Amint beérek a nagy épületbe, a recepciós kedvesen fogad.

- Jó reggelt, Miss Green - mosolyog rám.

- Jó reggelt, Katy, de kérem, tegeződjünk, mert agyfaszt kapok, ha valaki 23 évesen lemagáz - válaszolok, mire neki enyhén kikerekednek a szemei.

Tudom, az emberek nincsenek hozzászokva, ha egy csinos szájat ilyen mocskos szavak hagynak el, de ez már az ők privát problémájuk.

- Ahogy akarod, Nora - nyomja meg a nevemet. - Nagyon bejön a stílusod - kacsint, mire elmosolyodom, majd intek, és a liftekhez veszem az irányt.

13-dik emeletig nem fogok gyalogolni, mert nincs se kedvem, se energiám. És még nyűgös is vagyok!

Szerencsére a liftben egy ember sem volt, úgyhogy előkaptam a telefonomat, amin egy üzenet várt.

Leo: Mikor látlak legközelebb? Ma ráérsz?

Nem tudom, miért, de hevesebben dobog a szívem a kelleténél. Még a végén kiszökik a mellkasomból, te jó ég!

Próbálok lehiggadni, és gyorsan visszaírni, mielőtt megérkezik az emeletre a lift.

Én: Ma már foglalt vagyok. Nem hanyagolhatom a legjobb barátnőmet egy pasi miatt! 😉

Azért egy kicsit sajnáltam, hogy ma nem látom majd, de kell ez az egy nap, hogy össze tudjam szedni magam.

Na meg persze elásni az érzéseimet...

Az irodám ajtajához érve előkapartam a kulcsot, amit a főnököm adott oda nekem tegnap kutyafuttában, és persze kinyitom azt.

Nem valami nagy dolog, de van egy méretes íróasztalom számítógéppel, asztali telefonnal meg egy pár csecse-becsével, egy gurulós székkel, jobb oldalon található egy polcszerkezet, a balon pedig egy kis kanapé fotellel és dohányzóasztallal.

És természetesen nem felejthetjük el a hatalmas ablakot sem, amiből ha kinézek, minden ember hangyányinak tűnik.

Mondhatni boldogan léptem be az irodámba. Tényleg az enyém, még a nevem is az ajtóra van rakva.

Mégis nagyot sóhajtok, amikor rájövök, hogy ez a nap nem lesz olyan könnyű, mint a tegnapi.

Bekapcsolom a számítógépem. Amíg várom, hogy elinduljon az a szar, addig előveszem a telefonom.

Egy üzenet vár rám.

Leo: Érthető. Azért remélem, hogy holnap már szánsz időt rám is. 😉

Elmosolyodok. Hihetetlen, hogy ez a férfi képes mosolyt csalni az arcomra.

Én: Talán be tudlak írni a naptáramba. 🤷🏼‍♀️😉

Mivel elindult a gép, gyorsan megnyitom az e-mail-eimet, hogy gyors pillantást vessek a munkabeosztásommal.

Hát akkor kezdődjön a buli!

⏭

5 órakor végeztem a melóval. Rengeteg modellnek kellett megfelelő étrendet összeállítanom. Olyat, hogy az alakjuk is megmaradjon, de ne is éheztessék magukat halálra.

Ez volt ám a kihívás!

Persze a méricskélésekről meg BMI számításokról ne is beszéljünk. És akkor ott voltak még a speciális kérések: semmi glutén, semmi laktóz, semmi hús...

Sajnos levegődiétára nem száműzhetem őket, mert akkor a vezetőség tuti leszedi a fejemet.

Apropó vezetőség! Ma szerenscsém volt Mrs. Hatch-csel is találkozni, aki fiatalabb, mint Mrs. Moose, de idősebb nálam. Nagyon kedvesen fogadott. Bírom őt is.

Most pedig szedem össze a dolgaimat, hogy hazamehessek. Még le szeretnék zuhanyozni az esti programom előtt.

Az irodát bezárom, majd gyorsan lépek a lifthez, hogy minél hamarabb a buszmegállóba érjek. Nem szeretném lekésni a buszt, mert akkor már nem lesz időm a tisztálkodásra.

A busz most is dugig van. Az összes városlakó direkt akkor választja a tömegközlekedést, amikor én?

Szerencsére hamar hazaérek. A táskámba lévő kulcsom keresem. Ebben a táskában minden van, csak rend nincs.

Valahogy előkaparom az aljáról, és kinyitom az ajtót.

- Anya, megjöttem - kiáltom el magam, miközben a cipőmtől próbálok megszabadulni. Naná, hogy majdnem orrabukok!

Csörömpölés, hangos léptek, majd az anyám jelen meg a konyhaajtóban.

Érdekes látványt nyújt.

- Jajj, kicsim, szia! Nem is hallottuk... izé hallottam, hogy hazaértél - mondja teljes zavarban anya.

- Kivel hallottátok? - vonom kérdőre. Persze tudom már, hogy pasi van a dologban.

- Azt mondtam, hogy hallottam - ejti ki tagoltan a szavakat.

- Jajj, anya, lehet, hogy nálad pár évvel fiatalabb vagyok, de nem most szálltam le a falvédőről - mosolygok rá sejtelmesen. - És ezt ezerszer megbeszéltük! Ha találsz valakit, aki megbecsül, és aki mellett boldog vagy, akkor nincs ellenemre a dolog - kacsintok rá, amitől bepirul.

- O-oké - tűr egy tincset a füle mögé.

- Én most megyek zuhanyozni - indulok el a lépcső felé, de anya mellett megállok, majd a füléhez közeledek: - Amúgy szétkentétek a rúzsodat - kuncogom el magam.