Nora

Minekután teljes harcidíszbe vágtam magam (az az felvettem a legfeszesebb farmeremet és egy elég kihívó fekete blúzot egy vastagabb kardigánnal megfűszerezve), itt ülök a kanapén, várva, hogy a hatlovas hintó berobogjon.

Az órára nézve rájövök, hogy még teljes 15 perc, amíg ez megtörténik. Az pedig az idegállapotomhoz mérve nagyon sok idő. Még talán túl sok is.

Akarom én ezt? Hogy valakitől függjek? Hogy legyen egy gyengepontom?

Judy ebben a pillanatban lép be a nappaliba. Azonnal letámadom.

- Akarom én ezt?

Kissé zavarodottan néz rám.

- Ezt? Mit értesz ez a picike szó alatt?

- Hogy függjek valakitől. Tudod, már most kezdek fülig beleesni. Eddig egyetlen kapcsolatomban sem volt ennyire erős a kötelék. Vonzódom hozzá, mint a mágnesek. Én negatív, ő pozitív. Ellentétes pólusok vagyunk. Kezd a gyengepontom lenni. Én meg kezdek megrémülni, és legszívesebben menekülnék - adom ki magamból ezeket a szörnyű gondolatokat, ami enyhén szólva megkönnyebbülést hagy maga után.

A barátnőm nagyon sóhajt, megvakarja a fejét, és leül mellém.

- Nézd, Nora - teszi a kezét a térdemre. - Eddig nem volt komoly kapcsolatod. Most meg hirtelen egy az öledbe hullik. Megértem, hogy félsz az ismeretlentől, de ha anno Kolombusz Kristóf is félt volna, akkor nem hinném, hogy ő fedezte volna fel Amerikát. Mellesleg ne így fogd fel a dolgokat! Ez már eleve egy nagyon rossz kezdet egy még meg nem lévő kapcsolatban, ha már te ilyen picike kis apróságoktól félsz.

Ez elgondolkodtat egy picit.

- Szóval arra akarsz kilyukadni, hogy ne féljek az ismeretlentől, hanem inkább tárt karokkal várjam?

- Miért ne? Szerinted ha féltek volna a tudósok régen, akkor ma itt tartana a tudomány, ahol most? Nem! És mint megannyiszor mondtam, Leo nem egy rossz parti. És más a helyedben már rég odaadta volna magát - húzogatja perverzen a szemöldökeit.

- De én nem más vagyok.

- Pont ezért kellesz neki.

Leo

Mindent bepakolok a Land Rover-em csomagtartójába. Kétszer ellenőrzöm le, hogy minden megvan. Nem szeretnék felsülni Nora előtt. Ő az a nő, aki kell nekem.

Az órámra nézek. Még 15 perc. Akkor ideje indulnom. Nem szeretnék elkésni a randinkról.

Beülök a kocsimba. A rádiót beindítom, és a bluetooth-tal rácsatlakoztatom a telefonomat. Valami retró zene kell, ami ellazít.

Talán kívülről nem látszik, de eléggé ideges vagyok. Minden egyes alkalommal, amikor azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen, akkor vagyok a legidegesebb. Szerintem minden ember így van vele.

Lassan kigördülök az utcára. Óvatosan vezetek, mert nem hiányzik még egy baleset.

Nora nem lakik messze tőlünk. 8 perc autóval. Úgyhogy van időm bőven. A forgalom ebben az órában már oly' csekély, hogy az a 8 perc jó lesz 5-nek is.

Lassan gördülök be az utcájukba, hiszen korábban érkezek, mint ígértem. Még van 5 perc 8-ig. De bármilyen lassan vezetek, úgyis másodperceken belül a Green család háza előtt parkolok.

Lezárom a motort, és hagyom, hogy a lemenő nap homályában Ben E. King lágy hangja lenyugtassa tomboló érzéseimet, vágyaimat.

A szám lejártával az órámra nézek. 1 perc múlva 8. Akkor vágjunk is bele ebbe az egészbe.

Kiszállok a kocsiból, és komótosan az ajtó felé sétálok. Még egyszer megigazítom a hajamat és kifújom a levegőt a tüdőmből, mielőtt csengetnék.

Ding-dong.

Már szinte egy helyben toporzékolok, mire kinyílik az ajtó. Leállok, hiszen nem akarok őrültnek tűnni.

Nora áll velem szemben nem akármilyen szerkóban. Nem bírom megállni, hogy gyorsan végig ne vezessem a tekintetemet az ellenállhatatlan testén.

- Csak ki ne essen a szemed - köszörüli meg a torkát a szépségem. - Amúgy szia.

- Gyönyörű vagy - szólalok meg, amint visszakapom a hangomat. - Neked is szia.

- Köszönöm - néz rám enyhén kipirosodott arccal.

- Na készen állsz, hogy egy csodálatos estét tölts velem?

Lassan csukja be az ajtót, miután beszólt, hogy elmegy. Mivel háttal áll nekem, kilátás nyílik a kerek fenekére, amitől azonnal beindul a fantáziám. Legszívesebben megfognám, de akkor búcsút inthetek a randinak.

Nora különleges lány. Lassan kell közelednem felé, ha sikereket szeretnék vele kapcsolatban.

- Szerintem az olvasós esték csodálatosabbak - jelenti ki. Legalább őszinte.

- És ha én egy mesébe illő estével ajándékozlak meg? - kérdem tőle, miközben az anyósülés felőli ajtót kitárom neki.

- Akkor megérte feladnom érted Nicholas Sparks-ot - kacsint rám egy kacér mosoly kíséretében.