Nora

- Nem szállsz ki azonnal a szekrényemből! - ordítok Judy-ra. Teljesen benne van. Még én is alig férek el benne, nemhogy ő! Már nem vagyunk 5 évesek.

- Jól van, Morgó, mindjárt. Csak előszedek neked valami normális göncöt.

Milyen normális göncöt? Ez nem divatbemutató lesz, sőt, még direkt kérte, hogy öltözzek melegen.

- Itt is van - húz ki a szekrényemből egy darabot, amit már vagy 3 éve nem láttam.

- Felejtős! Tedd csak oda vissza, ahonnan kihúztad - rázom a fejemet. - Egyszerű melegítőnadrág és pulcsi kombót veszek fel.

- Mi? Na azt már nem! - köti az ebet a karóhoz. - Ez a nadrág egyszerűen kiemeli azt, amit ki kell emelnie. Ráadásul olyan jó benne a segged, hogy ha nem lennék hetero, már rég rádhajtottam volna.

- Miért, mit kellene még a fenekemen kívül kiemelnie? - nézek rá értetlenül.

- Azokat az imádnivaló feszes combokat.

Ó, édes Istenem az égből, gyere le!

- Most nem az a terv, hogy felszedjem őt, hanem hogy találkozzunk, beszélgessünk...

- Ne folytasd, mert elalszom - tettet ásítást Judy. - Nem a múlt században vagyunk. Mellesleg, ahogy elnézem, annyira közel jártok a csókhoz, hogy az hihetetlen, de Leo csak azért nem lép, mert te folyton folyvást elutasítod őt. Hát ember az ilyen?

Teljesen igaza van. Kedvelem Leo-t, de ha csókközeli helyzetbe kerülnénk, akkor tuti valamivel elszúrnám. Még akkor is, ha akarom. Mert én akarom az a nyavalyás csókot!

Pedig érzem rajta, hogy ő is vonzódik hozzám, sőt, ha Judy mondja, el is hiszem, mert ő már ismeri ezt a kifejezetten jóképű pasit. És nincs mit tenni, be kell vallanom magamnak, hogy nagyon is imponál, ahogyan rám néz vagy beszél velem.

- Egye fene - kapom ki a kezéből a feszülős darabot. - Csak rohadt gyorsan szállj ki a szekrényemből!

Leo

Na akkor lássuk csak.

Pokróc: pipa. Valami nassolnivaló: pipa. Innivaló: pipa.

Azt sem tudom, mit vigyek még, hogy mindenünk meglegyen, ami a ma estéhez kell. Bár a pokróc, Nora meg én bőven elég lenne, azért nem szeretném elaprózni a dolgokat. Túl régóta szeretném megtenni, így szeretném, hogy emlékezetes legyen.

- Na, bratyó, minden készen áll? - áll a hátam mögé Leah, amitől megugrom egy picit. Talán nem a legférfiasabb dolog megijedni, de ha valaki ilyen halkan surran az ember hátamögé, akkor ez elkerülhetetlen.

- Befejeznéd ezt a macskastílust? A frászt hozod rám! - nézek rá tettetett haraggal.

- Bocsi, nem bocsi - vonja meg a vállát. - Látom, hogy nem haragszol rám.

- Amíg nem okozol szívrohamot, addig nem.

- Jól van, L. Szerintem ne izgulj! Nora nem olyan lány, amilyenekkel eddig volt dolgod.

Bólintok, ezzel jelezve, hogy megértettem, és ne feszegessük a témát. Ő veszi a jelet, és kimegy a szobából.

Ismét egyedül találom magam a gondolataimmal.

Judy

Nézem, ahogy a barátnőm fejvesztve rohan a házban. Nem tudom, honnan van ennyi energiája. Mintha 10 kávét ivott volna. Mert azt tudom, hogy én csak akkor lennék ennyire energikus.

- Nora-bora, ne izgulj ennyire! Nem lesz baj. Úgy csinálsz, mintha ez lenne a legelső randid - fogom a fejemet.

- Nem ez az első randink, de akkor is! Nem mehetek akárhogyan. Nem tudom. Sminkeljek? Ne smikeljek? Szerinted a szexi fekete felsőmet vegyem fel vagy egy pulcsit? Már úgyis látott csöves állapotomban, szóval nem tud... - kezd hadarni, de nem engedem, hogy befejezze.

- Hó, kislány, hó! Fejfájást okozol nekem - nyomom rá a mutató- és középső ujjaimat a halántákomra. - Figyelj! Nem lesz baj. Ne aggódd túl a dolgokat. Leo-nak eddig csak hülye kurvákkal volt dolga. Te nem vagy az. Látom rajta, hogy nagyon kedvel téged. Nagyon. Szóval ne akadj ki ennyire, mert esküszöm, mindjárt felképellek.

Látom rajta, hogy hatott a beszédem. Vesz egy mély levegőt.

- Igazad van. Tényleg ennyire kedvel? - néz rám összezavarodva.

- Hát nem látod rajta? Becézget, sétálni visz, kajálni visz. Mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb idejét veled töltse. És keresi a társaságodat a lehengerlő stílusod ellenére. Pedig te mindent megtettél, hogy lerázd.

- Lehengerlő stílusom? - akad ki.

- Látom, te is megfogtad a lényeget!

- Jól van. Értem én. Bejövök neki. Nagyon. Akkor nincs miért izgulnom, nem? - néz rám bizonytalanul.

- Nincs miért izgulnod - nyugtatom meg a kezeimet a vállára rakva, majd egy gyengéd ölelésben részesítem.