Nora

Hétvégém nyugisan telt. Azon kívül, hogy megmondtam Judynak a véleményemet Leo-ról, nem történt semmi.

Persze ő próbálta bizonygatni, hogy nem olyan, mint amilyennek megismertem, de őszintén szólva nem győzött meg.

Azt hitte, hogy velem csak úgy játszadozhat az az arrogáns pöcs.

És be kell vallanom, hogy ez a pasi totál a zsánerem. Sötétbarna, rendezett haj, gyönyörű kék szemek, pirospozsgás arc és azok a teli ajkak...

De minek tagadni, hogy ő egy seggfej, és hiába néz ki úgy, mint egy kicseszett félisten, nekem sokkal fontosabb, hogy ne játszadozzon velem és mindig legyen őszinte.

Különben is, játszodjon a pöcsével!

✨

Hétfő van. Hétágra süt a nap, csak én fetrenget még mindig a hatalmas ágyamba.

Nincs kedvem felkelni, úgy sincs miért.

Persze ekkor anyám belibben a szobámba, és nagy lendülettel húzza el a sötétítő függönyömet.

- Jézusom, anya, szebben, hát mindjárt kiég a retinám - siránkozok, miközben a fejemet a takaró alá dugom.

- Neked is jó reggelt, álomszuszék! Kelj fel, nincs vesztegetnivaló időnk. Öltözz fel, 10 perc múlva puccba vágva szeretnélek látni a konyhában, mert nagy híreim vannak - mondja az utolsó négy szót énekelve.

Akármi történt, míg aludtam, anyámat jobb kedvre derítette.

És elhihetitek, őt ritkán látni mostanság ilyen állapotban.

Mint egy lajhár, olyan lassan mászok ki az ágyból. Utálom, ha valaki miatt meg kell szakítanom az igen bennsőséges kapcsolatomat a fekvőhelyemmel.

Előkapok egy mackónadrágot és egy kapucnis felsőt, meg persze valami kényelmes fehérneműt is. Gyorsan felkapom, majd a fürdőszobába megyek, hogy embert faragjak magamból.

Bár minek erőlködök? Kávé nélkül úgysem működik a gépezet.

Viszonylag hamar végzek, és csigákat megszégyenítő lassúsággal megyek le a lépcsőn.

Mivel az utolsó lépcsőfokot sikeresen elnézem, ezért majdnem zakózok egyet. Szerencsémre a szemközti fal nem engedi.

Anya már szokva van az ilyen reggeli balesetekkel, ezért csak egy csésze feketével jön velem szembe.

- Tessék, itt a kávéd, mielőtt ledózerolnád a házat.

- Hé!!! - szólok neki vissza az első korty után. - Azért még nem vagyok akkora!

Választ nem kapok. Csak követem őt a konyhába, de ott egy nem várt látvány fogad.

- Jó reggelt, Miss Green - vigyorog rám gúnyosan Mrs. Ray. Ha nem tudnám, mennyire utál, azt hinném, hogy kedvesen mosolyog rám.

De mit keres ez reggel korán itt?

- Na ne nézzen rám úgy, mint valami kísértetre! Higgye el, nem viccből vagyok itt.

- Akkor miért jött? Hogy betekintést nyerjen az itthoni nyomorult életembe? - köpöm felé a szavakat, ám anya nem hagyja, hogy folytassam.

- Drágám, biztos okkal jött ide. Hiszen nem te vagy az egyetlen szerencsétlen, akivel ez a nő foglalkozik.

Nagyon kedves anyám van.

- Tényleg nem azért jöttem, mert úgy tartotta kedvem. Legszívesebben telefonon intéztem volna a dolgot, de Miss Green nem méltóztatta felvenni a készüléket - jegyzi meg. Vállat rántok. Biztos valahol az ágy alatt van és az aksi is üres. - Ezért inkább eljöttem, hogy személyesen közöljem Önnel, hogy valaki hajlandó azonnali hatállyal felvenni.

Ebben a pillanatban esik ki a bögre a kezemből. Szerencsémre üres volt. És még masszív is, mert repedés nélkül megúszta.

- Ez most komoly? - nyögöm ki meglepetten, mert nem hiszek a fülemnek.

- Nem tudom, miért és hogyan, de ma reggel felhívtak, és szigorúan magát kérték. Azt mondták, mindenképpen mondjam el, hogy holnap reggel fél 9kor várják, hogy aláírja a szerződését - darálja le gépiesen a tudnivalókat. - Úgy látszik, ma mindkettőnkre rámosolygott a szerencse.

- És mégis melyik cég akarja mindenképpen őt? - tette fel a jogos kérdést anya.

- A Moose and Hatch.