/Sif/

Pár hónappal Thor koronázása után, az újdonsült királlyal nagyon jó kapcsolatba kerültem...

Épp vacsoráztunk, amikor Thor váratlanul csendet intett a teremben, majd felállva helyéről így szólt:

-Kedves családom és barátaim! Köszöntőt szeretnék mondani és inni szeretnék annak a személynek egészségére, aki az utóbbi pár hónapban rendkívüli helyet foglalt el a szívemben!-ekkor szembe fordult velem, majd egy mosoly kíséretében folytatta:

-Lady Sif! Amióta megismertelek, mindigis tudtam, hogy különleges vagy! Hogy miért mondom ezt?: A válasz erre az, hogy te egy erős, magabiztos és bátor nő vagy!...Pont mint egy igazi királyné!-nagy meglepetésemre letette a poharát, majd letérdelt elém.:

-Megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?-elővett egy kis dobozt, majd kinyitotta azt.

-Igen! -vágtam rá boldogan a választ, majd ő felkelt és felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

-Éljen az ifjú pár!!! -kiáltotta el magát Volstagg, mire mindenki tapsolni kezdett, Thor pedig magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt...
Csók közben eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy itt az ideje megbosszulni azt a pimasz kis szolgálót, aki nemrég elvette tőlem Lokit.

Fogtam magam, majd elsiettem az egyik boszorkány barátnőmhöz. A lány épp nem volt otthon, viszont az ajtó nyitva volt, ezért bementem, majd megkerestem azt, amiért jöttem! Hogy pontosan mi az?: Még magam sem tudtam, de amikor kutattam a bájitalok között, találtam egy alakváltó szérumot.

-Ez kell nekem!-levettem a fiolát a polcról, majd kieszeltem furfangos tervemet!:
Ezt a kis szert bele fogom önteni az én vőlegényem poharába, majd a vacsora után jöhet az akció része...

-Sif! Drágám hol voltál, már kezdtem aggódni, mikor jössz vissza!-mondta Thor, amikor leültem mellé.

-Hehe, ez édes tőled! Egyébként csak mosdóban voltam, ne aggódj!-nem sokkal ezután végrehajtottam tervem legelső fázisát, vagyis beleöntöttem a király poharába a varázsitalt...

Vacsora után, amikor Thorral a folyosón sétáltunk, hirtelen megpillantottam azt a libát, aki miatt úgy összetört a szívem...Na most jön a bosszú, kisanyám!...

-Thor....megtennél nekem egy szívességet?-álltam meg a férfi előtt, mire ő édes bortól részegen, fülig érő mosollyal válaszolt:

-Hát persze, kedves! És mi lenne az?

-Mondd halkan, hogy Loki, majd csókolj meg, és ne kímélj!-válaszoltam egy csábító pillantás kíséretében.

-Loki...-ahogy ezt a nevet kimondta, a bájital hatására átváltozott az öccsévé, majd szenvedélyesen, vadul lecsapott ajkaimra....

/Laila/

Amikor épp végeztem a konyhában, a folyosón megláttam, ahogy Loki és Sif épp vadul csókolóztak....
Egy pillanatra lefagytam, nem hittem a szememnek, de aztán még pár perc múlva is ugyanazt a gerlepárt láttam turbékolni. A herceg úgy falta a nő ajkait, mintha csak egy édes nyalóka lenne...

-Az a szemét hazug! Tudtam, hogy nem bízhatok meg benne, Franknek igaza volt!: Loki tényleg kiszámíthatatlan!-gondoltam magamban, majd egyik kezemet a szám elé téve elsírtam magam, és villámgyorsan elrohantam onnan...
Bementem a szobámba és kíméletlenül becsaptam az ajtót, majd az ágyamra vetődve tovább itattam az egereket.

-Nem hiszem el!!! Ezt nem hiszem el!!!-ordibálva dobáltam a párnámat és néha egy-egy könnyen eltörhető tárgyat is szélnek eresztettem dühömben...

Másnap reggel...:

/Laila/

Amikor felkeltem elhatároztam, hogy Loki reggelijét direkt oda fogom égetni, majd a szemébe fogom mondani!: Edd meg, te hazug szörnyeteg!!!-miközben vártam, hogy a rántotta megégjen, hirtelen Nikol rám kiáltott:

-Laila!!! Mi a fenét csinálsz??? Odaég a kaja!!!!

