Nora

Nem tudom, mit gondoljak. Most komolyan, eddig is olyan köcsög voltam vele, mégis miért akar velem eltölteni még több időt?

Ha arról van szó, hogy csak meg akar fektetni, kár a gőzért! Eddig sem adtam könnyen magam, ezután sem fogom.

Nagyot sóhajtva ülök vissza az asztalhoz. Felállok, és a már kihűlt ebédemet berakom a mikróba pár percre. Bár minek? Éhes már úgysem vagyok.

De muszáj megennem. Ki van számolva, ennyi kell ebédre, hogy rendesen funkcionáljon a testem.

- Nem hallottam nyögéseket. Hála az égnek, hogy nem rontottátok meg az asztalt - robog be a konyhába anya.

- Míg nem érdemel ki, addig nincs semmi - vonom meg meztelen vállaimat.

- Tudod, sok döntéseddel nem értek egyet, de annak örülök, hogy nem teszed szét minden pasinak a lábaid - mosolyog büszkén.

- Amúgy sem hinném, hogy lesz ebből valami. Ő jóképű és gazdag. Egyszóval egy arrogáns seggfej - rázom meg a fejem.

- Miért ítéled el, ha nem is ismered?

- Ugyan már. Emlékszel, hogy pénteken randim volt?

- Ó hogyne! Végre vehettem egy habfürdőt és Michael Bubblé-t hallgathattam anélkül, hogy te kritizálnád az ízlésemet.

- Na, vele volt randim.

- Na ne! - kerekednek el szemei.

- De de.

- Én mégsem értem, hol itt a probléma.

- Aznap délelőtt belémjött, és még bocsánatot sem kért! Este pedig úgy tett, mintha nem tudná a nevemet, pedig Judy biztos elmondta neki. Velem aztán egy ilyen ficsúr ne játszadozzon! - akadok ki.

- Biztos megvolt az oka. Tudod, nem könnyű gazdag emberként élni.

- Jó, de miért kell minden nőt egy lapra rakni? Te tudod a legjobban, mennyire megvetem azokat a nőket, akik csak a pénzre hajtanak.

- Én tudom. Ő nem tudhatta. Na de akkor te mit is csináltál? Amikor tette a hülyét - kérdez rá a lényegre. Túl jól ismer.

A mikró jelzi, hogy megmelegedett a kajám. Kiveszem, mert ahogy megcsap az illata, megint késztetést érzek arra, hogy egyek.

Hogy is mondják: kaja az életem?

- Megelégeltem, hogy annyira jelentéktelennek tart, hogy még a nevemet sem tudja megjegyezni, ezért hogy ne csináljak cirkuszt, fogtam magam, és kirohantam az étteremből.

- Nem vagy semmi, kislányom - kacag jóízűen a tettemen. - Ő meg...

- A bűntudata miatt utánam jött.

- A bűntudata miatt? - néz rám furcsán anya.

- Ha akkor történt volna valami, az az ő lelkén száradna. Az önző disznó megint csak magára gondolt.

- Ne kelljen már harapófogóval kiszednem belőled! Mi történt ezután?

- Megkért, hogy szálljak be az autójába, mert ő nem engedi, hogy egyedül mászkáljak este, és hazahozott. Én meg, mint mindig, a magam stílusában köszöntem el tőle.

- És ő még ezek után is akar veled találkozni?

- Ezek szerint - emelem fel a kezeimet.

- Különös. Másokat már rég elijesztetted. Ő mégis, mintha immunis lenne rád.

- Nem tehetek róla, hogy a parasztmérője nem akadt ki nálam. Sőt, hálám jeléül mehetek vele sétálni...

- Ohó, akkor lesz folytatása a dolognak? - néz rám huncut mosollyal az arcán.

- Ha rajtam múlik, már ma kikészítem annyira, hogy ne legyen.

Megrázza a fejét. Nem tetszik neki a dolog. Egyetlen pasimat sem mutattam be még neki, mert tudtam, hogy csak a szex miatt vannak velem. Tényleg csak akkor akarom bemutatni anyának a barátomat, ha komolyan gondolom vele.

Mostanság csak sodródom, nem tervezek hosszú távra előre, mert ahogy mondani szokás: „Ember tervez, Isten végez."

Erre meg belibben az otthonomba ez a bájgúnár, aki - több, mint valószínű a kinézete miatt - belopja magát anyám szívébe.

- Most mi van? Nem hiszem el, hogy pár perc ismerettség után megkedvelted!

- Nem. Nem kedveltem meg. Csak szimpatikusnak találom. És egy ilyen jóképű pasit visszautasítani bűn. Szóval, csak azt tanácsolom neked, hogy jól gondold meg, hogy mi a következő lépésed - emeli fel mutatóujját, majd nyugisan elhagyja a konyhát.

Komolyan mondom, rendesen összezavar!

Azt be kell vallanom, hogy nem tudom, mi lesz ezek után, de még keményebben fogok az ellen tenni, hogy meghódítsa a szívem.