Nora

Hú, de kurva nehéz volt elmondani mindezt!

- Az a szaralak nem érdemelt meg téged! - jelenti ki határozottan. - Minden okkal történik, ebben az egyben biztos vagyok. Ki tudja, mit művelt volna veled, ha nem kapod rajta.

- Én voltam a naív. Azt hittem, hogy egy olyan jóképű nőcsábász megváltozik értem. A nagy lófaszt! - csattanok fel.

- Hé, semmi baj! Nem neki szánt a sors - mondja lágyan, nyugtatásként meg a fedetlen combomra teszi a kezét.

Megdermedek. Kiráz a hideg. A tüdőmbe reked a levegő. Basszus, erről nem volt szó!

- A kezed... - bököm ki, amint megtalálom a hangomat.

- Jó helyen van - jegyzi meg pimaszul egy nagy mosollyal az arcán. A szemét!

Az meg még rátesz egy lapáttal, hogy a hüvelykujjávál körkörösen simogatja az említett területet. Beleborzongok, de valamilyen szinten meg is ijeszt a dolog.

Még sosem kívántam egyetlen pasit sem ennyire. Na jó, igazából egyetlen korábbi fiúm iránt sem tápláltam ilyen gyengéd érzelmeket, mit Leo iránt.

Igen, bevallom, rendesen beleestem, mint vakló a gödörbe. Már nem tudom tagadni, magamnak biztos nem.

- Itt is vagyunk - töri meg a csendet. Az autó már a kórház parkolójában áll, Leo keze még mindig a térdemen.

Lassan a kezére teszem a kezem, de nem tartom sokáig rajta. Simogatom, majd hirtelen megfogom, és lelököm a combomról. Ezek után villámgyorsan kiszállok a kocsból, és az épület felé veszem az irányt.

- Ravasz nőszemély vagy, Törpi - ér be kacagva a kékszemű. A jobb karjával átkarolja a vállam, és olyan közel kerülök hozzá, hogy érzem a cédrusfával megfűszerezett parfümének illatát.

- Hé, nem vagyok én olyan kicsi - tiltakozom egyből.

- Bocs bébi, de mellettem annak tűnsz - kacsint rám, mire én akaratlanul is elpirulok. - Mellesleg jól áll neked a piros.

- Ti, beképzelt farokkal rendelkező lények, miért élvezitek, ha egy nő arca olyan, mintha két órát töltött volna a napon naptej nélkül?

- Mert azt mi váltottuk ki belőle. Ezzel azonnal levesszük, hogy kinél van esélyünk.

- És azok, akik mindig mindenkitől zavarba jönnek?

Mivel a kórházi ajtó előtt állunk, nincs idő a válaszra. Amint belépünk, egyből az a büdös fertőtlenítőszag csap meg, amit én úgy utálok.

Szerencsénkre nem kell felmenjünk a kórterembe, mivel Leah a lenti hallban vár minket. Úgy látom, csak egy kistáska van nála, amit 1000%, hogy Leo hozott neki.

- Na végre, már azt hittem, itt őszülök meg - pattan fel hirtelen a kiscsaj.

- Neked is szia - mondja szemforgatva a testvére. - Van, akinek még dolgoznia is kell.

- Ja ja, ahogy mondod. Te pedig biztos Nora vagy - néz rám kedves mosollyal az arcán.

- Ahogy mondod - kacsintok rá.

- Szimpi vagy. Örülök, hogy a bátyámnak végre megjött az ízlése - mondja nevetve, mire én is elnevetem magam.

- Khm... Én is itt vagyok, ha nem bánjátok - durcázik be.

- Jól van, bratyó, én is szeretlek - öleli meg Leah a nagy gyereket. Olyan meghitt ez a pillanat, hogy egy picit hátrébb állok. Nem akarok belerondítani a képbe.

- Na menjünk innen, mielőtt agyfaszt kapok - jelenti ki a lány, mire én szélesen elmosolyodom.

- Szívemből szóltál, tezsvír - teszem a szívemre a kezem meghatódást színlelve.

A kórházból kilépve be nem áll a szánk. Csodálkozom, hogy Leo nem hagy itt minket, hiszen már szinte égő a hangos röhögésünk és határtalan nyelvünk.

A kocsiba ülve sem hagyjuk abba. Jobban megismerjük egymást. Ő mesél a gyerekkoráról, az összes idióta exéről, én meg beszélek az igazság fontosságáról és arról, hogy manapság az őszinteség egy ok a kirúgásra.

Csak beszélünk és nevetünk, míg nem megérzem a combomon a jól ismert vaskos tenyeret.

- Na de bátyó, nekem azt mondtad, hogy nincs köztetek semmi - vonogatja perverzül a szemöldökeit.

- Még - jelenti ki Leo, amitől nekem megiramodik a szívem.

Innentől már inkább csak a Ross testvérek hangját hallani az autóban, mivel nekem van mit megemésztenem.

Ha azt mondta, hogy még, akkor az azt jelenti, hogy akar tőlem valamit. Judy azt mondta, hogy komoly kapcsolatot keres, így az ágybadöntést egyelőre kizárhatjuk. Persze nem mintha nem vágynék már arra, hogy megtörténjen, de szeretnék bízni abban az emberben, aki elveszi a legféltettebb kincsemet.

- Föld hívja Nora-t - szól hozzám Leah. - Nincs kedved velünk vacsorát készíteni?

- Húgi, még csak most engedtek ki a kórházból, pihenned kéne.

- De egy étterem sem csinál olyan finom vega lasagna-t, mint én - nyafog a kiscsaj.

Leo csak nagyot sóhajt, majd lemondóan megsúrolja a homlokát. Ezen folyamatok után meg rámnéz. Bizakodóan.

- Hogyan mondhatnék nemet a lasagna-ra? - mosolyodom el, mire mind elhagyjuk a kényelmes járgányt.

Gyermekeim!
Annyira hálás vagyok nektek, amiért annyian olvassátok a képzeletem szüleményét! Nagyon köszönöm a sok visszajelzést, rendesen melengeti a szívem.
Xo. B♥️