Már három hónapja hogy nem történt semmi. Deaton szerint ezek után a dolgok vagy nagyon jók lesznek vagy nagyon rosszak. Már lassan egy éve hogy Derek elment. Azóta legyöztük a rettegés doktorait és a fenevadat. Malia és én szakítottunk, azóta nagyon jó barátok vagyunk. Kira végül nem tért haza inkább a sivatagban maradt. Gondolatmenetemből Scott hangja szakított ki.

- Hé haver mehetünk?-kérdezte éppen az iskola előtt állva.

- Mehetünk. Végzősök vagyunk fel tudod ezt fogni?- kérdeztem hevesen.

- Ideje már. A sok harc miatt örülök hogy egyáltalán eddig eljutottunk.

Erre Lydia csatlakozott mellénk aki éppen heves párbeszédet folytatott Maliaval.

És így négyen vonultunk be az iskola falai közé.

- Sziasztok lányok. - köszöntünk együtt Scottal.

- Hallottátok mi történt?

- Nem miért. Nem tán valami baj van?

- Állítólag valami fekete Farkast láttak. Nem is ez lenne a gond de a hírek szerint egy kézzel szaladgált a szájában. És találtak 3 hullát a helyszínen.

- Szerintetek...Derek tehette esetleg?- kérdezte Malia.

- Nem éppen a legjobb ember. De azt hogy megöljön három embert nem tudom elképzelni róla. - mondtam teljesen biztosan. Ismerem Dereket talán jobban is mint ő saját magát. Kizártnak tartom hogy akár egy embert megtudna ölni nemhogy hármat.

- Akkor van egy új farkas a városban?- kérdezte Lydia.

- Ez Beacon Hills itt bármi lehetséges. - kiáltottam a távolból és a fizika terem felé vettem az irányt. Sétál közbe Dereken gondolkoztam kizárt hogy ő tehette. Számtalanszor mentette meg Scottekat és számtalanszor mentett meg engem is.

Visszaemlékezés

Éppen egyedül indultam hazafelé egy Lacrosse edzésről amikor egyszer csak éreztem hogy követnek. Én hülye minek is az erdő felé sétáltam hazafelé. Szaladtam nem tudom merre csak futottam a sötét erdő öreg tölgyfái között. Hátam mögül morgás és az avar csattogása hallatszik. Legnagyobb szerencseétlenseégemre elbotlottam egy kiálló gyökérben , szívem majd kiugrott a helyéröl és biztos voltam benne hogy most meghalok. Mire egy vörösen világító szempárt pillantottam meg. Farkasszemet néztünk pár percig mire legnagyobb meglepetésemre átugrott felettem és hátam mögötti támadómnak ugrott. Mire az nagy verekedés árára de elfutott. Sötét volt így nem sok mindent láttam csak a vörös szemet és a dulakodás hangjait hallottam. Majd mikor megszólalt nyugodtam meg.

- Mégis mit keresel ilyenkor az erdőben?-kérdezte Derek hangja csupán morgásnak hatott szinte nem is volt már emberi.

- Hát én tudod csak úgy sétáltam hazafelé és megtámadott. - feleltem meg mindig idegesen.

- Minek erre sétáltál? És hol van ilyenkor Scott?-kérdezte bosszús hangon.

- Mégis miért ne sétálhatnék erre? És mivel kéne nekem bébiszitter? Megtudom magam védeni egyedül is morcos farkas. - feleltem idegesen de amint e szavak elhagyták a számat meg is bántam.

- Igen az láttam. -felelte szkeptikusan. Majd megindult felém mire szeme újra vörösen kezdett világítani.

- Ne nevezz mégegyszer így. - felelte villogó szemekkel. Majd mikor elment mellettem meg odasúgott valamit.

Szavai egész este fülemben csengtek: "Vigyázz magadra Stiles." De ekkor nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki.

Visszaemlékezés vége.

Gondolatmenetem végére már a terem ajtajához is értem. Mire leültem helyemre Scott is megjelent jobbomon. Furcsa szemekkel nézett rám de inkább az ajtón belépő tanárnak szenteltem figyelmem. Tudom mirol akart beszélni de nekem most nem ment volna.