-Tudok róla, képzeld!!! Nem vagyok vak!!!-mondtam idegesen, szemeim tegnap óta folyamatosan szikrákat szórtak...

-Dehát az ott Loki reggelije, nemde?-kérdezett ismét, és amikor meghallottam a herceg nevét, a földhöz vágtam a fakanalat:

-Ne mondd ki ezt a nevet mégegyszer! Új szabályt hozok!: Itt a konyhában nem beszélünk arról az alattomos, átkozott....-folytattam volna, de Nikol leállított:

-Mivan?!? Beléd meg mi a Valhalla ütött?!? Nemrég még odáig voltál érte, most meg itt szidod a háta mögött, ráadásul hangosan?!? Megőrültél?!?

-Nem Nikol! Most tértem észhez, rájöttem, hogy az az alak végig hazudott nekem, és kihasznált engem, mint valami ágyast!!! Eljátszotta nekem a hősszerelmest, és a hátam mögött összejött azzal az elkényeztetett Siffel!!! Hát szerinted ez nem alattomosság?!?-a fakanalat továbbra sem vettem fel a földről, az ételt barnára égetten öntöttem a tányérra.

-De....egy kicsit! Viszont akkor sem kéne így kiakadnod rá, hisz már az elején tudtad, hogy ő nem egy könnyű eset! Figyelj, inkább higgadj le és ezt vidd fel neki, ne azt a kutyakaját! Égett ételt felvinni nem szabályszerű, ráadásul ki is rúghatnak ezért, úgyhogy add ide szépen, hogy kidobhassam!-förmedt rám a barátnőm, majd kikapta a tányért a kezemből és megtette ígéretét.

-Jólvanna! Nem kell, hogy megmondd, mit csináljak! Nem vagy az anyám!!!-rákiáltottam, majd megfogtam a friss ételt és elszállítottam őfelségének....

/Nikol/

Rettentően rosszul esett, hogy a legjobb barátnőm ilyen hangnemben, így beszélt velem!...Valami nagyon nem stimmel, hisz tegnap este a vacsorán még semmi baja nem volt! Remélem azért nem lesz olyan durva szegény herceggel....

/Loki/

Ma reggel, amikor a szerelmem hozta nekem a reggelit, nagyon furcsa érzésem támadt és láttam a lány arcán, hogy valami nincs rendben, ezért megkérdeztem:

-Mi a baj, kedvesem?-ahogy szembe fordult velem, egy roppant fájdalmas tasnit lekevert nekem, aminek következtében lüktetni kezdett az arcom.

-Mi a baj? Hogy mi a baj?!? Még te kérded ilyen ártatlanul? Igenis jól tudod, hogy mi van!!!-még sosem láttam őt ilyen dühösnek, úgy nézett ki, mint egy mérges bika...

-Tessék? Laila fogalmam sincs, mi van! Nagyon kérlek avass be, mert így nem leszünk jóba, hogyha pofonokkal oldasz meg mindent!

-Hát jó! Akkor például vegyük a tegnap estét!: Nem tagadhatod, hisz láttam ahogy Siffel csókolóztok! Hazudtál Loki! Gyűlöllek, te aljas szörnyeteg!!!-mielőtt válaszoltam volna, ő kiviharzott a szobából, és úgy becsapta az ajtót, mint még ezelőtt soha...

/Laila/

Nem bírtam tovább, egyszerűen képtelen voltam tovább ottmaradni!: Ahogy elhagytam a helyiséget, sírva rohantam vissza, a szobámba...

/Sif/

Amikor épp a reggeli edzésemről jöttem visszafelé, láttam ahogy Laila sírva rohan valahova...
Ez az!: Brilliáns tervem, a szétzilálás megvalósult!...

/Loki/

-Miért? Mi a fene ütött ilyen hirtelen belé, mitől lett ilyen?!?-evés közben folyton ezek a kérdések forogtak az agyamban, majd utána előástam a szekrényemből egy üveg bort, amelyet még egy romantikus vacsorára tartogattam, hogy Lailaval ihassam meg...
Ahogy felbontottam, egyhuzamban kiittam szinte a felét, majd elöntötte elmémet az összeomlás, és ordítva eldobtam az üveget a hálóterem másik végébe. Aztán pedig visszacsengett fülemben a lány utolsó mondta:

-Gyűlöllek, te aljas szörnyeteg!-lassan, erőtlenül összeroskadtam a földre, majd sírva is fakadtam....