Pár nappal később....:

/Laila/

Ma éjjel egy nagyon különös álmom volt:

Egy hófehér szobában voltam, ahol semmi sem volt, csak én és a csend. Hirtelen valaki hátulról a vállamra tette a kezét:

-Szervusz leányom!-megfordultam, és szembe találtam magam anyámmal, aki kedvesen mosolygott rám, mire szorosan átöleltem:

-Anya! Anya, annyira hiányzol!-eleredtek könnyeim, majd ő simogatni kezdte a fejemet és ezt mondta:

-Tudom Laila! Te is hiányzol nekem!-ahogy ezt kimondta, egyszercsak eltűnt, és a szoba teljes sötétségbe borult.
Csak egyetlen gyertya égett, amit maga Loki tartott a kezében, miközben engem nézett....

Amikor oda akartam menni hozzá, hirtelen felordított és összeestett. A háta mögül egy óriás kígyó kúszott elő, világító, sárga szemekkel.

-Ne! Ne, Loki!!!!!-kiáltoztam, amikor az állat ujjabb csapásokat mért szerelmemre, akinek már a könnyei is folytak, ahogy nekem is....

Egy szempillantás alatt felébredtem, majd észrevettem, hogy nedves a párnám. Upsz...a valóságban is sírtam!...Viszont mivel még Loki alszik, úgy tűnik nem kiabáltam ebben a világban, csak rémálmomban...

Hirtelen a függöny mozogni kezdett, ami nagyon megijesztett, pedig tudtam, hogy csak halucinálok. Mivel már a lábam nem fáj, ezért csak rémálmaim vannak és képzelődöm éjjelente, hogyha csak én vagyok ébren. Bevallom, nem vagyok az a félős típus,....csak sajnos a dokik szerint a méreg egyik mellékhatása a halucináció....Ez nálam akkor szokott elmúlni, amikor valakihez hozzábújok.

-Hmmm....Loki biztos nem bánja, ha odafekszek...-gondoltam magamban, majd egy kis hezitálás után vettem a bátorságot és odakucorogtam Loki mellé. Gyengéden átöleltem a derekát, fejemet a mellkasára hajtottam, majd egy kis idő múlva el is aludtam....

Pár órával később arra ébredtem, hogy az alvótársam nyugtalankodik, a fejét ide-oda forgatja és gyorsan veszi a levegőt... Biztosan rémálma volt, hisz még pár érthető szót is motyogott:

-Ne,....őt ne öld meg! Szeretem őt!...

Erre elkezdtem lágyan simogatni a karját, s csitítgattam, ahogy ő szokott engem:

-Ssshhhh! Nyugi, semmi baj! Itt vagyok, nem kell félned!-próbáltam óvatos lenni, de a férfi felébredt, amikor adtam a homlokára egy puszit:

-Laila? Hála az égnek, jól vagy!-magához ölelt, mire egy kicsit felnevettem:

-Hehe, csak nem velem álmodtál?

-De igen! Egy kígyó kínzott téged, te pedig borzalmasan kétségbeestél!-megsimította az arcomat, szemében láttam azt a feltétel nélküli szeretet és féltést, amit irántam érzett...

-Én is ugyanezt álmodtam,.....csak a kígyó téged harapdált!

-Miért ilyen vörös a szemed? Sírtál Laila? Vagy lázas vagy?-nagy tenyerét a homlokomra tette, majd én megfogtam azt és ujjaimat összefontam az övéivel...

-Igen,....sírtam.... Álmomban anyát is láttam, de....csak pár percre, aztán téged, ahogy támad a kígyó!

-Ezért jöttél ide? Vagy azért mert felébresztettelek?-a herceg halványan elmosolygott és csak a szemembe nézett...

-Halucináltam....megint! Szükségem volt rád, hisz tudod, hogy csak...

-Csak velem érzed magad biztonságban! -erős karjaival hagához húzott, majd olyan közel voltunk egymáshoz, hogy majdnem összeért az orrunk...

-Pontosan, hercegem! -lassan, lágyan megcsókoltam, majd pár perc múlva egymás karjaiban aludtuk az igazak álmát....

Másnap reggel...:

/Loki/

Reggeli után megvizsgálták Lailat, és megengedték neki, hogy végre kimozdulhasson, de persze csak felügyelettel...

-Szívesen vállalom a kisasszony felügyeletét! Ne aggódjanak, majd én vigyázok rá!-ajánlottam fel, amikor a gyógyítók azon tanakodtak, hogy kivel mehetne Laila sétálni.

-Loki herceg, ez roppant udvarias ajánlat öntől, de ezt meg kell kérdeznie a kisasszonytól is! Mert nem biztos, hogy magával akar majd menni!-mondta huncut mosollyal az egyik doktornő.

-Hát persze, hogyne! Tiszteletben tartom a beteg óhaját!.....Most menjenek, át szeretnék öltözni!-parancsoltam higgadt hangnemmel, majd a két nő elhagyta a szobát....

Laila még az altató hatásától mélyen aludt, így bőven volt időm ruhát választani és letusolni. Fürdés után felvettem a kedvenc, sötétzöld ingemet, a fekete nadrágomat és a lovaglós csizmámat. Gondoltam elviszem Lailat az erdőbe egy jó kis piknikre.... Megkértem Nikolt, hogy csomagoljon egy kosárba enni és inni valót, amit fél óra múlvára el is készített. Laila pont akkor ébredt fel:

-Loki? Te meg hogyhogy így ki vagy öltözve? Csak nem mész valahová?-kérdezte kíváncsian végignézve rajtam, majd felült az ágyon.

