Gyermekeim!
Bocsánat, hogy 2 hétig nélkülöznötök kellett. A vizsgám csak hétfőn lesz, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne lepjelek meg egy résszel titeket (mire jók a tanulás közti szünetek).
Úgyhogy fogadjátok szeretettel.

Xo. B♥️

- Tehát, ha jól értem, akkor répahéjjal dobáltátok egymást, te majdnem eltaknyoltál, de ő elkapott, és meg akart csókolni? - kérdi Judy a nappalinkban ülve. Anya is mellette ül, mivel igazán nincs kedvem kéteszer elmondani a tegnap történteket, és ma amúgy is szombat van. - Kicsit gyerekesek vagytok, nem gondolod?

Anya csak bólogatott, hogy teljes mértékben egyetért Judy-val.

- És ismét megfogtátok a lényeget - vágom homlokon magam.

- És miért nem tette meg? - kíváncsiskodott anya. Most már látom rajta azt a „mindent tudni akarok" nézést.

- Mert a húga megzavart minket.

- Na figyelj! Ha 14 év alatti lenne a kiscsaj, akkor megérteném, hogy nem akarsz előtte nyálcserézni. De Leah már 21 és kizárt, hogy még sosem csókolózott - hozza fel az érveit a barátnőm.

- Mellesleg nem hinném, hogy buta, hiszen mindenki látja, hogy akkora a szikra köztetek, amikor egy helyiségben vagytok, épphogy nem gyullad meg - száll be az érvelésbe anyám is.

- Te csókolóztál Mike-kal Darren előtt úgy, hogy még nem voltatok együtt? - kérdem tőle hitetlenül.

- Naná!

Meglepődve nézek rá.

- Tényleg?

- Igen, de nem foglak most beavatni a részletekbe, mert itt van anyukád. Bocsi, Molly, de van olyan dolog is, amit a második anyukám előtt nem szívesen vállalok fel - húzza el a száját, de pillanatokon belül már anyám karjaiban van.

- Semmi baj, kicsi Didy! Van olyan, ami csak a legjobb barátnődre és rád tartozik.

Igen. Anya így hívja Judy-t, amióta ismeri. Az az kicsi pisis kora óta. És ő az egyetlen, akinek megengedi ezt a becézést.

- A lényeg, Nora-Bora, hogy őszintén szólva be vagy rozsdásodva!

Na tessék! Most aztán kimondta a frankót.

- Na ne! - vágok vissza neki.

- De igen. Mióta nem voltál pasival? - kezdi súrolni az állát, és a plafonra szegezi a tekintetét.

- 2 éve, 4 hónapja és 21 napja, na de ki számolja? - tettetek nevetést.

- Jézusom! Azért ennyire részletesen nem kellett volna elmondanod! - csapja homlokon magát a drága anyukám. - Elég lett volna a saccperkábé is.

- Ez így rettentően szánalmas, már bocsi - teszi fel a kezét a legjobb barátnőm. - Lépned kell!

- Miért nekem? - háborodok fel. - Nem a férfinak kell megtenni az első lépést?

- Ha jól hallottam, akkor ő lépett.

- De megzavart Leah, nem az én hibám, a retkes fas... - kezdtem volna, de anya félbeszakított.

- Ha ki mered mondani, hozom a vécékefét, és azzal mosom ki a szádat!

- Ahj! A lényeg, hogy ha nem lép be a kiscsaj, már túllennénk az első csókon - mondom a fejemet a kezeimbe temetve. Nagyon kell koncentráljak, hogy ne kaparjam le magam.

- Ó, szóval azt mondod, hogy ha netalántán a szája a te szádhoz ért volna, és ütemesen mozogni kezd azon, esetleg nyelvvel is rásegít, te nem lökted volna el, és rohantál volna haza, hanem viszonoztad volna?

- Miért annyira meglepő ez? Hiszen annyiszor elmondtam már, hogy fogalmam sincs, mit érzek iránta, de az biztos, hogy valamit igen.

- Én értelek - teszi a kezét a vállamra anya. - Ezzel a csókkal amolyan megerősítést kaptál volna, hogy szabad a pálya? - gondolkodik hangosan. Nagyokat bólogatok. - De miért kéne ennél több megerősítés? Meg akart csókolni, csak épp félbeszakították. Ha nem kedvelünk valakit, akkor nem csókoljuk meg! Ez így logikus.

Judy is hevesen bólogatva jelzi, hogy teljes mértékben egyetért anyával. Hogy mennyire egy hullámhosszon vannak ezek ketten!

Ebben a pillanatban jelez a telefonom, hogy valaki nem bír nélkülem létezni.

- Fogadjunk, hogy Leo az - néz rám a barátnőm, miközben kajánul húzogatja a szemöldökeit.

Amolyan zavarosan kezdek az arcom felé mutogatni.

- Azt hiszem, tikkel az arcod - jegyzem meg neki, mire ő elneveti magát. Anya sem bírja tovább.

- Nézd már meg azt az üzenetet!

A telefonomhoz nyúlok. Sajnálattal konstatálom, hogy tényleg az emlegetett szamár írt.

Leo: Valami terved estére? 😃

Felnézek a telefonról. Mindketten árgus szemekkel figyelnek.

- Azt kérdi, hogy van-e bármi tervem az estére.

- Azon kívül, hogy remetéset játszol egy könyvvel és egy pohárka vörös borral? Semmi. Úgyhogy mire vársz? Válaszolj neki!

Jól van na, nem kell egyből leharapni a fejemet, Dzsízüsz!

Ismét a kezembe vettem a telefont, hogy válaszoljak az sms-re.

Én: Számít az ágyban olvasás egy pohár borral?

Nem telik egy percbe, már érkezik is a válasz.

Leo: A nagyanyámnak vannak ilyen tök izgi tervei.

Felhorkantok.

Én: Ne szóld le egy jó könyv mágikus erejét!

Leo: Jól van, Törpi, csak ugratlak. 😉

- Jézusom!

- Mi az? - kérdi kíváncsian Judy.

- Folyton Törpinek hív! Nem is vagyok olyan kicsi!

Erre kórusban kántálták azt a tipikus „awwwe"-t, ami azért egy picit zavarbaejtő.

- Ti meg mi a lófaszt ittatok?

- Semmit, kislányom, csupán nagyon aranyos ez a gesztus - olvadozik jóanyám.

Megint megrezdül a telefonom.

Leo: Este 8-ra ott vagyok. Öltözz melegen. 😉