reggel; 6:49; Bakersfield.

Az utolsó falat nuggets-et tömtem a számba, amikor a telefonom megrezzent az asztalon. A képernyőt feloldva megláttam egy chat-fejet, amiről Mila mosolygós profilképe vigyorgott rám.

Mila: héhóó! mi ez a királyi többes szám? kivel vagy? ;P

Holland: nyugi, Mila! csak Timothée...

Mila:  kiaz a 'csak Timothée'? *–* komolyan összeszedtél egy pasit, csajszi? büszke vagyok ráááád!!

Holland: csak a buszúton mellém került. nyugi már, ehw. ♡♡

Mila: na erről még beszélünk! amúgy helyes?

A pillantásom a nyugodtan evő Timothée-ra vándorolt. Halkan sóhajtottam egyet.

Holland: nagyon.

Mila: ááááááá!!! és te itt beszélgetsz velem, ahelyett, hogy elkezdenél vele flörtölni!? vagy nem tetszik? :'(

Holland: nem tudom. talán. amúgy meg, mi ez a reggeli korán kelés? te ilyen '11-kor is pizsiben vagyok' típus vagy.

Mila: pakolok a bulira, drága.♡♡♡ ha tetszik, ne habozz! mert még lecsapják a kezedről.

Ezzel kinyomtam a telefonomat. Timothée összeráncolta a szemöldökét és rám nézett.
- Kivel írogattál? - kérdezte rögtön.
- Titok - vágtam rá, és egy jóleső mosoly futott végig az ajkaimon. Kíváncsi rá.
- Na, indulás kifelé. Én végeztem, jössz? - nyalt végig egy gyors mozdulattal az alsó ajkán.
- Egy pisit még megejtek, megvárod? - indultam el az illemhely felé.
- Nem, baszki, lilalány! Megvárom, hogy bepisilj és aztán itthagylak - erre elröhögtem magamat.
- Na, ne röhögj itt nekem! Menjél már! - nevette el magát ő is.
A mekis WC felé vettem az irányt. A tükörbe pillantottam és elővettem egy szempilla spirált, meg egy bordós szájfényt. Miután ezeket magamra kentem máris sokkal jobb volt az összkép. Egy egyszerű fekete ujjatlant vettem fel, tiszta póló gyanánt, majd magamra fújtam egy egységnyi dezodort.
Amint kiértem, Timothée rám nézett és egy elismerő pillantással ajándékozott meg.
- Jó ez a rúzs - mutatott az ajkaimra.
- Szájfény - javítottam ki rögtön.
- Rúzs, szájfény. Nem tökmindegy, lilalány? - forgatta meg a szürkésszöld szemeit.
- Egyáltalán nem, kedves Timothée - nyújtottam ki rá a nyelvemet. - Na, indulás stoppolni! Hosszú még az út Santa Clarita-ig - a fiú bólintott, ekkor pedig a zsebemből a YUNGBLUD – Loner c. száma hangzott fel, emelkedő hangerővel. A telefonom kijelzőjére pillantottam; anya.
- Basszameg! - szisszentem fel. A zöld gombra nyomtam és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia, anya! - szóltam bele, mire Timothée halkan elröhögte magát. Egy szúrós pillantást vetettem a fiúra, az ajkaim néma szavakat formáltak; 'kussolj'.
- Szia drágám, minden rendben? - hallottam a vonal másik végéről anyu hangját.
- Persze - forgattam meg a szememet -, Milá-val reggelire banános palacsintát csináltunk.
- Az fincsi és mi a mai napi terv? - kaptam a következő kérdést. Mintha egy vallatáson lennék.
- Még nem tudjuk - hárítottam azonnal. Hátat fordítottam Timothée-nak, ugyanis elkezdett idióta pofákat vágni, és majdnem nevetni kezdtem.
- Majd kitaláljátok - hagyta rám anya. - Holland?
- Igen? - kérdeztem vissza. Ekkor viszont a következő lélegzetvétel is belém fagyott, mert miután Timothée megunta a vicces fejek mutogatását, egy fél centire tőlem megállt mögöttem.
- Hol az a szürke hátizsákod? Sehol se találom a szobádban. Csapatépítő kirándulásra megyünk, szükségem van rá - csacsogott vidáman.
- Anya! - kiáltottam fel. - Megmondtam ezerszer, hogy ne turkálj a cuccaim között!
- Milyen kis indulatosak vagyunk - dörmögte rekedt hangon a fülembe Timothée. Az illata teljesen az orromba kúszott.
- Ki az? Mi ez a férfihang, Holland? - kérdezte anya. Na, baszki!
- Csak... - próbáltam valamit kitalálni -, Milá-val filmet nézünk - kamuztam. Timothée pedig mellettem elkezdett halkan és visszafogottan nevetni.
- Mit néztek ilyen korán? - nem bírsz már leállni, anya?
- Ööö - haboztam -, Pretty Woman. Most kezdjük - böktem ki végül.
- Azt nagyon szeretem! - hallottam anya hangját a vonal másik végéről.
-  Tudom - bólintottam kínosan, miközben Timothée elkezdte a lila hajamat csavargatni.
Ennyire unatkozol?
- Kicsim. Ha ki mész a napra kend be magad, ne maradj fent sokáig és ne igyál sok alkoholt! - mondta a jótanácsait. A homlokomra csaptam.
- Anyaaa! - kiáltottam fel. - Nem vagyok már 10 éves.
- Tudom, kicsim, tudom - hagyta rám.
- Na jó, most leteszlek, így is lemaradtam már a film első 10 percéről.
- Oké, puszi kincsem! Szia, szeretlek! - köszönt el, majd kinyomott.
- Végre - sóhajtottam fel és zsebembe süllyesztettem a készüléket. Timothée rám nézett, majd kérdően felvonta a szemöldökét.
- Kérdezzek?
- Inkább ne - ráztam meg a fejemet.
- Amúgy jó a csengőhangod - tette hozzá és féloldalasan rám mosolygott. - Szeretem ezt a számot.
- Megöltelek volna, ha nem - mondtam egyszerűen, mire a barna fiú felnevetett mellettem.
- Gondoltam - bólintott. - Pedig alhattál a vállamon. Ezért jár valami köszönet.
- Te pedig a fejemnek dönthetted a fejedet - kontráztam rá.
- Megvártalak a mosdó után, sőt nem is pofáztam bele nagyon az anyukáddal való beszélgetésbe - adta meg a végső szúrást.
- Baszki, annyira idegesítesz! - sóhajtottam.
- Ha annyira idegesítenélek már nem lennél itt! - villantott rám egy féloldalas mosolyt.
- Feladom - tártam szét a kezemet és elindultam az ellenkező irányba.
- Hé, lilalány! - szólt utánam Timothée és lassú kocogásban utolért. - Gyere, már majdnem itt vagyunk az 5-ös úton.

