/Laila/

A fürdés utáni második reggel igencsak hamar kivert az ágy, és első utam a mosdó felé vezetett, ahol először csak szédelegtem, aztán a WC fölé hajolva kiadtam magamból a tegnapi vacsorát. Ez ment ezután minden egyes reggel...

/Loki/

Már négy napja, hogy Laila hamarabb kelt fel, mint én. Először azt gondoltam, hogy biztos csak valami sürgős dolga akadt, vagy pedig a kaját készíti elő, ezért nem vertem nagy dobra, mindig visszaaludtam...
Az ötödik napon már aggódni kezdtem, és hirtelen ébredtem fel, hiszen a feleségem óriási lendülettel pattant ki az ágyból. Ezután fél órán át vártam a mosdóra, de a lány nem jött ki onnan. Egyszercsak meghallottam, ahogy Laila épp a gyomra tartalmát üríti a száján át, ezért bekopogtam:

-Laila? Minden rendben, kedvesem?

-I-igen! Ne aggódj, csak egy kicsit sokat ettem tegnap!-válaszolta kissé rekedt hangon.

-Sokat? Dehisz alig ettél valamit! Biztos jól vagy, ne vigyelek gyógyítóhoz?-nem jött válasz, csak egy újabb adag ételmaradék landolása a WC-ben...

-Laila? Laila, bemenjek?-kezdtem nagyon aggódni, ezért kezemet már a kilincsre tettem.

-Ne! Ne.... Te ezt nem akarod látni!-erre a válaszra valami azt súgta, hogy muszáj bemennem, így meg is tettem azt.

Ahogy beléptem, teljesen elöntött az aggodalom, hiszen a lány arca falfehér, szemei álmatlanságtól vörösek voltak...

/Laila/

-Jajj édesem, nem festesz valami jól!-guggolt le hozzám a férfi, majd megsimogatta az arcomat, és a homlokomra tette a kezét:

-Napszúrást kaptál, életem? Tűzforró a homlokod!

-Nem hiszem!.... Loki,....a-azt hiszem valami mocorog bennem..... Itt!-megfogtam a kezét, majd a köldököm alá tettem, hogy érezze, amit én.

-Mocorog? Én nem érzek semmit!.... Laila, mit akarsz ezzel mondani?

-Azt,....azt hiszem terhes vagyok!-válaszoltam erőtlenül, majd megint a WC fölé kellett hajolnom...
Miután abbahagytam a rókázást, ismét Lokira néztem, aki csak némán, száját tátva meredt maga elé, aztán észhez tért:

-Biztos vagy benne? Nem lehet, hogy csak napszúrás?

-Igen, biztos! Még sosem éreztem ilyet, tuti van ott valami!-néztem le a hasamra, majd gyengéden megérintettem azt, és megkérdeztem:

-Loki....te örülnél, ha lenne egy kisbabánk?

-Há-hát persze,....egy álmom teljesülne!.... De....azért szerintem menjünk el a dokihoz! -láttam rajta, hogy igazat mond, és a szeme is felcsillant, száján enyhe mosoly jelent meg...

/Loki/

Miután átöltöztünk, felszálltunk a lovamra, majd el is mentünk a palotába, a gyógyítókhoz.

Most egyedül ülök a váróban, és elmémben e gondolatok járnak:

Vajon tényleg várandós a feleségem? Vagy talán a tengerben szedett össze valami vírust? Nagyon remélem, hogy az előbbiről van szó, mert akkor talán nem kell annyira aggódnom, és végre lehetne egy saját családom...
Kb. 20 perccel később kinyílt az ajtó, mire felálltam, Laila pedig szorosan megölelt, majd ezt mondta:

-Lesz egy kisbabánk! Apa leszel, Loki!!!-örömömben egyből megcsókoltam, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

-Akkor ettől a naptól kezdve még jobban fogok rátok vigyázni! Mindennél jobban szeretlek titeket!-simogattam meg a hasát, majd megpusziltam az arcát.

-Hehe, fura lesz megszokni, hogy többesszámban beszélsz hozzám!.... És mi is szeretünk téged, Loki apu!-játékosan orrát az enyémhez dörgölte, majd újból, nevetve megölelt...

Este...:

/Laila/

Loki ragaszkodott hozzá, hogy a palotában vacsorázzunk, és jelentsük be, hogy gyermekünk lesz.
Ahogy besétáltunk az étkezőbe, mindenki meglepődve nézett minket, de Thor, mint mindig, széles mosollyal fogadott bennünket:

-Nahát, sziasztok! Mi szél hozott ide benneteket? Csak nem társaságra vágytok?

-De igen! És e mellett van egy másik okunk is!-válaszolta helyettem a herceg, majd a derekamnál fogva, óvatosan, és büszkén húzott magához:

-Én mondjam, vagy te szeretnéd?-nézett mélyen a szemembe, íriszei elárulták, hogy nagyon szeretné ő mondani.

