Leo

Meglep a hirtelen hangulatváltás. Talán mégsem olyan keménydió, mint hittem?

Én is kezet nyújtok neki.

- Én pedig Leo vagyok, örvendek - kacsintok rá.

- Most miért rángatózik a szemed? - néz rám furán. Úgy látszik, még immunis a sármomra. Még.

Lassan csúsztatja ki a kezét az enyémből. Észrevételem alapján eléggé feszélyezi a testi kontaktus.

Hátat fordít, és elindul. Persze, én követem, mint egy hű pincsi.

Mit tesz velem ez a lány?

- Tudod, így jobban megnézve, nem is áll olyan rosszul neked ez a csöves szerelés - gondolkodom hangosan.

- Neked sem ártana néha lazítanod. Ebben a szerelésben olyan hatást keltesz, mintha egy középkorú, golfklubba járó muki lennél - vágja rá visszakézből.

Igaza van. A munkám miatt folyton inget és szövetnadrágot kell hordanom. Egy menedzser nem nézhet ki akárhogy. Na de a szabadidőmben hordhatnék valami kényelmesebbet is.

- Nem mintha így nem néznél ki jól. Mintha egy magazin címlapjáról léptél volna ki - teszi hozzá.

- Szóval tetszik, amit látsz? - mosolyodom el. Amióta ismerem, talán ez az első kedves mondata felém.

Lassan fordul felém. Féloldalas mosollyal kémleli az arcom.

- Azt nem mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat - mondja megjátszott komolysággal.

Elnevetem magam. Ez a nő hihetetlen!

- Tudod, jobban tetszik a kedves éned - jegyzem meg. - Miért nem mutatod többször ezt az oldaladat?

- Mert azt ki kell érdemelni.

Szóval kezdem kiérdemelni. Érdekes.

Már jócskán a parkba járunk. Sötét van már, de a lámpán fénye megvilágítja annyira az utakat, hogy ne bukjunk orra.

Nora előttem halad. Egyszerűen nem tudom levenni a szemem róla. Párszor végigpásztázom, mert kurvára tetszik, amit látok.

- Megtennéd, hogy nem bámulod a seggem? Köszi - szól hátra. Ezek szerint éget a tekintetem. Ez már jó.

- Megtenném, de nem akarom - kontrázok vissza.

Azonnal megtorpan. Én is megállok, mert - valljuk be - hiába kedvesebb, attól még ugyanúgy félek tőle.

Mérgesen néz rám azokkal a mandulavágású szemekkel.

- Cseréljünk. Most te mész előttem, hogy én is élvezhessem a kilátást.

Nekem aztán nincs ellenemre, ha bámulja a seggem. 

Nem sokáig ment mögöttem, hamar felzárkózott. Úgy látszik, nem szeret lemaradni.

- Tán nem tetszett, amit láttál? - csipkelődök.

- Láttam már jobbat is - vonja meg keskeny vállait.

- Te aztán tényleg őszinte vagy!

- Jobban szeretnéd, ha édes hazugságokkal tömném a fejedet? - néz rám hitetlenkedve.

Nem tudom. Utálom a hazugságokat. Az igazság is sokszor oly' lelombozó. Nincs valami köztes?

- Nem tudnám elképzelni, hogy valaha is hazudsz - rázom meg a fejem.

- Tudod, én egyenesen rühellem, ha hazudnak nekem. Inkább mondják a szemembe az igazságot, ami fáj, mintsem mézes-mázas szavakkal hitegessenek. Mellesleg a hazugság több emberi kapcsolatot tett tönkre, mint amennyit az igazság valaha fog.

Nem beszél hülyeségeket!

- És a titkokkal is ugyanígy vagy?

- Az más - rázza meg a kobakját. - A titkokat nem mondjuk ki. Az nem hazugság szerintem, ha valamit nem mondasz el. Persze ez is kapcsolatromboló, de nem hazugság.

- Hű.

Csak ennyit tudok kiejteni a számon! Kíváncsi vagyok, mi tette őt ennyire realistává.

Elérünk egy padot, ami egy lámpa mellett áll. Megtorpanok, és felajánlom, hogy pihenjünk meg egy kicsit.

- Na mi az, nagyfiú, elfáradtál? - ereszt meg felém egy gúnyos mosolyt.

- Hosszú napom volt. Sokat rohangáltam.

Nem szól vissza semmit, csak helyet foglal mellettem.

Szótlanul ülünk a padon. Kiélvezzük a csendet, amivel ez a májusi este szolgál.

Egyik pillanatban megcsörren a telefonom.

- Leo Ross - szólok bele.

- Mr. Ross? Dr. Banks vagyok a St. Andrew kórházból.

-  Valami baj van?

- A testvérét, Leah Ross-t baleset érte, és ebbe a kórházba hozták. Mivel az értesítendő személyek között az Ön számát találtuk, azért hívjuk, hogy tájékoztassuk.

Ne!!! Ez nem lehet.

- Nemsokára ott vagyok.

Remegő kezekkel teszem le a telefont. Nora is észreveszi, hogy valami nincs rendben, ezért egyből rá is kérdez, hogy mi a baj.

- Nekem be kell mennem a kórházba! A húgomat baleset érte. Induljunk, hazakísérlek, de utána megyek - próbálok nem remegő hanggal beszélni.

- Na ide figyelj, nagyfiú! Így nem vezethetsz. Van jogsim, elviszlek, utána meg hívok egy taxit és hazajövök.

- Nem kell, ho... - kezdem, amikor ő leállít.

- Nincs ellenkezés! Téma lezárva.