- Jajj, annyira izgulok, hogy azt el sem hiszed - szólok Leo-hoz, miközben beteszem a legújabb fülbevalómat, amit az én gázsimból vettem. Még nem mondtam, de annyira jó érzés végre nem segélyből vagy anyám keresetéből vásárolni!

- Törpi, nyugodj már le, így el fogod rontani Mike keservesen megszervezett meglepetését - teszi a vállamra a kezét nyugtatásképpen.

Igaza van, természetesen kell viselkednem.

- Oké. Előveszem a legjobb színészi képességemet - mondom neki, és hirtelen a legnagyobb pokerface-t villantom neki. Ő meglepetten néz rám.

- Nem is tudtam, hogy van neked színészi képességed.

- Kevesen tudják, de gyerekként mindigis színésznő szerettem volna lenni - osztom meg vele gyerekkori álmaimat.

- Igen? Végülis tehetséged megvan hozzá - közeledik felém az életem, és nyom egy puszit az arcomra.

Leteszem a kezembe lévő szempillaspirált, szembefordulok vele, és egy hosszas szenvedélyes csókot nyomok finok ajkaira. Ő sem tétovázik, hamar felveszi a ritmust. A keze is már felfedező útra indul, amikor nyílik az ajtó, és anya lép be rajta.

- Én nagyon örülök nektek, fiatalok, de ha lehet, ne előttem műveljetek mocskos dolgokat egymással - szólal meg, mire mi szétrebbenünk, és rákvörös fejjel súroljuk a fejünket.

- Te meg kopoghatnál - húzom el a számat, ám anyára nem hat a szídás.

- Emlékszel, mit beszéltünk, lányom? Ha nincs kulcsra zárva, akkor szabad a belépés - emlékeztet szíves örömest jóanyám.

Nagyot sóhajtok. Igaza van. Így beszéltük meg még 18 éves koromban, ha egyszer lesz valakim, akkor az ajtót bezárom, hogy anya tudja, és hogy ne érjen meglepetés sem minket, sem őt. Melyik felnőtt szeretné, ha anyukája rányitna akció közben?

- Igazad van. De ez nem betervezett dolog! Honnan tudjam, Leo mikor mászik rám? - kérdezem felháborodva, mire az említett horkant egyet.

- Én is itt vagyok ám, Törpi.

- Tudom, Élet, de most anyámmal veszekszem éppen, úgyhogy bármit mondok, ne vedd rossznéven - fordulok felé, és olyan hangnemben mondom ezeket a szavakat, hogy csak mi halljuk. Bólint, én meg várom anyám replikáját.

- Ez is igaz, de máskor zárjad az ajtót - mondja, és azzal kilép a szobámból.

Leo és én tovább készülődünk az estére.

✨

Már úton vagyok a barátnőm lakásához. Annyira azért nem öltöztem ki, csak egy farmer minit vettem fel egy barackszínű rövidujjú lenge blúzzal. És persze a szokásos Converse.

A bejárati ajtónál csengetek, és miután gyorsan elhadarom a nevem, azonnal benyomom az ajtót, és szelni kezdem az emeleteket. A szokásos ajtóhoz érve egy aggódó Judy-val találom szemben magam.

- Judyboo, mi a hézag, Hapsikám? - köszöntöm őt ma egy picit másképp, ám ő csak a fejét rázza, és félpercenként kukkint a kezében lévő telefonra.

- Ma egész nap nem keresett. Méghozzá az évfordulónkon! Hát ennyire elhidegültünk volna egymástól? - néz rám keservesen csokibarna szemeivel. Utálom őt így látni, de nem tehetek semmit. Ez ezzel jár. Ha Mike beszélt volna ma vele, akkor tuti elköpte volna a meglepetést.

Amíg Judy ilyen látványosan szenved, és csúnyábbnál csúnyább szavakkal illeti a kedvesét, én észrevétlenül a telefonom után nyúlok, és megnyitom az üzeneteket.

Én: Remélem, egy órán belül indulhatunk, mert Judy azt tervezgeti, hogyan herél ki téged egy kenőkéssel.

Szerintem ennyi motiválás elég nekik.