reggel; 7:59; elhagyva Bakersfield-et.

- Ez a ‘majdnem’ a legjobb benne - forgattam meg a szememet. - A faszomba, hogy ennyit kell gyalogolni!
- Te vállalkoztál erre - bökött a nagyujjával rám Timothée. - Csakis egyedül te. És miért csinálod ezt? Hogy bulizhass egyet - válaszolta meg a saját maga által feltett kérdést.
- A francba, pont most kell erre emlékeztetned? - mondtam halkan.
Timothée már szólásra nyitotta a száját, de én csak leintettem.
- Igen, tudom magamnak akartam ezt. Ez az év legjobb bulija lesz, érted? - folytattam.
- Oké, ahhoz képest régen voltam gimis, de erre még emlékszem - mondta és levette a fekete pulcsiját.
A fiúk mindig úgy öltözködnek, hogyha leveszik a pulcsijukat, akkor a másik póló biztosan a hátuk közepéig csúszik.
Általában utáltam ezt, de jelen esetben... . Nos, be kell, hogy valljam Timothée has és hátizma elég kidolgozott volt. Jó, oké. A szemem végigkísérte a pulcsi alatt viselt póló nyomát, szinte annak a korcával mozgott együtt a tekintetem. Ahogy a hátát begörbítette, a kockás hasizma még úgy is tisztán kivehető volt.
- Befejeznéd a bámulásomat? - kérdezte a fiú, és egy utolsó mozdulattal áthúzta a fején a fekete pulcsiját, ezáltal elérte, hogy a sötétbarna haja, enyhén napszítta világosabb tincsekkel, még kócosabbak legyenek.
- Menj a picsába, nem is bámultalak - hunytam be erősen a szememet. A következő pillanatban Timothée forró lehelete csiklandozta a fülem és a nyakam közötti puha a részt.
- Legalább tetszett, amit láttál? - suttogta rekedtebb hangon. A lélegzetem megakadt.
‘‘ Gondolkozz Holland, gondolkozz! ’’ – eképp próbáltam magamnak valami jó tanácsot adni.
- Öh, nem - vágtam rá a lehető leghatározottabban.
- Még mindig nem tudsz hazudni - nevetett fel és ellépett tőlem. - Na, gyere itt vagyunk a főúton.
Igen, nem tudok hazudni.
Hidd el, tetszett a látvány.

Halihóó! 💜
Igen, ez most egy picit későn jött. Sajnálom, de per pillanat nincs időm nagyon írni. Nem tűnök el, sőt az a tervem, hogy nyár végére, szeptember elejére be is fejezem a sztorit. Igen, elég rövidke lesz.
10 fejezet + egy apró epilógus.
Ez tényleg nem túl hosszú.
Szóval most vagyunk a sztori felénél.

Próbálom gyorsan hozni a részeket!💕

Élvezzétek a nyarat, ölelés mindenkinek;
Outlaaw ✨