éjjel; 0:05; busz.

Keresztbe tettem a lábamat és unatkozva piszkálni kezdtem az ülés karfáját.
- Szóval - szólalt meg mellettem a barna fiú -, meddig mész, Holland Walters?
- Maradhatnánk csak simán a Holland-nál? - kaptam fel a fejem rögtön a megnevezésre.
- Válaszolj a kérdésemre, Holland Walters - túrt a hullámos tincsei közé.
- A francba! - sóhajtottam fel és megforgattam a szememet.
- Mi az? - ráncolta a homlokát.
- Ne cseszegess! - fordultam felé, ő pedig megvonta a vállát.
- Akkor mondjuk mi lenne, ha válaszolnál? - ez egy hosszú út lesz.
- Jó, oké Bakersfield, végállomás. Ott szállok. Te? - A kérdésem továbbra is csak illedelmességből szólt. Ma túl sokat vagyok műilledelmes. Vagyis. Várjunk, hiszen már holnap van. Javítom. Az elmúlt 2 órában túl sokat voltam műilledelmes.
- Dettó, aztán Santa Clarita és Long Beach! - basszameg!
- Ugyanez - nevettem fel erőltetten.
- Az fasza! - nyugtázta Timothée, majd újra nekem szentelte a figyelmét.
- Mi dolgod Long Beach-en, lilalány? - az ajkamba harapva próbáltam visszatartani a kitörésemet a becenévre, amit a Chalamet fiú szórakozva nézett.
- Te valami súlyos becenévadási betegségben szenvedsz? - kérdeztem hitetlenül.
- Te pedig valami súlyos becenévfóbiában szenvedsz? - adta vissza rögtön a labdát.
- Egy buliba vagyok hivatalos - böktem ki, az előző kérdésére választ adva.
- Aham - bólintott.
Az ablak felé kaptam a fejemet, hogy drámain kibámuljak a sötétségbe, de ehelyett Timothée vigyorgó fejével találtam magam szembe.
- Ennyire szereted nézni a tájat? - kaptam az újabb kérdését.
- Ennyire nem bírsz egy fél percig csöndben maradni? - adtam választ.
- Ugyanmár, lilalány! - nevette el magát és az arcán megjelent két imádnivaló gödröcske.
- Megkérhetlek, hogy ne hívj így? - túrtam zavartan a lila színű hajamba.
- Nem. Tudod, Holland Walters, nem értem mi a bajod - kezdte el birizgálni a fekete pulcsiján lévő kitűzőket. Együtteseket ábrázoltak a gémkapcsos fémalakzatok, mint például; Nirvana, Green Day, Sex Pistols, Bring Me The Horizon és satöbbi. Aminek viszont kifejezetten örültem és szimpatikussá tette a mellettem ülő fiút, az egy Yungblud-os jelvény volt.
Nem tudom, hogy anyu mit szólna, ha megtudná, hogy egy észveszelytően jóképű, kivételesen idegesítő, jó zenei ízléssel rendelkező sráccal buszozok az éjszaka közepén Bakersfield felé, ahelyett, hogy otthon, a drága Sacramento-ban feküdnék Mila pihe-puha ágyában. Valószínűleg szívbajt kapna, hogy az ő egyetlen pici lánya mit csinál. Nekem pedig ebből elegem volt. Végülis 17 éves vagyok, jövőre végzős. A magam ura.
- Hány éves vagy? - rángatott ki Timothée szürkészöld szempárja a gondalatmenetemből.
- Jó, tisztázzunk valamit - szögeztem le. - Nem akarsz megerőszakolni, ugye? - Ezeket mindig anya súlykolta belém, hogy ez Amerika és nem mindenhol a legbiztonságosabb.
- Dehogyis - nevetett fel gyöngyözően Timothée. - És pedofil se vagyok - biztosított. Igazából egyáltalán nem volt rossz érzésem, ha vele voltam, szóval semmi olyat nem éreztem, hogy félnem kéne.
- 17 éves vagyok, mindjárt 18, egy hónap múlva - válaszoltam. - Te?
- 21 éves vagyok - mondta, majd egy könnyed mozdulattal kisöpörte a napszítta sötétebb barna tincseket a homlokából. Előkotort a táskájából egy műanyag, öngyújtó formájú, kék dolgot és a tenyerébe rázott egy szem, hófehér pasztillát.
- Az mi? - kérdeztem kíváncsian. Timothée megrázta a kezében tartott dobozt, majd a fekete, kapucnis pulcsijának a kenguru zsebébe süllyesztette.
- Mentolos nikotintabletta. Dohányzom, de a buszon nem lehet - mondta magyarázó hangsúllyal, majd egy kis táblára mutatott, amely piktogramján egy dohányzást tiltó grafika állt.
- Ja, értem - szemléltem meg én is a táblácskát, majd az ölembe ejtettem a kezemet.
- Még valami kérdés, lilalány? - kérdezte. Telt, halványbarackszín ajkain idegesítő mosoly játszott. Úgy tűnt, hogy Timothée nem szándékozik simán 'Holland'-nak hívni.
- Semmi - húztam a számat vidám mosolyra.
- Semmi vörös arc, hogy - itt elváltoztatta a hangját, hogy engem utánozzon -; jaj, Timothée ne hívj már így!
- Egy, nem ilyen a hangom. Kettő, direkt nem szóltam rád - a barna fiú elröhögte magát. Majd az órájára pillantott.
- Mennyi az idő? - kérdeztem és közelebb húzódtam Timothée-hoz. A parfümje egyáltalán nem az a tipikus, erős férfi pacsuli szag. Kifinomult, fűszeres illat szállt az orromba.
- 1 óra 32 perc - húzta vissza a puha pulcsijának az ujját a kézfejére. - Na, aludjunk! - jelentette ki.

