Mire végeztünk az iskolában és a Lacrosse edzésen már javában besötétedett. Mire hazaértem apa már elment dolgozni tehát egyedül voltam itthol. Felmentem a fürdöbe lezuhanyoztam majd beestem az ágyba aztán neszt hallottam az ablakom felöl. Kiváncsi természetemnek hiven felálltam és kinéztem az ablakon mire Scott vörös szemeivel talaltam szembe magam. Üvöltésemet szerintem még 2 várossal odébb is hallhatták.

- Haver te normalis vagy?-kérdeztem enyhe szivrohammal.

- Bocsi. Nem tudtam hogy ilyen nyuszi vagy- vigyorgott rám idegesítően legjobb barátom.

- Mégis mi a fenét akarsz?

- El kell mennünk megnézni a helyszínt hátha érzek valamit.- felelte scott indulatosan. Mindig is a szívére vette ha történt valami a városban.

Rendben, menjünk.- feleltem sóhajtva. Volt egy olyan érzésem hogy semmit nem fogunk találni de azért vele tartottam. Nem lenne szabad történnie semminek, ez az utolsó évünk mindnyájunknak a tanulásra kéne koncentrálnia. Csendben tettük meg az utat egészen az erdőig de aztán...

-Stiles látod azt?-kérdezte Scott idegesen.

-Nem, szerinted? Az orromig se látok el ebben a sötétben veled ellentétben.

-Ott a farkas.-felelte már vörös szemekkel.

-Biztos? Nem lehet hogy ez csak egy sima fekete farkas?

-Nem. érzem rajta. Érzem az illatát.

-Harcolunk vagy menekülünk?-kérdeztem harcra na jó inkább futásra készen. Állitólag megölt 3 embert nem akarok én is egy lenni az áldozatai közül.
- Nézd meglátott minket de simán csak elsétál.-felelte scott meglepődve.

- Lehet nem is ő ölte meg akkor az embereket. Lehet ö is jó farkas.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést és haza indultunk, Scott legalébbis haza.

-Holnap találkozunk oké?

-Te nem jössz?

-Nem még el kell intéznem valamit, és nyugi nem lesz semmi bajom.

-Rendben van.-scott kicsit bosszusan de elindult haza. Én pedig Derek házához vettem az irányt. Se perc alatt a házhoz értem s mindenféle rossz dolog az eszembe jutott arról hogy mit fogok látni de erre még én sem számítottam.

-Stiles...?