El vagyok ámulva. Konkrétan ez az egyik legnagyobb épület, amiben valaha is jártam. A munkaügyi hivatal is elég nagynak számít, na de ez...

Egy gyönyörű előtérben találom magam, ami barackszínű és fekete márvánnyal van kirakva.

Mármint a padló a barackszínű márványból, illetve a recepciós pult fekete márványból van. Tyűha! Ez igen!

A recepciós pult felett egy nagy neontáblán világított a cég logója, ami a Moose and Hatch mellett egy homokóraalak volt.

Ezek aztán nem aprózták el a dolgokat!

Kihúzom magam, hogy ne tűnjek esetlennek, közben még oda is kell figyelnem, hogy a nagy nyüzsgésben ne lökjek fel senkit.

Vagy inkább, hogy ne lökjön fel senki?

Elsétálok a pultig. Megvárom, amíg a telefonon lógó, fiatal fruska végre figyelembe vesz, aztál elmotyogom, hogy az állás miatt jövök.

- Óóó, Miss Green! Már nagyon várják Önt! - villant felém egy ezer wattos mosolyt. - 14-dik emelet, jobbra a harmadik ajtó. Felszólok, hogy úton van - mondja, és azzal ismét kezébe veszi a telefont.

Kifújom a levegőt, és a balra található liftekhez megyek. Szerencsémre pont akkor érkezik meg, amiből egy tucat ember száll ki, szóval legalább itt nem kell nyomorognom.

De ne igyál előre a medve bőrére! Mert amint megnyomom az emelet gombját, vagy 10 ember lépi át a lift küszöbét.

Ez remek! Most mind azon fognak agyalni, hogy ki bűzlik ennyire!

Mert rendesen leizzadtam, az már szent!

Ping. 5-dik emelet. 4 emberrel kevesebb.

Ping. 8-dik emelet. 5 emberrel kevesebb.

Hál' Istennek, már van helyem lélegezni. A mellettem lévő középkorú nő a 20-dikra megy, szóval a kövi megálló az én célállomásomat rejti.

Ping. 14-dik emelet. Akkor lássunk neki.

Félve lépek ki a liftből. Most már teljesen pofán csap a valóság, miszerint nekem tényleg állást ajánlottak az egyik legnevesebb cégnél!

Ennyi kellett. Kösz, Agy, hogy most már tényleg pánikolok. És ha nem fognak bírni? Ha megint valami olyasmit mondok, ami miatt kiakadnak?

Atya-gatya!

Szedd össze magad! Viselkedj természetesen! - mantrázom magamban, hátha lenyugszom. Jó lenne, hiszen a kezem már egy mixert megszégyenítő sebességgel remeg.

Még egyszer kifújom a levegőt. Már itt állok a megfelelő ajtónál. Felemelem a kezem.

Két hangos és határozott kopogást terveztem, amiből két hangtalan valami lett.

Mégis kapok választ.

- Tessék!

Gyorsan elmormolok egy Miatyánkot, aztán belépek az ajtón.

Nem semmi látvány fogad. Hatalmas mahagóni íróasztallal szemben találom magam, ami a hatalmas iroda kellős közepén van. Mögötte plafontól padlóig érő ablakok, a jobboldalon polcok különböző dolgokkal: könyvekkel, ajándéktárgyakkal, elismerésekkel. A baloldalon meg egy vállfákat tároló gurulós izé van, amiken biztos valami új kollekció ruhái csüngnek.

Nem értek én a lovakhoz!

- Ááá, Miss Green! Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk! - mosolyog rám egy 50-es éveiben járó nő. Meg kell vallanom, kurvára irigy vagyok az alakjára.

- Én volnék az - motyogom kelletlenül.

- Jajj, ne legyen zavarban! Nem fogom megenni! - kacagott harsányan. - Én Mrs. Megan Moose vagyok, az egyik társtulajdonos. Ivonne Hatch sajnos mára beteget jelentett, de majd holnap megismerheti.

Egy ilyen népszerűségnek örvendő vállalatot két nő vezet? Ez nem semmi - gondolom magamban, de úgy látszik, hangosan is kimondtam, mert egy csilingelő kacajt kaptam válaszul.

- Mint láthatja, itt nőuralom van - mutat körbe.

- Egyre jobban bírom ezt a helyet - mondom magabiztosan.

- Ez remek! - csapja össze kezeit Mrs. Moose. - Akkor a formalitások - kutat a papírok között. - Itt a szerződése, amit két helyen kell aláírnia. Persze csak a másolatot kapja meg, de azt még ma. Olvassa át nyugodtan.

Gyorsan átfutom a papírlapot, ám amikor meglátom a nettó fizetésemet, eltátom a számat.

- Valami probléma van? Kicsit mintha meglepődött volna.

- Semmi - nyögöm ki az egyetlen szót, ami eszembe jut.

- Helyes! Akkor ha aláírta, mindent megosztok a munkaköri leírásától kezdve a kötelező dolgokig. És persze körbevezetem - mosolyog rám lágyan.

- Elnézést - szakítom félbe a lelkesedését. - Remélem nem veszi tolakodónak, de hogy talált rám?

- Mondjuk úgy, hogy van egy jóakarója - kacsint egyet.