Másnap reggel...:

/Laila/

Ma végre átvehettem a tolvaj ruhámat, és visszatérhettem normális napirendemhez. A kedvemért Nikol felvitte helyettem Lokinak a reggelit, hogy még pihenhessek egy kicsit.

Miután a barátnőm visszajött a hercegtől, már rohantam is az én szerelmemhez... Nagyon izgatott voltam és majd kicsattantam a boldogságtól, hogy újra önmagam lehetek Loki előtt...
Szinte ugrándozva mentem el hozzá, majd bekopogtam az ajtón...
Amikor a herceg meglátott, ledöbbenten nézett rám, szemei felcsillantak:

-Laila?

-Lokiii!!!!-boldogan odafutottam, mire ő felállt, majd erős karjai közé zárt és forrón megcsókolt....Nagyon hiányzott már ez az érzés...

-Ó Laila, el sem tudod képzelni mennyire hiányoztál! Annyira aggódtam érted, úgy örülök, hogy meggyógyultál! -nagy tenyereivel az arcomat simogatta, homlokát az enyémhez érintette...

-Te is hiányoztál, hercegem! -újra megöleltem, hogy érezhessem hajának mentolos illatát, ruhája selymes anyagát.

Szerintem ő is ugyanígy volt ezzel, mert rögtön beleszippantott egyet a hajamba, amikor átölelt...

/Loki/

A boldogságtól majd kiugrottam a bőrömből, nem bírtam magammal, azonnal megcsókoltam. Ez a csók most hosszabb volt,....tele szenvedéllyel, szerelemmel.... Számomra megállt körülöttünk minden!: Az idő, a tér... Egyedül csak Laila és én voltunk mozgásban....
Egyszercsak nyílt az ajtó és éreztem, hogy a látogató Thor volt....A fenébe!...

-Adj egy percet, kérlek! Meg ne mozdulj!-mondtam a kedvesemnek, aki már az ágyamon foglalt helyet, majd kiteleportáltam a szobából és idegesen odamentem bátyámhoz:

-Mi van? Miért nyitottál be?!?

-Loki! Ki volt az a lány, mit keres nálad?-kérdezte végignézve kócos hajamon, félig kigombolt ingemen...

-Csak egy szolgáló.....és nyugi, ez nem az, aminek látszik!

-Értem....szóval már van egy csajod? Előttem nem kell titkolóznod, öcsém!-megveregette vállamat, mire én szúrósan a szemébe néztem és ezt mondtam:

-Ígérd meg nekem,...hogy nem mondod el senkinek! Még anyánknak sem, világos?!?

-Igen....világos....-mondta, majd folytatta:

-Amúgy csak azért kerestelek, mert az újdonsült foglyunk megszökött! Amikor hozzá akartak érni a hasonmásához, az zöld fényben eltűnt!...Loki!....Ugye nem te csináltad azt a varázslatot? Ugye nem te segítettél megszökni neki?-erre én úgy lesokkoltam, hogy elkerekedtek a szemeim....Odinra!!! Nem igaz, hogy minden egyes tervemet keresztezi valami...

-Nem! Thor, én már megváltoztam, ezt te is tudod! Sosem segítenék egy koszos tolvajnak, aki mégcsak magát sem képes megvédeni! -füllentenem kellett, és mázlimra a bátyám szépen el is hitte, amit mondtam...Huh...ez meleg volt!

-Rendben! Akkor gyere és keressük meg! Biztos nem járhat messze! 10 perc múlva találkozunk az istállónál, igyekezz!

-Oké....-mondtam, majd rohantam is a szobámba, valami lovaglósabb cuccért.

-Loki? Mi az, miért vagy ilyen feszült? Történt valami?-ült fel az ágyon Laila, aki eddig engedelmesen ott maradt, ahol volt....Ó tényleg,....ő egy percre kiment a fejemből!...

-Nem, nem, semmi! Csak megszökött az egyik fogoly, a tolvaj lány! Thorral el kell mennem megkeresni! Sajnálom, de most muszáj mennem!-egy apró puszit adtam a lány homlokára, aki csalódottan felállt, majd köszönés nélkül elment...

A fenébe is!: Most biztos megsértődött, hisz láttam az arcán, hogy csalódott...

Gyorsan átöltöztem, majd el is mentem a megbeszélt helyre, ahol Thor már a lován ülve várt:

-Itt vagyok, indulhatunk!-felpattantam a lovamra, majd mindketten kivágtáztunk az erdőbe, ahol minden csendes volt...

-Szerinted hol bújkálhat?-kérdezte Thor, a harmonikus csendet megtörve.

-Nem tudom,....de szerintem feleslegesen indultunk útnak, mivel a tolvajok csak éjszaka szoktak járkálni, nem hinném, hogy megtaláljuk!

