- Én esküszöm, hogy megölöm azt az embert! Mi történt? Miért vesztetek össze? - kérdem érdeklődve Judy-t.

Ez az egész egy színjáték, hiszen Mike két hete felhívott azzal a kéréssel, hogy menjek el vele gyűrűt vásárolni. Természetesen igent mondtam neki, aminek nagyon örült, és rendesen kifaggattam őt. Benne van a szervezkedésben nyakig, így teljesen elhanyagolja a legjobb barátnőmet, aki ezt egy kissé rossz néven veszi.

- Áh, mostanság eléggé elhanyagol. És amikor szembesítettem ezzel a ténnyel, akkor nekem esett, hogy tapadós vagyok és főnökösködő. Meg persze nagyon kíváncsi természet, de ezzel tisztában vagyok. Ezért megmondtam neki, ha majd változik a véleménye rólam, akkor hívjon fel - panaszkodik ezerrel Mike-ról.

Most nagyon kell figyelnem, mit mondok, hiszen könnyen leleplezhetem őt.

- Nem hinném, hogy bántani akar téged. Miért tenné? Hiszen már lassan 4 éve szomorítjátok egymást! - kezdem a mondandómat határozottan. - Nemsokára itt a szülinapod, pár nap múlva az évfordulótok, nem gondolod, hogy arra készül?

- Lehet, de akkor sem kéne ilyen bunkó legyen! Én sem vagyok vele az, holott rengeteg esettel halmoznak ez az irodánál. Teljesen el vagyok havazva, mégsem mogorván megyek hozzá. Nagyon távolságtartó lett, és ez bánt, azok után, amiken együtt keresztülmentünk - mondja sóhajtva, és nekilát makulátlanná tenni az arcomat.

Bár elég nehéz dolga lesz, mivel az én bőröm a legmakacsabb az egész világon, ráadásul kurvára érzékeny is, ami csak ront a dolgokon.

- Figyelj, Mike tényleg szeret téged. Láttam én, ahogy rád néz, mint minion a banánra - próbálom nyugtatgatni a magam módján. - Szerintem várjuk ki a vásárt a napjáig, aztán ha azután sem változik a hozzáállása, van egy fiókom kínzóeszközökkel - kacsintok rá somolyogva.

- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.

- Ami biztos, hogy elég unalmas lenne az életed.

✨

Judy az utolsó simításokat végzi a hajamon, ami egyet jelent: egyre közelebb vagyunk a puccos bulihoz, amihez semmi kedvem. Inkább összebújóst játszanék Leo-val. Ahhoz nem kell kényelmetlen cipő vagy ruha, sem 5 kiló vakolat.

- Így ni, készen vagyunk - göndöríti be az utolsó tincsemet. - Csak fújunk rá egy kis hajlakkot, hogy bombabiztos legyen.

Ez kábé azt jelenti, hogy fúj rá egy egész dobozzal. Remek! Akkor holnap már megint moshatok haja.

- Most pedig belepaszírozunk a ruhádba - jelenti ki büszkén. Az ajtómat kinyitva anyát szólítja, hogy segítsen neki.

Anya természetesen jön is, hogy együtt megoldják ezt a kis ruhavészt. Vagy minek is nevezzük ezt.

- Jól van, lányom, most emeld a fejed fölé a kezed, hogy belebújtathassunk - parancsolja anyám, amit én sóhajtva teljesítek. - Egy kicsit több lelkesedést! Nem a kivégzésedre mész, hanem egy előkelő bálba.

- Igen, kábé ezer emberrel együtt.

- Mindig is tudtam, hogy aszociális vagy, de azt hittem, hogy Leo óta ez egy picit változott - szólal meg Judy, miközben épp a ruha alsószoknyáját húzza lejjebb.

- Attól, hogy több szociális tevékenységben veszek részt, az embereket még mindig ugyanúgy utálom - jegyzem meg unott hanggal, mire mindketten felhorkantanak.

Egy kapcsolat nem fog azon változtatni, hogy mennyire nem bírom az embereket. Az állatokba több jóság szorult, mint belénk, ami szomorú, elvégre mi vagyunk a hierarchia csúcsán. Ennél okosabbnak kéne lennünk, nem?

- Amúgy honnan szerezted ezt a ruhát? Egyszerűen mintha rád öntötték volna - dícséri meg anya a csodás ruhakölteményemet.

- Emlékszel, hogy egy hónapja megvédtem egy védtelen nőt egy idióta perverz alaktól? - kérdem tőle, mire Judy-val egyszerre bólintanak egyet. - Nos, mint kiderült, a nő Kiara Field, egy stylist. Adott egy névjegykártyát, hogyha bármire szükségem van, akkor ne hezitáljak felhívni. Így hát felvettem vele a héten a kapcsolatot, tegnap pedig nála jártam, és együtt kiválasztottuk ezt a csodát.

- Egyszerűen gyönyörű vagy benne, kislányom - dícsér meg anya, miután a ruha minden része tökéletesen helyezkedik a testemen. Még el is pityeredik egy kicsit, ami nem jó.

- Anya, légyszi ne sírj, mert én is bőgni fogok, és akkor Judy jól seggberúg - kérlelem.

- Úgy ám! Bocsi, Molly, de nem hagyhatom, hogy ezt a Picasso által is megirigyelt kreálmányt elrontsd - emeli magasba a mutatóujját, úgy magyaráz. - De amúgy szeri van.

Mindhárman elnevetjük magunkat, és szoros ölelébe vonjuk egymást. Ez a meghitt pillanat nem tart sokáig, hiszen valaki konkrétan ráfekszik a csengőre.