Leo

Csendben szállunk be a kocsiba. Nem tudom, hogy hozzam fel neki az üzeneteket, amiket véletlen elküldött.

- Látom igazi görbe estét tartottatok - kezdem bénán a beszélgetést.

- Ne is mondd!

- Mégis mit ittatok és mennyit? - nézek rá fél szemmel. Látom rajta, hogy nagyon meg kell erőltesse magát, hogy bármi is eszébe jusson a tegnap estéről.

- Borral kezdtük, aztán Judy elővette a vodkát, a negyedik feles után meg teljes képszakadás.

- Akkor a vodka beszélt belőled?

- Hogy mondod? - lepődik meg.

A telefonomhoz nyúlok, az ujjlenyomat-felismerővel feloldom a zárat, majd megnyitom az üzeneteket. És csendben a kezébe nyomom a telefont.

Mosolyogva várom a reakcióját.

Nora

Ó, hogy az a!

Rendesen kiakaszt a tény, hogy én részegen neki írok.

Nora: mindn endbeng?

Nora: aszt hiszm, jot erzk 😁

Nora: olyn furaaaaa leny vagy, loe ross

Nora: kezdessz megtrni, de en nem hagyom magam

Nora: wintr is coming bitches

Nora: heszu, de forog a vilg

Nora: Iiiiiii will always loov ju

Nora: napasztmk

Rendesen ég a pofám.

- A tequila volt - szólalok meg, miközben kilépek az üzenetekből.

- Micsoda? - néz rám kíváncsian.

- Azt kérdezted, hogy a vodka beszélt-e belőlem. De nem. Ez a tequila volt.

- Megmagyarázod, mit értettél a negyedik üzenet alatt? - kérdi aranyosan.

Még az kéne, hogy bevalljam neki, hogy kezdi elcsavarni a fejemet! Onnantól nem lenne megállás.

- Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó válaszolni - húzom ki magam a székben.

Erre természetesen egy jóízű kacaj a válasza.

Miért érzem vonzónak a nevetését? Dzsízüsz, kezdek meghibbanni.

- Amúgy mi van a húgoddal? - terelem a témát, egyrészt, hogy ne kelljen neki válaszolnom, másrészt, mert tényleg érdekel, hogy mi van vele.

- Magához tért. Kisebb agyrázkodása van, egy pár zúzódás a felsőtestén meg a végtagjain, de kutya baja. Megúszta a kiscsaj - jelenti ki büszkén.

- Ennek nagyon örülök - mondom őszintén.

- Amúgy holnap már haza mehet. Nincs kedved eljönni velem? Nekem kell elhoznom - vakarja a tarkóját. Zavarban van. Én meg elmosolyodom.

- Nem szeretném rontani ott a levegőt és belerondítani a családi pillanatotokba - szabadkozom.

- Igazából ő szeretne megismerni téged - nevet zavarodottan.

- Tessék?

- Tudod, Leah elmesélte, hogy amíg mi ki voltunk ütve, ő rövid időre felébredt, és látott minket, de nem volt biztos benne, mert minden olyan ködös volt. Tegnap, amikor felébredt, azonnal rákérdezett, hogy ki volt az a lány.

- Te meg természetesen elmondtad - sóhajtok nagyot.

- Miért, nem kellett volna?

- Nincs semmi baj ezzel. Tényleg. Amúgy is az őszinteség híve vagyok - vonom meg a vállam.

Pár perc múlva már az épület parkolójában állunk. Szerencsémre - vagy nem - Leo-val a munkahelyen is osztozunk.

- Hányadik emeleten van az irodád? - kérdi kíváncsian, miközben a hatalmas bejárat felé vesszük az irányt.

- A 13-dikon. Most azért kérded, hogy zaklathass? - vonom fel a szemöldökömet, mire ő elmosolyodik.

- Neeeeem - nyújtja el az e betűt. - És mikor van ebédszüneted?

- Ez most valami vallatás féle? - ráncolom a homlokomat. Utálom, ha valaki mindent tudni akar rólam, mert ez valamilyen szinten zavarba hoz.

- Nem lehet kíváncsi az ember?

- Ahjjj már. Fél 2-től van egy órám.

- Oké.

A liftnél állunk, és várjuk, hogy kinyíljon az ajtó. Mondjuk mire másra várhatnánk? De a lényeg, hogy csendben. Ennyi volt? Akkor már nem érdekli őt semmi más velem kapcsolatban?

Mondjuk sokat így sem osztottam meg vele. A magánéletemről nem szívesen beszélek az emberekkel Judy-t leszámítva. Bár Leo egyre közelebb áll hozzám, azt hiszem, még nem jött el az ideje az életem kiteregetésének.

A lift megérkezik, mi meg beszállunk. Sajnos rajtunk kívül még vannak a liftben. Miért sajnos? Mert már tökre megszoktam, hogy kettesben vagyunk, erre befurakodik pár ismeretlen.

A 6-dikon megáll a lift, Leo meg utoljára rám néz.

- Majd később látjuk egymást - kacsint, majd kilép a kis helyiségből.

Mintha hirtelen hiányozni kezdene, de nem vallom be magamnak. Akkor már túlságosan igazi lenne a dolog.

Nem mintha így nem lenne igazi.

De várjunk csak! Én mióta hazudok magamnak?

Álszent ember vagy, Nora Green!

Mindenkinek papolok az őszinteségről, de nem merem bevallani magamnak, hogy fülig beleszerettem a csávóba.

Kezdek kifordulni magamból, ez így nem lesz jó...