes szemeiben újra látni véltem a féltékenységet és a gyűlöletet, ami nagyon megrémített.

-De igenis tudom!..... Egyszer azt hittem, veled láttam, ahogy smároltok.... Napokig haragudtam rá....és rettentően fájt a szívem!.... Sajnálom, hogy így alakult, de tudnod kell, hogy a sors tervezte így!..... Bocsáss meg, most mennem kell!-erre ő nem reagált semmit, így el is mentem onnan....