Érzem, ahogy leesik az állam.

A Moose and Hatch az ország egyik leghíresebb modellügynöksége.

Hogy a fenébe találtak rám?

- Azta rohadt! - szólalok meg kicsit hangosabban.

- Jól van, Green, örüljön kultúráltabban - motyog a hárpia. - Csak ezért jöttem. Nekem ma még rengeteg dolgom van, itt is hagyom magukat. A viszont nem látásra.

Vállára kapja a táskáját, feláll a székről és anyával együtt elindulnak az ajtó felé.

Biztos vagyok benne, hogy ma este pezsgőt bont, hogy végre megszabadult tőlem.

Nekem is azt kéne tennem, mert végre kellek valamelyik cégnek. Ráadásul nem is akármelyiknek!

- Drágám! Annyira örülök neked - ölel meg anya. Karjai közt érzem azt a szeretetet, amit már nagyon régen nem oszt meg velem.

- Jesszusom! Köszönöm anya, hogy te akkor is támogattál, amikor mindenki más szart a fejemre - hálálkodom neki a magam módján.

- Attól, mert még nem díjazom a stílusodat, nagyon is szeretlek.

Lassan csúszok ki karjai körül, és a szobámba rohanok. Ezt mindenképpen meg kell osztanom Judyval.

Me: Judy, képzeld, van munkám!!! 😍

Judyboo♥️: Te jó ég! Annyira örülök neked. És mégis hol fogsz dolgozni? ♥️

Me: A Moose and Hatch-nél.

Judyboo♥️: AZ AZ EGYIK LEGHÍRESEBB MODELLÜGYNÖKSÉG AZ ORSZÁGBAN!!! 😱

Me: Az nekem is leesett már. De hogy a picsába találtak rám? 🤔

Judyboo♥️: Van sejtésem, de nem lövöm le a poént. 😉

Ezzel most mi a füttyfürüttyös lófaszt akar mondani?

Két kopogás után nyílik az ajtóm. Anya lép be levakarhatatlan vigyorral az arcán.

- Vegyél fel valamit, hogy ne kelljen letagadnom téged. Aztán irány a pláza! - kiált fel ünnepélyesen, majd becsukja az ajtót.

Az egyedüli dolog, amit jobban utálok a hazugságonál, az a shopping.

De gyorsan előkapok a szekrényemből egy fekete farmert és egy bő hosszúujjút, felveszem és már szaladok is le a lépcsőn.

- Anya, minek ez a shopping? - nyavajgok látványosan.

- Azért, kislányom, mert egy modellügynökségnek fogsz dolgozni, nem mellesleg oda nem mehetsz mackónadrágba meg pulcsiba! Nem engedem, hogy leégess, ezért most megyünk szépen, és veszünk pár elegánsabb göncöt neked.

Természetesen én még mindig nem díjazom az ötletet, de legalább eltölthetek egy kis minőségi időt az anyukámmal.

Milyen rég nem volt ilyen alkalmunk, te jó Isten!

Szerencsénkre a belváros 10 perces séta gyalog, ami miatt nem éri meg kocsiba ülni. És nem akarunk 1000 cuccot vásárolni...

Vagy igen?

Szóval anya veszi át az irányítást, amint beérünk a plázába.

Nem fogok mindenkit azzal untatni, hogy milyen kínkeserves szenvedéssel próbáltam fel a ruhákat vagy jártam be a boltokat.

A végeredmény az lett, hogy bővült a szekrényem 1 szövetkabáttal, 1 blézerrel, 3 ceruzaszoknyával, 2 inggel, 3 elegánsabb felsővel, 1 magassarkúval és vagy 5 nejlonharisnyával.

- Anya, nem értem, miért költöd rám a pénzt! Nem várom el tőled, hiszen már másfél éve a nyakadon élek, eltartasz, és még egy vasat sem fogadsz el tőlem! - mondom neki, amint kiérünk az embertömegből.

- Azért, Nora, mert szeretlek! És valamiért az én hibám is, amiért ennyire kisiklott az életed, szóval ennyivel tartozom neked - mosolyog rám szomorkásan.

- Dehogy tehetsz róla! Erről egyedül csak apa és az a paraszt Dean tehet - ejtem ki gúnyosan e szavakat.

Mindig őket fogom hibáztatni.

Apa lelépett 5 éve egy kis kurvával, mondván, hogy neki nem elég izgalmas ez az élet. Mai napig rühellem, amiért így itt mert hagyni!

Az a rohadék Dean meg az exem. Az utolsó pasi, akit közel engedtem magamhoz.

Már majdnem eljutottunk az intimebb részekig, amikor is rájöttem, hogy mindvégig megjátszotta magát. Minden szava hazugság volt! És mindezt miért? Egy kibaszott fogadás miatt.

Ráadásul a „kapcsolatunk" alatt párszor meg is csalt. Elképzelhetitek, mekkora tökönrúgást kapott cserébe.

Mindez mind semmi volt ahhoz képest, hányszor és mekkora pofonokat kaptam az élettől.

Talán most majd minden jobb lesz.