- ... és akkor a tegnap is olyan nemtörődöm módon, mintha nemis 4 éve lennénk együtt, csak úgy elhagyta a lakást. Semmi "szeretlek, Macikám", semmi jóéjt puszi... Én ezt nem értem! Rendszeresen szexelünk, és sokak szerint a rendszeres szex szükséges a kiegyensúlyozott kapcsolathoz - panaszkodik a barátnőm, amit én csendben hallgatok. - Ráadásul még jógázom is, hogy imponáljak neki egy pár káma szutra pózzal is...

- Judyboo - szakítom félbe, mielőtt a tempó is szóbakerül. - Értem én, hogy most teljesen kivagy, de nem szeretném tudni, hogy milyen gyakran ágytornáztok Mike-kal, azt meg főleg nem, hogy milyen pózba nyomjátok. Hidd el, nem lesz semmi baj. És ha ez a szarházi mégis úgy dönt, hogy összetöri a szívecskédet, akkor hozom az ásót. Sőt, anya is beszáll a buliba - nyugtatom meg a szokásos módon.

- Tudom, hogy megtennéd értem. De akkor lőttek a fenszi melódnak, és mehetünk a dutyeszba - neveti el magát könnyes szemmel.

- Érted megéri, kisanyám - kacsintok rá, mire végszóra érkezik a várva várt üzenet.

Mike: Készen áll minden. Oda hozd, ahol megismerkedtünk. Tudod, a parkba a kis filegóriához.

Gyorsan visszaírok.

Én: Rendben. Vagy 20 perc, és ott vagyunk.

- Kivel írogatsz? - kérdi gyanúsan Judy.

- Leo kérdezi, hogy minden oké - rázom le gyorsan. - Na de! Öltözz! Elmegyünk sétálni.

- Nincs kedvem hozzá - utasít el azonnal, de én nem tágítok.

A szobájában a szekrényéhez sietek, kinyitom, és előveszek egy fehér melltartót és egy világoskék lenge ruhát. Addig Judy is bevonszolja magát a szobába.

- Elővettem a szetted, és jobb, ha szólok, hogy vagy felveszed magadtól, vagy rádcibálom - fenyegetem meg kedvesen, mire egy sóhaj következtében a kezébe veszi a ruhákat, és bevonul a fürdőszobájába.

✨

Csendben sétálunk egymás mellett. Látom rajta, hogy lófaszhoz sincs kedve egy ilyen nap után, dehát ez van. Mike ki is nyírna, ha nem szedem össze kiskanállal a barátnőjét. Tudja jól, erre én vagyok a legjobb ember.

A park bejáratához érve megragadom a kezét.

- Bízol bennem? - kérdezem tőle.

- Milyen kérdés ez? Természetesen - néz rám furán. Én pedig előveszem a táskámból a kiskendőt.

- Akkor ne kérdezz semmit, csak hagyd, hogy bekössem a szemed.

Bólint, majd megfordul. Ilyen engedelmes még sosem volt, ezért kihasználom a pillanatot. Gyengéded bogozom meg, nehogy meghúzzam a haját, majd eme művelet után a karját megfogva vezetem a megbeszélt helyre.

Talán 5 percnyi séta lehetett, amikor megpillantom a kis égőkkel és virágokkal feldíszített filegóriát, benne Mike-kal és Leo-val. Ejha! Kitett magáért ez a srác.

- Vigyázz, lépcső - szólok Judy-nak, ő meg természetesen megbotlik. - Mondom, hogy vigyázz, te lány!

- Jólvan na! Nem kötötted volna be a szemem, akkor nem történne ez! - panaszolja el a legnagyobb gondját, mire én felsegítem, és leveszem a kendőt.

Annyira meglepődik, hogy elnyílik az ajka. Én Leo mellé állok, és ölelkezve várjuk Mike beszédét.

- Drága egyetlenem! Amikor 4 éve ezen a napon a barátnőm lettél, az volt az egyik legszebb nap az életemben. Mindigis tudtam, hogy különleges lány vagy, ebben egy percig nem kételkedtem. És tudom, hogy ma egész nap elhanyagoltalak, meg az utóbbi időben is, de muszáj volt, hogy megszervezhessem ezt a meglepetést - ekkor féltérdre ereszkedik, és Judy ezzel egyidőben kapja a kezét a szájához. - Judy Lilian Dickins, leszel a feleségem?

- Igen, igen, IGEEEEN! - jelenti ki boldogan. Mike a gyűrűt az ujjára húzza, és egymát ölelve csókban forrnak össze.

A legjobb barárnőm most már hivatalosan is menyasszony!