éjjel; 1:33; busz.

- Én benne vagyok - tettem fel a kezemet és nőiesen ásítottam egy óriásit. A szemem majd leragadt, most döbbentem rá, hogy milyen fáradt vagyok.
- Nincs párnám - néztem körbe tanácstalanul, és csalódottan megráztam a fejemet. - Faszomba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem!
- Ott a táskád, Holland Walters! Aludj azon - röhögött ki kedvesen. - Nem voltál még ilyen buszúton?
Most mondjam meg, drága Timothée-m, hogy eddig egy szájbakúrt burokban éltem?
- De - hazudtam.
- Nem tudsz hazudni - hajolt közelebb, majd átható, zöld szemeit végigfutatta az arcomon. Barackszín ajkain egy pillanatra végigfutott a nyelve. Mire feleszméltem már el is hajolt.
- Hogy alszom most? - kezdtem hisztizni.
- Állítsd le magad, Holland Walters - sóhajtotta, majd megrázta a fejét. - Aludj a vállamon, rakj rá egy pulcsit! - utasított.
Levettem a derekamra kötött pulcsimat, majd összegyűrve Timothée vállára helyeztem. A hátizsákomba túrtam és előhalásztam egy vékony, fekete hosszúujjút. Gyorsan magamra vettem és Timothée vállára hajtottam a fejemet, ő pedig a fejét az én fejemre hajtotta. A hosszabb, barna tincsek kellemesen simogatták az arcom.
‘‘Oké, Holland, nyugi! Egész jóban lettetek, tök kedves, aranyos, vicces is. És mindemellett kibaszottul jól néz ki. A szívem egy nagyot dobbant. Francba!
21 éves, csak 4 év. És láthatóan szeret csesztetni, ez jó jel. Talán. Akkor sincs semmi baj, ha tetszik. Reggelig kell kibírnod és utána vége. ’’ – ekképpen nyugtattam magamat. És igen. Akkor még elhittem, hogy Timothée csak reggelig lesz velem.
Hamar rájöttem, hogy nem tudok aludni.
- Timothée...nem tudok aludni - suttogtam a sötétbe.
- Bazdmeg, Holland! Akkor gondolkozz, ha már olyan szerencsétlen vagy, hogy nem bírsz aludni - dörmögte a fülembe.
- Menj a picsába, Chalamet! Ahelyett, hogy beszélgetnél velem...vagy ilyesmi! - csattantam fel halkan.
- Walters. Beszélgetek veled, ezért nem unod magad halálra. Alhatsz a vállamon, ezért még talán valamennyit aludni is tudsz. Ráadásul elkísérlek Long Beach-ig - motyogta félálomban, nekem pedig elkerekedett a szemem.
- MIASZAR?! - tátogtam.
- Szóval nem hiszem, hogy szar dolgod lenne - folytatta.
- Te tudsz aludni buszon? - kérdeztem. Timothée félig meddig rázta a fejét, félig meddig még bólogatott.
- Első buszút, ugye? - morogta rekedt, álmos hangon.
- Nem - tagadtam. Timothée kinyitotta a szemeit és vizslatni kezdett, majd telt ajkát egy félmosolyra húzta.
- Holland Walters - sóhajtotta fáradtan. - Ismerd már be!
- Nem, már voltam ilyenen - vigyorogtam.
Azért se ismerem be.
Erre Timothée belebökött az oldalamba, mire hangosan felvisítottam, de ő még időben befogta a számat.
- Kussolj már! - szólt rám rázkódó vállal.
- Te kussolj! - vágtam vissza. Gyerekesség felsőfokon.
Visszahajtottam a fejemet a fiú vállára és beszívtam az illatát.
Megbíztam benne. Feltétlenül. Éreztem, hogy ez egy jó barátság kezdete lesz.

Halihóó!
Meghoztam az új részt, remélem tetszik!❣🌌
Ki szeretne Timothée Chalamet vállán aludni?
😍😍😍😍😍😍😍
Ééén!

(szerzői megj.: Timothée és Holland direkt gyerekesek) Ezt csak azért írom, mert természetesen alkothattam volna őket komolyabbra, de ez egy nyári, kis könnyed történet.

Puszi, hamarosan találkozunk;
🌻♥ Outlaaw