Beteljesülés. Így nevezném ezt a pillanatot kettőnk között. Mintha egy láthatatlan kéz nyúlt volna át a boldogság világából, és körülölelte a szívemet. Ezt érzem most. És ez jó.

Lassan válunk el egymástól, de csak azért, mert a testünknek szüksége van oxigénre.

- Hű - csúszik ki a számon.

- Szerintem is - ért velem egyet Leo.

Első csókom volt már. Még annó hetedikes koromban az iskola egyik legnépszerűbb diákjával, akit Nathan-nak hívtak. Nem volt rossz, de azért a jótól nagyon távol állt.

Dean-nel sosem jutottunk tovább a csóknál, mert én nem akartam. De hogy annál ennyi szikra lett volna? Azt erősen kétlem.

Közben észreveszem, hogy én le vagyok dőlve, és Leo valahogy rajtam fekszik, amitől enyhén szólva paradicsommá válik az egész arcom.

- Miért pirultál el? - kérdi tőlem, miközben mélyen a szemebe néz.

- Ha te azt tudnád, akkor sírva menekülnél - mondom neki szemeimet lesütve.

23 évesen még mindig szűznek lenni a mai világban a társadalom szerint gáz. Mármint minden barátnőm aktív szexuális életet él, kivéve én. És bárki kérdi, megmondom neki, hogy az én döntésem, hogy kinek és mikor adom oda a szüzességem. Ez az egyetlen dolog, amit úgy igazán ki kell érdemelni.

- Ez nem igaz! - háborodik fel enyhén. Közben leszáll rólam, és felül úgy, hogy velem szemben legyen. - Hosszú ideig bunkó voltál velem, de én türelemmel kivártam, hogy ez változzon. És megérte? Teljesen. Úgyhogy nem igazán tudsz elijeszteni magadtól.

Én is felülök. A térdeimet a mellkasomhoz ölelem, mert így könnyebb. Nagy levegőt veszek, amit csak lassan fújok ki, majd egyszerűen csak kibököm kertelés nélkül:

- Szűz vagyok. És nem a horoszkópban.

Látom rajta, hogy megdermed egy picit. Mintha össze is zavarodna. Egy pillanatra.

- Hű - reagál hasonlóan, mint én előbb. - De miért? Hogyan?

- Dean volt az első és egyetlen igazi kapcsolatom, mert az azelőttieket csak kavarásnak nevezném. Pár csók, oszt' ennyi.  De vele is csak a csókig jutottunk, amit nem bánok, azok után, amit az az utolsó szarházi paraszt tett velem.

Megállok. Nem szólok egy szót sem. Nem kell magyarázkodnom.

- Gyere hozzám! Most azonnal! - jelenti ki nevetve.

- Hó-hó, ember fia! Nem ugrunk át túl sok lépést? - kérdem tőle összezavarodva. - Mármint nekem ez egy k-kicsit túl gy-gyors...

- Hé, Törpi - teszi a kezét a vállamra. - Nincs szükség dadogásra. Addig várok rád, amíg szükséges. Nekem megéri. Mert fontos vagy nekem.

Jézus Krisztus, Atya-gatya, Szent habarás... Ez egy indirekt szerelmi vallomás volt?

- Én... izé... ideadnád az epret?

Öblös nevetés. Ennyi visszhangzik a tisztáson.

- Most elrontottad a pillanatot.

- Milyen pillanatot? - nézek rá hülyén.

- Amikor próbálom bevallani neked, hogy minden egyes percben csak rád tudok gondolni.

Erős szívdobbanás. Annyi vért pumpált az ereimbe, hogy szinte izzok. Meleg van, nagyon meleg.

- Tényleg így van? - kérdem tőle hitetlenkedve.

- Te vagy a nap első és utolsó gondolata.

Még egy dobbanás. A belső kazán fűt rendesen...

- De miért pont én? Ezerszer jobbat találnál nálam.

- Mert te nem a pénzemért bírsz, hanem azért, aki vagyok - válaszolja teljesen őszintén.

Itt az ideje. Nem várhatok tovább. Ő megtette az első lépést, most én jövök.

- A pénzed nem tesz boldoggá engem - kezdem kimérten, miközben a kezéért nyúlok, és összekulcsolom az ujjainkat. - Viszont az, hogy értem jössz, gondoskodsz rólam, élvezed a társaságomat annak ellenére, hogy mennyire visszataszító voltam veled, az egyszerűen lenyűgöz. És minden perc, amit veled tölthetek, az a színtiszta boldogság számomra.

Rámnéz gyönyörű tengerkék szemeivel, és elröhögi magát.

- Akkor most ki bassza el a hangulatot, te majom? - forgatom meg a szemeimet.

- Bocsi, de annyira meglepett a hirtelen vallomásod, hogy más reakciót egyszerűen nem tudtam kicsikarni magamból - ölel magához, és nyom egy puszit a homlokomra.

Én egyszerűen élvezem ezt a temérdek szeretetet, amiben részesülök. Anyától is rengeteg szeretetet kapok, viszont ez más. Teljes biztonságban érzem magam a karjai között, mintha a világ összes gondjától meg tudna védeni.

És ezt még Dean-nél sem éreztem. Talán, mert nem ő az én másik felem, hanem az az ember, aki ebben a pillanatban az állát a fejem búbján pihenteti, és csendesen szuszog az éjszaka homályában.

- Tudod, sosem hittem volna, hogy találok egy olyan nőt, mint te - töri meg a csendet.

- Nálam jobbat is találnál, ha egy kicsit megerőltetnéd magad.

- Nekem nem kell jobb. Nekem te kellesz - jelenti ki, ami miatt rendesen elpirulok. Szerencsém, hogy sötét van, így nem égetem be magam előtte. - Úgyhogy egy dolog maradt.

Remélem, nem most kéri meg a kezem... Ja nem, azon már túlestünk úgy egy három perce.

- Nora Green, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?