Nem tudom, mit várjak ettől az estétől. Igazából tök fölösleges itt a jópofizás meg a többi. Engem ugyan nem hat meg.

De azért legyünk nyitottak, nem igaz?

Utálom, hogy ez a barom csak így belecsöppent az életembe. Néha gyönyörködöm benne, néha kinyírnám, mert egy idióta.

A külsejéről tényleg nem panaszkodhatok, hiszen minden megvan benne, amit keresek. De egy szép alma sem jó már, ha belül rohadt.

Jó, oké, mindenki azzal tömi a fejem, hogy ne ítéljem el, ismerjem meg előtte meg bla-bla. Dehát nem velük volt egy világi paraszt!

Ezek a gondolatok foglalják most az agyamban a legtöbb helyet. Bezzeg arra egyetlen idegszálam sem tér ki, hogy milyen jó lenne, ha a Killian James az Idol-ból egyszer csak megjelenne előttem.

Ohó, akkor nem mondanék nemet.

Ám az élet nem ilyen. Olykor szembe kell néznünk olyan dolgokkal, amik elméletben kurvára jól néznek ki, de mi abszolúte nem akarunk ezekkel konfrontálódni.

Nem fogok ma miatta kiöltözni. Csak egy mackónadrágot és egy kapucnis pulcsit vagyok hajlandó felvenni. Meg persze a kedvenc tornacipőmet.

Sminket sem szándékozok felrakni. Már úgyis látott smink nélkül, legalább szokja.

Már puccba vágva szaladok le a lépcsőn. Ezúttal nem akar kinyírni, és én sem vagyok olyan szerencsétlen, hogy megbotlódjak a saját lábamban.

Anya is előbújik a rejtekhelyéről. Nagy szemekkel néz rám.

- Te meg mit csinálsz ilyenkor itt? Azt hittem, alszol, és nyugodtan megnézhetem a Szívek szállodája következő részét.

- Tudod, lefutom a hálaköröm - néz rám furán. Néha elég szarul fejezem ki magam, és rajtam kívül senki sem érti. - A séta Leoval.

- Jaaaa - csapja homlokon magát. - És megtudhatom, hogy miért nézel ki úgy, mint egy csöves?

- Hogy szokjon hozzá, nem fogok érte mindig kiöltözni - vágom rá visszakézből.

- Pont úgy, mint a délután? - vigyorog rám huncut mosollyal.

- Baszki, anya, te mindig kiforgatod a szavaimat!

Hála a fennvalónak, a csengő megszólalt, így megmentve engem anya furcsa kérdéseitől.

- Na én léptem. És csak csínján a nutellával!

Erre csak horkant egyet. Azt hiszi, nem tudok róla, hogy minden egyes sorozatnézős estén egy fél üveg nutella fogy el?

Kinyitom az ajtót. Naná, hogy pökhendi uraság érkezett meg.

- Tyű, magácska aztán kitett magáért - mondja szarkazmussal teli.

Persze ő megint úgy nézett ki, mint aki modellt állt egy sznob férfimagazinnak.

- Szokjon hozzá, ha velem akarja tölteni az idejét. Nem fogok ám minden alkalommal kisestélyibe flangálni - vonok vállat. Egymás mellett indulunk el a park irányába.

Elmosolyodik, és picit megrázza a fejét.

- Jól van. Bár a délutáni szerelése ezerszer jobban tetszett.

Ó, baszd meg! Ez is csak a bugyit akarja levarázsolni rólam.

- Na ide figyeljen, maga paraszt! Tudom, mi a célja, és azt is, hogy kurvára nem fogja elérni!

- Mármint...? - adja a hülyét.

- Nem vagyok sem egy útszéli, sem naív, hogy egyetlen mézes-mázas szavától széttegyem a lábaimat magának! Ne is álmodozzon róla!

Nem válaszol. Picit elkomorodik.

- Tényleg azt hiszi, hogy csak a bugyit akarom lecsalogatni magáról? - néz rám lesajnálóan.

- Nem hiszem. Tudom.

Kínos nevetés hagyja el a száját.

- Magácska aztán hihetetlen!

- Miért ennyire cinikus? Talán nem így van? Világosítson fel!

Megáll. Egy tapodtat sem mozdul, így én is megállok pár méterrel arrébb, de pont vele szembe.

- Miért lenne az a célom, hogy megfektessem? Nem mindenki hajt a szexre! Ha meg csak az kellene, akkor már rég magácskára hajtottam volna. De még tartom a pár lépés távolságot, ahogy látja - mondja emelt hangon. - És nem hagyhatnánk a magázást? Olyan öregnek érzem magam!

Lehajtom a fejem, és elgondolkodom. Miért hazudna? És persze, hogy tesz kaján megjegyzéseket, hiszen ma egy szál törülközőben álltam előtte. Szerintem életem végéig szívja majd a vérem ezért!

A magázás pedig már tényleg röhejes! Fiatalok vagyunk, baszki!

- Jól van. Kezdjük előlről. Nora vagyok - nyújtom felé a kezemet.