-Ugyan Loki! Biztos vagyok benne, hogy még itt van a közelben, hiszen a hasonmása csak pár órája tűnt el!-Thor buzgón kereste a szökött személyt, figyelembe sem véve, hogy én abszolút nem figyelem az utat, nem érdekelt az egész, mert tudtam, hogy a lány valójában szabad és biztonságos helyen van...

Pár órával később Thor feladta, majd visszament a palotába. Én még maradtam egy kicsit, kihasználtam a természet csendjét, nyugodtságát...

Amikor már esteledett és meguntam a lovaglást, elindultam haza. Épp kiértem volna az erdőből, amikor megpillantottam a maszkos lányt....

/Laila/

Amikor épp az erdő felé sétáltam, hirtelen lópatkók dobogására lettem figyelmes...:

-Szia....Kell egy fuvar?-megfordultam és megláttam Lokit ahogy várakozva ül a lován.

-Igen....azt megköszönném!-a herceg segített felszállni a paripára, majd elmentünk az éhezők falujába, amely lángokban állt...

-Te jóságos ég!!!-leugtottam a lóról, majd odafutottam Frankhez, őfelsége pedig követett:

-Hé várj!

-Frank! Mi történt itt, miért ég minden?!?

-Banditák....banditák művelték ezt!-válaszolta az öreg úr, majd hirtelen egy nő sírva rohant oda hozzánk:

-Szellemlány! Szellemlány segíts, a kisfiam még odabent van!!!-egy kis kunyhó felé mutatott, amely szintén lángokban állt.

Gyorsan odafutottam, Loki pedig utánam:

-Várj! Meg is halhatsz! Áruld el a neved!-erre megtorpantam, majd így szóltam:

-Nem számít, hogy ki vagy, csak az, amit teszel! -s azzal berohantam a házikóba, ahol egy gyermek keservesen sírt a bölcsőjében.

-Semmi baj, ne sírj! Itt vagyok, ne félj!-a kezembe vettem a kisbabát, majd elhagytam az égő épületet...

/Loki/

Az egyik asszony elrángatott, hogy segítsek eloltani a tüzet, amelynek következtében elkezdtem aggódni a lány miatt...Olyan ismerősen csengett az utolsó mondata, mintha már valakitől hallottam volna! De kitől, és mikor?...Hmmm....fogalmam sincs!....Á, megvan!: Ezt még Amanda mondta nekem kiskoromban! De vajon ez a lány honnan vette ezt a mondatot? Talán ismerte Laila édesanyját?...

Miután eloltottunk egy házat, visszarohantam ahhoz a kunyhóhoz, ahová a barátom bement.... Láttam, ahogy a lány átnyújtja a gyermeket egy asszonynak, majd az elszaladt...

Pont jókor érkeztem oda, mert a maszkos lány épp összeesett volna, hogyha nem fogom meg:

-Hé! Jól vagy?.... Kérlek válaszolj!!!-ő nem válaszolt, eszméletét vesztette.

A falusiak még mindig a tűzzel voltak elfoglalva, és éreztem, hogy gyorsan, most kell cselekednem, ezért megpróbáltam újraéleszteni. Minden módszert kipróbáltam, de semmi sem használt!....Ajjaj....muszáj lesz szájon át lélegeztetni!....

-Bocsáss meg! -óvatosan levettem a kendőt, amely eddig az arcát takarta, majd ledöbbentem, de gyorsan túltettem rajta és minden erőmmel azon voltam, hogy megmentsem a szerelmemet, Lailat...
Pár perccel később a lány elkezdett köhögni:

-Odinnak hála, felébredtél! Úgy aggódtam érted, Laila!!! -szorosan megöleltem, majd megpusziltam az arcát...

-Loki?!? Te meg hogy kerülsz ide?!?

-Hé, hé nyugi! Hosszú történet, ne izgatsd fel magad! Az egyetlen ami számít az, hogy életben vagy!-közelebb húzódtam, majd megsimítottam bársonyos arcát...

-Mostmár tudod az igazságot, nem az vagyok, akinek megismertél....Nem ítélsz el engem?

-Ugyan, dehogy! Sosem tennék ilyet, nagyon büszke vagyok rád!....Te mindig az én Lailam maradsz!-ezúttal ő kezdeményezett egy hosszú, szenvedélyes csókot, amelyet szívesen viszonoztam.

Egyszercsak a háttérből tapsolást hallottunk, ami azt jelentette, hogy a falusiak valószínűleg végignézték a kis jelenetünket...
Amikor szétváltunk, a lány zavarba jött és totál elpirult...

-Laila, édes lányom! Jól vagy?-jött oda az idős férfi, Frank.

-Igen,....hála neki!-nézett rám hálásan, mire én is felálltam és odaléptem mellé.

-Hálával tartozok felség! Köszönöm, hogy megmentette a fogadott leányomat és hogy segített a tűz eloltásában! Maga derék, becsületes ember!-kezet rázott velem, majd mosolyogva elkiáltotta magát:

-Íme a falu hősei!...