Leo

Idegtépő pillanatok egyike. Csendes, őrjítő momentum. Csak így tudom leírni ezt a percet, mivel Nora még nem válaszolt.

- Igen.

Meglepődök. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar beadja a derekát. Nagyon nehezen betörhető. De nem számít. Az elmúlt hétben rendesen megszenvedtem a bizalmáért.

- Én vagyok a világ legszerencsésebb embere - jelentem ki ordítva. Még egy juhú-t is beszúrok a végére.

- Te bolond! Megsüketülök tőled - panaszkodik, miközben megcsapja a mellkasomat.

- Mit csináljak? Hisz' a nő, aki elveszi az eszem, most már a barátnőm.

Ha nem lenne sötét, láthatnám, ahogy elpirul. Mert biztos vagyok benne, hogy zavarba jött.

- Jól van, nagyfiú, hátrább az agarakkal! Még csak egy hete ismerjük egymást.

- Ez igaz, viszont olyan érzés, mintha évek óta ismernélek - gondolkodom hangosan.

- Egy hete még én voltam a paraszt, aki fülhallgatóval belédment, most meg már a barátnőd vagyok.

- Isten útjai kifürkészhetetlenek, mondják a nagy hívők, viszont az, hogy aznap belédbotlottam, az volt az egyik legokosabb lépése - mondom őszintén. Mert így érzek.

⏭

- A-a, mondom neked, hogy semmi sem körözi le az eper-nutella kombót - jelenti ki határozottan a fagyiját majszolva.

- Szerintem a karamell-cappuchino kombináció viszi a prímet.

- A karamell sem rossz - ért velem egyet. - Ám amikor a csoki és az eper ízei egyesülnek a számba, olyan ízorgazmust még egyetlen más fagyi sem okozott.

Szeretem, amilyen beleéléssel beszél a dolgokról, amiket szeret. De elképzelem, ahogy azzal a kis nyelvével végigszánt azon a jeges ízcsodán, azt kívánom, bár valami mást nyalogatna.

- Ne beszéljünk az orgazmusoktól, mert kezdek beindulni - köszörülöm meg a torkomat.

- Nocsak-nocsak, nem bír magával a kisfickó? - kérdezi kacéran. Annyira ártatlan, és közben mégsem. Hogy csinálja ezt?

- Nem hinném, hogy jó ötlet provokálni minket.

Hangos kacajjal jutalmazza figyelmeztető szavaimat.

- Már többesszám? - húzza fel a szemöldökét mosolyogva.

- Le-Le - süvít a levegőbe egy cseppet sem kívánatos hang.

Én meg megdermedek.

Nora lassan fordul a hang irányába. Félek, hogy itt ma még vér fog folyni.

Nora

Anyám, milyen idegesítő ez a hang!

Leo nem mozdult, tehát hamar leesik, hogy ő ezt a személyt nem igazán szívleli, és a legkevésbé sincsen kedve most jópofizni.

A hang tulajdonosa egy műanyag baba. Szó szerint. Másképp nem lehet leírni ezt az élő-lélegző förtelmet.

- Annyira jó, hogy látlak Le-Le - nyafog azzal az idegszaggató hangjával. Le-Le?! Leo utálja, ha becézik, ez a csaj nagyon jó kellett legyen valamiben, hogy összejöjjenek.

- Bár fordítva is igaz lenne, Ashley - nyögi ki végre a barátom.

- Hiányzol! - közli a kis picsa. Persze rám sem néz, mintha láthatatlan lennék vagy átlátszó. Egy üveg.

Kezd felmenni a pumpám, ami semmi jót nem jelent a platina szőke, hatalmas mellű kis pláza pudli számára.

- Ez az érzés nem kölcsönös.

- Na, Nyuszikám, ne csináld már! - kezdi a könyörgést. Esküszöm, a régi sípolós teafőzők sem voltak ennyire idegfeszítőek. - Miért nem futunk össze valamikor kettesben? - teszi a méteres műkörmökkel rondított szutykos kezét Leo-ra.

Ó, hogy anyádék mentek volna moziba, ahelyett, hogy téged megcsináltak! Ráteszed a kezed az én barátomra? A kis...

- Már elnézést, cafka, de én is itt vagyok! - lököm le a kezét. - Találkozgassál a többi műanyag emberrel, és hagyd békén azokat, akiknek egyértelműen nem érsz semmit.

- Ki a fene vagy te, és hogy mersz így beszélni velem? - háborodik fel Barbie-utánzat.

- Le-Le barátnője vagyok, és rá ne merd még egyszer tenni azt a mocskos kezedet, mert anyám életére esküszöm, hogy a műhajadat szálanként tépem ki, a műkörmeidet meg egyenként szakítom le, és dugom fel a seggedbe, világos voltam, te szajha? - nézek rá a „ha szemmel ölni lehetne"-nézésemmel, majd megfogom a meglepett barátom kezét, és kiráncigálom a bevásárló központból.

Három hete nem gyújtottam rá, ám most kurvára jólesne egy szál.

- Hű - szólal meg a döbbenetből felocsúdva. - Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy - ölel magához, és a nyakamba puszil. Ez némiképpen lenyugtat, és elvonja a figyelmemet a mérgező kis készítményről.

- Nem szeretem, ha piszkálják azt, ami az enyém. És nem, nincs birtoklás mániám.

- Semmi baj. Igazából rendesen felizgatott ez a vehemencia. Mint egy anyaoroszlán.

- Téged mi nem izgat fel velem kapcsolatban? - nézek rá felvont szemöldökkel.

Az elmúlt 2 hétben, amióta egy párt alkotunk, ez a legtöbbször elhangzott mondat Leo szájából. Pedig másra is használhatná azokat a csókolnivaló ajkakat.

Nem válaszol. Csak játékosan felvonja a vállait. Tenyerét tartja, amit én örömmel fogadok el, és mosolyogva sétálunk haza a naplemente fényei kíséretében.