Na mond mit akarsz. -mondta, majd keresztbe tette kezeit.

Mikor már szólásra nyitottam a szám, megcsörrent a telefonja.

-Úr Isten, azonnal ott vagyok.

-Mi történt? -kérdeztem aggódva. Ő meg sírva meg őlelt.

Nem tudtam, hogy mit csináljak így vissza őlelttem, ettől a tettemtől le blokkolt.

-Mennem kell.

-Mi, miért? Mi történt? -kérdeztem még mindig aggódva.

-Ne csinálj úgy mintha tőrödnél velem Jungwon. -mondta idegesen.

Seoyeon szemszöge.

Ne csinálj úgy mintha tőrödnél velem Jungwon.

-Én most megyek.-mondtam az ajtó felé indulva.

-Én is megyek.

-Jó rendben.

Csak azért egyeztem bele, mert semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy veszekedjek vele.

Itt vagyunk a kórházban, Jungwonnal egy szót se beszéltünk, de éreztem rajta, hogy most tényleg aggódik.

-Be jöhetnek. -mondta az orvos.

Rá néztem Jungwonra aki bolintott egyet, ezzel jelezve, hogy menjek be.

-Szia anya, nem tudom, hogy hallasz, de szeretlek. Nem akarom, hogy itt hagy úgy mint apa, kérlek. -mondtam, majd könnyeim egyre gyorsabban fojtak le.

Pár perc után Jungwon is belépett, le ült mellém és átkarolta vállamat.

-Mennünk kell. -suttogta gyengéd hangon a fülembe.