Nora

Mire készül ez a férfi? Elvisz ebédelni. Oké. De akkor most mi van?

Teljesen összezavar! Még a gondolataim is tiszta kuszák! Nem tudom, miért teper ennyire, nem hinném, hogy az esete lennék.

Jó, igaz, bevallom, hogy tényleg van pár hasonlóság közöttünk, de ez minden.

Nem beszélünk a rövid séta közben, amit nem annyira bánok. Legalább elgondolkozhatok, hogy miért akarta mindenképpen a kezemet fogni.

Megborzongok, ahogyan visszagondolok a momentumra, amikor a keze az enyémhez ért. Ha sötét lett volna, le merem fogadni, hogy még kibaszott tűzijátékokat is lehetett volna látni!

A legrosszabb az egészben, hogy nekem igenis tetszett a dolog. És legbelül azt kívánom, bár most is fogná a kezemet.

Mintha hallaná a gondolataimat, Leo rámpillant, elmosolyodik, majd felém nyújtja az egyik kezét. Nem kulcsolja rá rögtön az ujjait az enyémre. Mintha választási lehetőséget adna. Én döntöm el, hogy most kézenfogva megyünk az étteremig vagy sem.

És ez tetszik.

- Nem vagyok már gyerek - cukkolom őt, majd gyerekesen kinyújtom a nyelvem.

Elneveti magát, ezúttal viszont megfogja a kezem. Újra egy kellemes bizsergés fog el. Amolyan szívmelengetős.

Nehezen, de visszafogom azt az őrült vigyoromat. Nem akarom, hogy az emberek - de leginkább Leo - bolondnak nézzenek.

A következő sarkon lefordulunk. Pár lépés után egy kis bisztróhoz érünk. A tábla az ajtaja fölött világosan tudtunkra adja eme bájos hely nevét: Margareth's Place. Aranyos név.

Ám amint kinyílik az ajtó, még inkább felcsillan a szemem. Mindenhol meleg barnás színek dominálnak. Olyan otthonos az egész helyiség, hogy legszívesebben ledobnám a cipőmet, majd elterülnék az egyik kis kanapén. Mert hogy itt kényelmesnek tűnő fotelek és kanapék vannak a kemény székek helyett.

- Ennyire bejön a hely? - töri meg a csendet Leo, miközben az egyik sarokban lévő kétszemélyes asztalhoz vezet.

- Hát nem látod a levakarhatatlan mosolyt az arcomon? - kérdezem felháborodást tettetve. - Mellesleg beköltöznék ide, annyira imádom!

Mély és öblös nevetése tölti meg a csendes helyet. Ez a hang rendesen melengeti a szívem, akármennyire is ellenzem.

Egy aranyos pincérnő jelenik meg az asztalunknál. A kezünkbe nyom egy-egy étlapot, majd felhívja a figyelmünket, hogy az itallap az asztalon van már, abban van az összes ital, és megígéri, hogy pár pillanat múlva felveszi a rendelésünket.

- Na mit iszol? Egy kis tequilát? - cukkol az én kis adoniszom. Mi?

Nem is az enyém, Dzsízüsz!

Enyhén megrázom a fejem, mert ez a gondolat teljesen megfertőzi az elmémet.

- Áh, egy ideig nem hinném, hogy megint inni fogok.

- Azért, mert kínosnak találod, hogy részegen nekem írogatsz? - kuncog édesen, ám én nem találom egy cseppet sem viccesnek a szituációt.

- Legközelebb, ha iszok, fogom a telefonomat, berakom egy fiókba, bezárom a fiókot, leláncolom a fiókot, lelakatolom a fiókot, a kulcsokat megetetem egy cápával, hogy még véletlenül se írjak neked.

Ismét egy öblös nevetéssel díjazza a humoromat. Még egy dobbanás. Babumm.

Eközben a pincérnő is visszatért, mi leadtuk az ital- és ételrendelést is. Biztosít minket arról, hogy nemsokára itt a kaja, majd eltűnik a láthatárról.

- Szeretném a segítségedet kérni - szól hozzám Leo komolyan. Látom rajta, hogy nagyon fontos, ezért nem viccelem el a dolgokat.

- Miben segíthetek?

- Nem szeretnélek most munkával terhelni, de ma azt hittem, hogy leütöm Ed-et - szorítja ökölbe a kezét idegesen. Nem tudom tűrtőztetni magam, ezért a kezemet az öklére simítom, mire rámnéz. Megenyhül, látom a szemében. - A legjobb menedzseltem, Amber Blake-nek kellenél.

- Hogy én? - kérdem meglepődve. Tudom ki Amber, láttam képeket róla, és egyszerűen gyönyörűnek tartom.

- Igen. Ed a stylist-unk. Rühellem, mert mindig beleszól a dolgomba. Most is azt várja el tőlem, hogy Amber-t halálra éheztessem! - akad ki.

- Ez hülye! - akadok ki én is a magam módján. - Amber-nek tökéletes az alakja! Csontváz-kollekciót akar belőle csinálni vagy mi?

- Aranyos vagy, mikor kiakadsz - jegyszi meg a témától eltérve. - Visszatérve, a ruha csak egyetlen méretben van meg, és egy picit szorul Amber-en. Két hét múlva meg fotózás van, ezért kellenél. Konzultálnod kéne vele, és összeállítani egy olyan étrendet, amitől pár centivel kevesebb lenne csípőtájékon - magyarázza komolyan. Látom rajta, hogy nem tetszik neki ez az ötlet, de nem tehet semmit ellene. Ő csak menedzsel.

- Persze, segítek összeállítani egy étrendet, amivel megszabadulhat pár centit... - mondom, de elakad a szavam.