A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna,
Hogy álmaim fiújával alszom az ágyamban
Összebújva, mint egy pár,
Ennél jobb nem is lehetne már.

Na jó, várom, hogy megvallja, hogyan lesz tovább,
Mert agyamban a zavaromnál nem is nagyobb a világ,
Várom, hogy megkérdezze, leszek-e a barátnője,
Vagy hogy itthagyjon, szerelmes szívemet kitépve.

Legalább egy csókkal ábrándítana ki,
Vagy félreérthető jelekkel ne bolondítana míg,
Én várok és várok, gyönyörű ajkaira és testére,
Hogy csak az enyém lehessen örökkön-örökre.