Leo

Egész délután a tegnapi majdnem-csókunk járt a fejemben. Ha Leah nem rontott volna úgy be, akkor istenbizony megcsókoltam volna.

Ezért is írok neki. Mindenképpen látnom kell!

Kezdek megőrülni!

- Bátyó - szólít meg Leah. Majd' kiugrok a bőrömből, annyira megijeszt. - Rossz a lelkiismereted vagy csak elbambultál?

- Elbambultam.

- Nora-n jár az eszed, mi? Te kis kujon! - neveti el magát.

- Ezt meg miből gondolod?

- Nem vagyok hülye, bátyó! Nem most érkeztem a 6:20-assal! Tudom ám, mikor szerelmes az én egyetlen bátyám - mosolyog sejtelmesen.

- És azt is tudod, ha tegnap nem rontottál volna úgy be, már megcsókoltam volna?

Leah a két kezével befogja a száját. Mint az a majom emoji. Ezt olyankor csinálja, ha a feltörni készülő sikítását próbálja elfojtani.

- Igen, szóval kösz.

- Jajj, ne már, tesó, ez nem a világ vége! Láttam, hogy néz rád - mosolyodik el sejtelmesen.

- Igen? Hogy néz rám?

- Mintha te lennél az az ember számára, aki a világot jelenti neki. Nincs fényesebb csillag számára, ha te a közelében vagy. De közben te vagy az az ember is, akit meg akar fejteni, mert csupa rejtély vagy. Áhitattal, csodálattal néz rád - mondja beleélve magát. A kezeit összekulcsolja, és az álla alá teszi, közben meg a plafonra néz gyorsan pislogva. - Amúgy meg nem szikrák, hanem tűzijáték van köztetek.

- És mindezt egy nap alatt állapítottad meg?

Büszkén bólogatni kezd, én meg hiszek neki. Mert neki csak ismernie kell a saját nemét.

- És én hogy nézek rá? - kérdem tőle szkeptikusan.

- Mintha ő egy kis védtelen és törékeny lány lenne, akit mindenképpen meg akarsz védeni a világ összes gonoszságától. Na meg van a nézésedben egy kis birtoklási mánia is, de nem engeded kiteljesedni, nehogy elijeszd magadtól.

Na fene! Van abban valami, amit Leah mond. Igaz, hogy azon vagyok, hogy ne birtokoljam, hiszen ő nem egy tárgy, de ha valaki ráteszi a kezét arra, ami az enyém, akkor mondhatja a Miatyánkat!

- Hű.

Szélesen elvigyorodik, és elhagyja a szobát. Elképzelem, ahogy gondolatban vállon veregeti magát.

Őszintén szólva, még soha nem éreztem ilyet egy lány iránt sem. A gimiben én voltam a kis stréber. Igazán vicces volt, hogy még szemüveges is voltam, ezzel tényleg megbélyegezve magam. Mindig csak úgy tekintettek rám, mintha egy kis földöntúli lény lennék, nem közeledtek felém, pedig én aztán nem haraptam volna meg őket. Akkor bezzeg nem kellettem egyiküknek sem.

De most én vagyok a sikeres menedzser, így megérte anno annyit szenvedni. A siker viszont pénzt is jelent, ami rendesen vonzza a pláza pudlikat, akik arra számítanak, hogy az összes Gucci aktuális modellt megveszem nekik.

Ahogy Nora mondaná: A nagy lófaszt!

Én azért a pénzért rendesen vért izzadok minden egyes nap. Olyan harcokat vívok azokkal az önfejű és makacs stylist-okkal, hogy még Napóleon is inkább a Waterloo-i csatába menne még 5-ször, mintsem azt csinálja egy napig, mint én.

Mind a keservesen megszerzett pénzemet akarja. Tejben-vajban fürdést, meg a többi szart. Én viszont csak egy rendes lányt szeretnék.

Nem beszélve arról, hogy nagyon sokat változtam a gimi óta, így egyre többen néznek nyálcsorgatva utánam. Nem mintha nem imponálna, de egyik lány sem keltette fel a figyelmemet. Eddig.

Erre most itt ez a lány, aki olyan bunkó volt az elején velem, mégis teljesen elvette az eszem. Van benne valami, ami egyetlen másik lányban sincs. Nem játszodta meg magát egyszer sem, és az sem érdekli, hogy pénzes vagyok. Láttam rajta, amikor először elvittem vacsorázni, mennyire kényelmetlenül érezte magát. És az, hogy rámnézett, mielőtt rendelt volna...

Senki nem csinált még ilyet! Mindenki elvárta, hogy fizessek, mert van miből. Ám ő a beleegyezésemet kérte, hogy rendelhessen magának. Tudom, Judy említette, hogy nem áll jól anyagilag, mivel munkanélküli, ezért nem is vártam volna el tőle, hogy fizessen. Mégis milyen úriember lettem volna?

Ő nem a pénzemet akarja. Ő azt szeretné, ami én vagyok. Tudom. Érzem.

Ez most olyan lányosan hangzott, de éreztétek-e már, hogy egy láthatatlan fonal egy bizonyos személyhez húz? Mintha egymásnak teremtettek volna titeket?

Annyira elgyengít ez az egész, de mégsem tudom félvállról venni a dolgokat. Most már muszáj megszereznem magamnak. Akkor is, ha nem egy tárgy.

És van is egy tervem ma estére.