-Mondd te...-Loki erre mosolyogva bólintott, majd kihúzta magát és így szólt:

-Kedves mindenki! Örömmel jelentjük be, hogy a királyság hamarosan egy új gyermekkel gazdagszik! És ez a gyermek az én utódom lesz!-az első személy, aki örömmel reagált, Frigga volt. Az említett anyósom fel is állt, majd mindkettőnket egyesével megölelt:

-Ez csodálatos kedveseim! Annyira örülök!

-Mindigis tudtam, hogy szeretnél egy kisunokát, anyám! Most valóra vált az álmod!-mondta a herceg, majd a királyné felém fordult:

-Leányom! Hogyha bármiben segítségre van szükséged, rám mindig számíthatsz!

-Rendben, köszönöm Frigga!-válaszoltam mosolyogva, majd le is ültünk az asztalhoz, enni.

Mindenki zavartalanul étkezett, és Thor folyton szóval tartotta szegény Lokit. Látszólag a társaság örült a nagy hírnek, kivéve egy nő, név szerint Sif, akinek arcáról le lehetett olvasni, hogy nem nagyon repdes az örömtől...

/Loki/

-Na? És tudjátok, hogy kisherceg lesz-e?-érdeklődött a bátyám, miután lehúzott egy korsó sört.

-Nem,....azt még nem!....

-És te melyiknek örülnél jobban? A kisfiúnak?

-Őszintén? Mindkettőnek! Bár álmaimban mindig fiút láttam!-válaszoltam, a vállamat megvonva, majd folytattam az evést...

/Sif/

LOKINAK GYEREKE LESZ?!?!? Mivan?!? Azt meg hogy?!?.... Na jó!: Ki fogom kérni Thor véleményét, hogy ő mégis mit szól ehhez!!!...

Vacsora után elhívtam a férjemet beszélgetni, a kertbe:

-Ugye milyen hihetetlen? A kisöcsém apa lesz! Hogyha majd megszületik a kicsi, tuti saját fiamként fogom szeretni és megtanítom majd harcolni!....Feltéve, ha Loki egyáltalán megengedi!-kuncogott fel,  s arcáról lemoshatatlan volt a mosoly.

-Ja,...lehet úgy fogja félteni, hogy ki se engedi majd az utcára!....De Thor!....Te nem örülnél egy saját gyermeknek?-hízelgően hozzábújtam, ujjainkat lassan összefontam.

-Mi-miért mondod ezt, bogaram?-a férfi kérdésére egy vad csókkal válaszoltam, amire ő vette a lapot....

/Laila/

Vacsi után Lokival visszatértünk a kis kunyhónkba, majd fürdés után le is feküdtünk aludni. Az éjjel nagy része alvással telt, viszont nekem kissé különös álmom volt:

Egy kislány állt előttem, kinek éjfekete haja, és smaragd zöld szemei voltak, nem lehetett idősebb 3 évesnél...
Egy ideig csak néztük egymást, majd egyszercsak a lány megölelt:

-Szeretlek anya! Alig várom, hogy találkozhassak apával és veled!-várjunk csak!: Anya? Lehet, egy lányom lesz?...

-Tessék? Ki vagy te?-ő nem válaszolt, csak apró mosolyra húzta kis száját, pont úgy, ahogy Loki szokta...

Ahogy felébredtem, a hasamra néztem, amelyen még egyenlőre nem látszott meg, hogy van odabent egy baba. Megsimogattam, majd ezt súgtam nagyon halkan:

-Én is szeretlek, kicsim! Akár fiú vagy, akár kislány!-véletlen lehúztam Lokiról a takarót, ezért őfelsége fel is ébredt:

-Szia édes! Hogyhogy fent vagy?-kérdezte nagyot ásítva, majd betakart, óvatosan közelebb húzódott és átölelt.

-Csak volt egy álmom!.... A kislányunkról! Pont olyan szeme és mosolya volt, mint neked! És azt mondta, alig várja már, hogy találkozhasson velünk!

-Hmmm,....ez különös! Én is pont ezt álmodtam,.....csak egy barna szemű kisfiúval!.... Mit gondolsz? Szerinted ez jelent valamit?-ráncolta össze homlokát, közben pedig csak a hasamat nézte és simogatta...

-Nem tudom! Szerintem az van, hogy egyikünk kisfiúra, a másikunk pedig kislányra vágyik!

-Az lehet!....Végülis én szeretnék egy kisfiút!.... De bármelyik is lesz, én mindenképp szeretni fogom! Pont úgy, ahogy téged!-rám emelte tekintetét, majd megvillantotta aranyos mosolyát, mire én nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg...