Le tettem a telefont majd Jungwon felé fordultam.

-Ezt muszáj volt?! -kérdezte.

-Ne durciz már!

-Mondtam már, hogy nem durcizok!
-biztos ez cuki fiú?
-NE HÍVJ ÍGY!
-Mert?
-Mert nem vagyok "cUki FiÚ"
-De az vagy.- mondtam, majd meg pusziltam arcát.

-Ezt meg tudnám szokni.- mondta aranyos mosolyal.- De én nem ilyen csókot akarok sokkal inkább ilyent.- mondta, majd gyors csókot nyomott ajkaimra.

-Akor nézzük az Aladint?
-kérdezte.
-igen cuki fiú.
-Hé!Jó csak most az egyszer hívhatsz így.- mondta én meg elmosolyodtam.

A film felénél rá néztem Jungwonra aki épp a vállamon pihentette a fejét és aludt.
Olyan aranyos- megsimogattam fejét, és kikapcsoltam a tévét, majd óvatosan elfektetettem ágyamon és lefeküdtem mellé és már el is nyomot az álom.

~Regel~

Reggel mikor felkeltem hallottam, hogy Jungwon mellettem szuszog. Elbűvölő látvány volt. 10 percen keresztül néztem alvó énjét, majd ki keltem az ágyból és lementem a földszintre. Úgy döntöttem csinálok valami reggelit magunknak.

El döntöttem palacsintát csinálok, mivel imádom és most meg kívántam. Kész lettem. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Soha nem sütöttem még ilyen jól kinéző palacsintát.

Most mondjátok, hogy nem néz ki jól.

-Mi ez a jó illat?- kérdezte Jungwon a konyhába beérve.

-Palacsinta, kérsz?
-Igen!! -mondta a hangja álmos és egyben boldog volt.

-Tessék.-mondtam, majd felé nyújtottam.
-Köszönöm hercegnőm.- mondta én meg bele pirultam.

"Hercegnőm?!"

-Remélem ízlik- mondtam.

-Nagyon finom, máskor is csinálhatnál.

-Rendben csak szólj én már csinálom is Jungwonie.- mondtam mosolyogva amire ő is mosolyra húzta száját.

Jungwon szemszöge:

Most nem igazán értem mi van köztünk, de nem is bánom az a tudat, hogy mellette vagyok boldogá tesz, nagyon szeretem őt már 4 éve pont ma 4 éve...
Hihetetlen az idő olyan gyorsan telik.

Hirtelen csörögni kezdet a telefonom, ne már miért most...? Rá néztem a kijelzőre és láttam, hogy ryu az, Ah mit akarhat?

Kimentem a nappaliba majd az elfogadásra nyomtam.
-Mi van?
-Te össze jöttetek Seoval?!
-Nem... Sajnos..
-Várj de már legalább jó úton haladsz!
Ne add fel Yang Jungwon!
-Hát nem akartam, de most megyek.
Bye.- mondtam majd le tettem telefonom.

Most komolyan ezért fel hívott nem normális. De hát ez ryujin.

-Flash back-
2 évvel ezelőtt

-áh Jungwon te meg tépted a hajam?!- mondta Seoyeon felháborodva.
Jó ez nem épp kedves dolog, de nem akarom, hogy rá jöjjön érzéseim vannak iránta így továbbra is játszom a rivális, bunkó szerepet. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet de mindegy.

Seo el ment, majd hirtelen mellém jött Ryujin.

-Azt hiszed, hogy nem fog rá jönni? Okosabb mint amilyenek hiszed.
- Mi? Te mi a faszrol beszélsz?!
-Tudom hogy bejön neked Jungwon, ne tagad!

Félével ezelőtt

Ma én el hívtam Ryujint ebédelni, mert segítséget akartam tőle kérni ő bele egyezet, hála istennek.

-Mond miben álhatok szólgálatodra?- kérdezte, én csak meg forgatam szemeim.
-Seorol lenne szó.
-Enyire gyáva pöcs vagy, hogy nem mered neki bevallani az érzéseidet?- kérdezte ryujin.
-Tudod, hogy ez nem olyan egyszerű.- kiabáltam rá.
-Jólvan na, nem kell kiabálni, segítek. Nehéz lesz, de segítek, amúgy képzeld ma fel hívott valamit el akart mondani, de amikor azt mondtam neki, hogy mi randizunk le tette a telefont.
- mi ez nem igaz! Mi nem randizunk! Miért mondtad ezt.
-Csak kiváncsi voltam mi lesz a reakciója.Nem kell túlzásba vined.- mondta.
hah ryujin, mindig ryujin marad...