Az utóbbi pár napban nem mentem suliba. Niki és Sunoo minden nap hívott,de én egyszer sem vettem fel.
Nem akarok senkivel se beszélni.

Úgy döntöttem, hogy ma megint meg látogatom anyát a kórházban. Az állapota rosszabbodott. Kómába van.

-Jó reggelt kisasszony.-hajolt meg az egyik orvos.

-Jó reggelt őnnek is.

-Maga nagyon szeretheti az anyát, hogy mindennap meglátogatja.

-Igen nagyon szeretem, van valami jó hír az állapotáról?

-Nem sajnos, csak egyre rosszabb lesz.

-Értem.-mondtam, majd éreztem, hogy a könyeim meg indulnak.

Nem maradtam sokáig, kb 15 perc után haza mentem.

Le ültem a kanapéra, elővettem a telefonom, és láttam, hogy 178 nem fogadott hívást kaptam Jungwontol.

Mit akarhat?

És mégis honnan a francból tudja a számom?

Elegem van belőle.

Napok óta furán viselkedik.

Kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy vissza hívom.

-Végre, hogy vissza hívtál.-mondta dühös hangon.

-Mi van?Miért nem tudsz békén hagyni?

-Velem,ne kiabálj, tudom, hogy ideges vagy, meg minden. De akkor se beszélj így velem.

-Engem ne oktas ki Jungwon, inkább mond mit akarsz.

-Nyisd ki az ajtót.

-Mi miért?

-Csak nyisd ki.

Úgye nem jött át ez a hülye gyerek?Az ajtó felé indultam, majd ki nyitottam.

-Te komolyan át jöttél?

-Aha most engedj be.

-......

-Na mi lesz be engetsz végre, vagy nem?-mondta közben a szemöldökét felhúzta.

-Jólvan gyere.

Sunoo szemszőge:

Úgy döntöttem, hogy meg látogatom Seoyeont, hogy jobb kedvre viditsam.
Ám amikor még érkeztem, a házuk elé láttam, hogy Jungwon és Seo beszélgetnek, majd hirtelen ölelkeznek. Féltékeny lettem.

Ennyire szeret engem?

Már is bele szeretet Jungwonba?

Már nem szeret?

Ezek a gondolatok jártak a fejemben. Nem akartam, hogy jobban legyen Jungwonal. Féltem, hogy elveszi tőlem mielőtt az enyém lehetne.

Pár perc gondolkozás után kopogtam.

-Sunoo te meg mit keresel itt?- kérdezte meglepődött hangon.

-Hát.........