-MegyÜNK Laila! A gyógyítók megengedték, hogy levegőzz egy kicsit, ezért elhatároztam, hogy lóval elviszlek az erdő legszebb tisztására! Na, mit szólsz?-ültem le mellé izgatottan a székre, csillogó szemekkel.

-Felőlem mehetünk, csak még átöltöznék! Rendben?

-Rendben, akkor az istállónál várlak!-egy lágy puszit adtam a lány homlokára, majd boldogan indultam is a lovamhoz....

/Laila/

Pár percig csak azon töprengtem, hogy mégis mit vegyek fel, de aztán végül sikerült választanom!: Egy sötét lila pólót, egy szürke kardigánt és egy sötétebb cicanadrágot vettem fel. A hajamat felkötöttem copfba, majd elmentem a megbeszélt helyre. Loki már a lovával állt a kapuban. A gyönyörű szép, barna ló hátára volt egy kisebb kosárka volt rögzítve...

-Te aztán lazán öltöztél!-nézett végig rajtam a herceg, mosolyogva.

-Miért? Nem kellett volna? Gázul nézek ki?

-Nem,....dehogyis! Így is gyönyörű vagy! Most, hogy felkötötted a hajad, sokkal jobban látszik a szemed, ami úgyszintén csodálatos! -a herceg bókjára éreztem, hogy elpirulok....

Később Loki segített felszállni a paripára, majd ő is felült:

-Indulhatunk?-kérdezte a szemembe nézve, izgatottan.

-Igen!

-Akkor kapaszkodj!-engedelmeskedtem, és átkaroltam a derekát.

Miközben ügettünk a lóval, beszélgettünk a táj szépségeiről...
Asgard e részén még életemben nem jártam, így kíváncsian ide-oda nézelődtem. Egészen elmerültem a látványban.....

Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Loki leugrik az állatról és felém nyújtja a kezét:

-Na leszállsz végre, vagy nekem kell leszedjelek?

-Mi? Ja, bocsi! Mit kérdeztél? Egy kicsit elbambultam!-erre ő nevetve megfogott a derekamnál, majd leemelt a táltosról.

-Csak azt, hogy leszállsz-e vagy sem! De mostmár mindegy! Gyere, piknikezzünk egyet!-levette a kis csomagot a nyereg mögül, majd odébb mentünk, ahol a fű már a bokánkig ért. Ott leterítettünk egy pokrócot, majd letelepedtünk rá.

-Mutassak valamit? -fordult felém Loki, amikor már kínos volt a csend kettőnk között.

-Igen,....de mégis mit akarsz nekem mutatni?

-Ezt figyeld! -a herceg rám kacsintott, majd odament a lovához, és felült, később felállt a hátára.

Úgy csinált, mint egy rodeós, aki dühíti a paripát.....Az egyik pillanatban, amikor nem néztem oda, a herceg felkiáltott:

-Áááááá!-gyorsan megfordultam és pont láttam, ahogy pofára esett a fűbe.
Nevetve odafutottam hozzá, de ő csak ott feküdt, mozdulatlanul...

-Loki? Loki! Loki jól vagy?-felé hajoltam, majd a hátára fordítottam, mire ő nevetni kezdett, majd magával húzott a fűbe és percekig csak nevetgélve gurultunk össze-vissza, néha egy-egy csókot adva egymásnak. Olyanok voltunk, mint két kisgyerek...

-Jajj Loki! A frászt hoztad rám! Azt hittem hogy...

-Mit? Hogy meghaltam? Attól, hogy leesek a lóról, nem jelenti azt, hogy végem van! És azt se, hogy a műsornak vége van! -szemei csábítóan csillogtak, és huncutabbul fénylettek a Nap fényében, mint valaha...

-Tudom Loki,....de nem lehet...-pontosan tudtam, hogy mit akar és azt is, hogy nekem ilyesmit nem szabad cselekednem...Pedig olyan nagy volt a csábítás...

-Laila! Bocsánat, sajnálom! Én....én nem azt akartam, félreérted! Állj, beszéljük meg!-megragadta a csuklómat és kérlelve nézett rám.

-Rendben Loki! De én kezdem! Először is,.....tisztázzuk, én még sosem csináltam olyasmit!....Tudod mire célzok! -karba tett kezekkel, halál komolyan néztem a szemébe.

-Há-hát persze, tudom! De.....én nem azt akartam, amire te gondolsz! Én csak játszani akartam egy kicsit!-láttam rajta, hogy szégyenli magát, de a szemében még halványan ott volt az a csillogás...

-Én nem szeretem az ilyen jellegű játékokat és te is tudod, hogy tiltott dolgot kértél! Így is a szabályzat felét megszegtem már! -lehajtottam fejemet és percekig csak lefelé meredtem és elgondolkodtam, mi lett volna, ha belemegyek abba a játékba.......Ujujj, akkor lett volna sírás-rívás részemről, hisz én még nem akarok ettől a férfitól semmit, csak azt, hogy szeressen...