Június van már. Meleg június. Fullasztóan meleg. Isten valószínűleg befűtött rendesen. Elviselhetetlen. Rühellem a nyarat.

Tipikusan az az ember vagyok, aki a telet szereti a legjobban. Ha fázol, akkor felveszel még egy pulcsit, de ha meleged van, a bőrödet nem tudod ledobni magadról.

Leo és én már egy hónapja alkotunk egy párt, és elmondhatom magamról, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék.

Persze volt egy-két eset, amikor azt hittem, hogy megtépem azt a kis kurvát, aki kedvesebb a barátommal a kelleténél, és indirekt erotikus szórakozási lehetőségeket kínált neki, de Leo okosabb annál, minthogy belemenjen egy ilyenbe.

Ebben a hónapban jobban megismertem őt, aminek nagyon örülök, mert ez bizalmat jelent. És a mai világban egy ember bizalma nagyon sokat ér.

Természetesen én is megosztottam vele pár olyan dolgot, amit anyán és Judy-n kívül senki sem tud. Kölcsönös bizalom. Most még közelebb állunk egymáshoz, mint valaha.

Kicsiny gondolatmenetemet egy hangos telefon zavarja meg. Leo hív.

- Szia Törpi - szól bele a telefonba. Még mindig ezt az idegesítő becenevet használja, amit én annyira utálok. - Na hogy állsz a készülődéssel?

- Szia Édes - köszönök neki vissza mosollyal az arcomon. Hiába utálom a becenevet, amit rám ragasztott, őt egyszerűen nem tudom nem szeretni. - Sehogy. Melegem van, le vagyok izzadva, mint egy ló, és ha most lezuhanyzok, sminkelek, meg felveszem a ruhát, mire ideérsz, addigra katasztrófa lesz belőlem.

- Kicsi, dehát tegnap vettük a ventillátort a szobádba, nem használod?

- Most is működik, de attól a pici szellőtől sok nem változott. Ugyanúgy ér a hőguta.

- Erre el kell mennünk, ezt te is tudod. Megan és Ivonne kötelezi az összes céges dolgozót a megjelenésre - mondja picit sajnálkozva.

Céges buli. Ennyi a lényeg, hiszen a Moose and Hatch félévente rendez egy nagyszabású partit, hogy megünnepelje az elmúlt félévben elért sikereket.

Annyira kötelező a megjelenés, hogy még a munkaszerződésbe is beleírták, nehogy valaki a június utolsó és december utolsó előtti péntekére programot merjen szervezni magának. Sőt, a legfelső szinten lesz a buli, amit pont ilyen eseményekre tartogatnak, úgyhogy a szerződés ezen pontját tényleg komolyan gondolják.

- Igen, tisztában vagyok vele - sóhajtok egy nagyot jelezve, hogy nekem ehhez semmi kedvem.

- Amúgy is rettentő kíváncsi vagyok a ruhádra.

- Most 5 óra van. 8-ra jössz értem. Majd akkor meglátod.

- Végülis mindegy, mert te mindenben dögös vagy, még egy elnyűtt pulcsiban is - bókol nekem a saját módján.

- Fejezd be, mert elpirulok.

- Igen, ez a célom - jelenti ki büszkén. - Viszont most hagylak készülődni. Nemsokára látjuk egymást.

- Igen, nemsokára - köszönök el tőle.

Ez a mi sajátos köszönésünk. A szia amolyan búcsúzkodás. Mi nem búcsúzkodunk. Mi inkább a mihamarabbi viszontlátásra koncentrálunk.

Ismét egy hangos sóhaj szökik ki az ajkaim fogságából, amint jobbra fordítom a fejem. A szekrényem ajtajára akasztotta anya ma reggel a frissen tisztított gálaruhámat. Rühellek kiöltözni!

Egy hangos kopogás után a legjobb barátnőm lép be az ajtón.

- Nora-Bora, már alig várom, hogy hercegnőt faragjak belőled - szólal meg rám se nézve. Ám abban a pillanatban, amikor a szemei rajtam landolnak, meglepettséget vélek felfedezni. - Még nem zuhanyoztál le? Mire vársz? Tapsra? Kurvagyorsan tusolj le, mert ha nem, én rángatlak be a zuhanyfülkébe!

Basszus! Teljesen kiment a fejemből, hogy a legjobb barátnőmet éri a megtiszteltetés, hogy kipingáljon...

Gyorsan a fürdőbe veszem az irányt, mert még a végén vér fog folyni.

Hangosan éneklem a kedvenc számaimat, hogy ne legyen olyan unalmas ez a zuhanyzás. Meg persze hosszadalmas. Mit csinálok, ha nem éneklek? Így van, az élet nagy dolgain töröm a fejem, ami miatt általában pazarlom a vizet. Így hát maradt a fájdalmasabb megoldás.

Percek múlva már feltekert hajjal és egy ruhához illő fehérneműszettet takaró köntösbe lépek ki a fürdőből.

- Na végre! Már azt hittem belefulladtál a vízbe - szólal meg türelmetlen barátnőm mogorván.

- Na, Judyboo, mi a baj? Kisminkelhetsz, nem ez életed egyik legszebb napja? - kérdem tőle nyálas hanggal. Én ritkán sminkelek, de eddig talán egy ember sminkelhetett ki, aki nem Judy volt, ezért most, hogy végre beadtam a derekam, örülnie kéne.

- Nem is ezzel van a baj.

- Akkor mi történt?

- Kicsit összekaptunk Mike-kal.