Boldogan vetkőztem le tudván, hogy anya végre felhagyott az önsanyargató életmóddal, és végre talált valakit magának.

Amióta a drágalátos apám elhagyta, nem mert randizni. Mindig az volt a rögeszméje, hogy a férfiak csak kihasználják, majd eldobják, mint a rongyot. Ezért az elmúlt 8 évben apácaként élt.

A zuhanyzó alatt még énekelek is, mert annyira jó a kedvem, hogy az hihetetlen.

Rég éreztem magam ennyire felszabadultnak.

Már tisztán, frissen és üdén mászok ki a zuhanyzóból. Lengébb ruhákat kapok magamra. Az az egy mintás háremnacit és egy fehér ujjnélkülit, rá meg a kedvenc farmerkabátomat. És mindezt megkoronáztam a szeretett Converse-mmel.

A kistáskamba bepakolom a pénztárcámat, a telefonomat meg a bordó rúzsomat, egy csomag papírzsepit és a házkulcsot, majd a lépcsőn leszaladva elkiáltok egy „majd jövök"-et anyának és elhagyom a házat.

Judy lakása csak pár utcányira található, ezért gyalog megyek odáig. Amúgy sincs még olyan sötét, hogy előjöjjön a paranoiám.

Pár perc után elérem a tömbházat. Csengetek.

- Ki az? - kérdi a barátnőm.

- A hóhér - mondom vicceskedve.

- Haha, gyere be te kis ribi - gúnyolódik, majd kinyitja az ajtót.

A lakás a második emeleten van, így gyorsan feltipegek. Épp a kezemet emelném, hogy kopogtassak, ám a barátnőm megelőz.

- Nora-Bora, úgy hiányoztál - ugrik a nyakamba, és majdnem kiszorítja belőlem a szuszt is!

- Jól, van, Judyboo, azért még szeretnék élni - kacagom el magam, ami rossz ötlet ilyenkor, mert már nincs sok levegőm. Szerencsére veszi az adást, és elenged.

- Na gyere, te kis nyafi, már behűtöttem egy jó kis Cabernet-ét.

Kuncogva lépek be a lakásba. Lerúgom magamról a cipőt, majd előveszem a spéci mamuszomat. Még akkor került ide, amikor Judy beköltözött, hiszen tudtuk, hogy sokat leszek majd itt.

- Na mesélj, mi a hézag - csap bele a közepébe, miközbe elővesz két boros poharat. Még kimegy a konyhába, hogy behozza a lehűtött alkoholt. Amint tölt mindkettőnknek, törökülésbe helyezkedik úgy, hogy szemtől szemben legyünk. - Hallgatom.

- Mint mondtam a telefonban is. Baj van.

- Kit kell megverni? - kérdi harciasan. - Akkor a terv a következő: te elcsalod, én hátulról lecsapom egy lapáttal, majd a nagyszüleim telkéhez visszük, ami a világ végén van, és elássuk. Persze te ásol, mert te tudsz - éli bele magát. Nem is tudtam, hogy teljes haditervet készített. Én meg csak nagy szemekkel nézem.

- Kevesebb Pretty Little Liar-t kéne nézned - jegyzem meg, majd belekortyolok a borba. - Nem kell senkit megölni.

- Akkor meg mi a baj? - néz rám zavarodottan.

- Hú, ezt nehéz bevallani, de... - állok meg egy pillanatra a beszédben, veszek egy mély levegőt, és kibököm: - Azt hiszem kezdenek érzéseim lenni Leo iránt.

Ez aztán kurvára nehéz volt!

- Nem mondasz semmi újat - iszik bele a borába. - Tudtam, hogy előbb-utóbb oda leszel érte, mert totál a zsánered.

- Jó, de miért érzem azt, hogy ezt nem szabad? Még csak egy kategóriában sem mozgunk - háborodok fel.

- Nyugodj meg, cicám, mert ez nem így megy. Próbálj meg parancsolni az érzéseidnek. Megy? Nem? Mily' meglepő, hiszen lehetetlen! Nincs mit tenni.

- De én el akarom felejteni!

- Miért? Mi bajod van Leo-val? - kérdi hitetlenül. - Végre nem egy seggfej, aki csak a bugyidba akar bemászni.

- Ezt mégis honnan tudod? - kérdem tőle kétségbeesetten. - Ő is csak egy pasi.

- Tudod, Leo-val egy gimibe jártunk. Nem mindig nézett ki így. Sőt, ő volt a kis könyvmoly, a suli lúzere - kezd bele a nosztalgiázásba. - Barátnője sem nagyon akadt.

- Ezt nem tudom elhinni.

- Pedig így volt - erősíti meg. - Aztán egy nap az egyik végzős be akart hurcolni a szertárba, de Leo nem hagyta. Igaz, hogy gazdagodott egy-két lila folttal itt-ott, de nem bánta meg. Azóta meg jó barátok vagyunk. Neki köszönhetem, hogy nem egy koszos, lepukkant helyen vesztettem el a szüzességem.

- Én nem tudom... Lehet, neked sokat segített hátsószándék nélkül, de nekem... hogy is mondjam... nincs szerencsém a hímek terén - röhögöm el magam kínosan.

- Adj neki egy esélyt! Hidd el nekem, ő nem egy komolytalan csicska gyerek. És már belefáradt a sok pénzéhes szukába! Ő komoly kapcsolatot keres. Tudom, mert mondta nekem. Én meg rád gondoltam, mert van egy megérzésem, hogy ti elválaszthatatlanok lesztek - kacsint rám.

- Hű, ezt még meg kell emésztenem - mondom neki, és belekortyolok a hűs nedübe.