Sólyom szemszöge:

- Nem, inkább maga nem érti. A fiamat piszkálják minden egyes nap. Mindenfélét mondanak. Béna, lúzer, nyúlszáj. Ez így nem mehet tovább! - anya egy tálban vigasztaló sütit tett le elém. Nem kellett.

Kisírt szemmel ültem a konyhaasztalnál. Szinte alig láttam már ki szememnek mondható rés között. Megint b@sztattak. És talán ez volt az eddigi legrosszabb. Kyler és bandája megkeserítette az életem.

- De tenniük kell valamit az ügyben! Közzé tesz egy felhívást?

- Ne tegyen közzé felhívást! - szinte suttogva kiáltottam. Anyám mézesmázasan csendre intett.

- Csak... Név szerint ne említse, ne érezze rosszul magát. Ez csírájában fogja elfojtani... - "Nem fog ez elfojtani semmit! Csak rosszabb lesz!" - a fejem hasogatott már a sok bőgéstől. Elegem volt.

- Tudod, hogy mit csináltál? - vontam kérdőre tettével kapcsolatosan anyut. Kétségbeesetten néztem rá. Egyáltalán nem érti a helyzetem és ez nem is segít! Mindenki tudni fogja, kiről van szó, ha csak a szájam is megemlítik...

- Az iskolának tudnia kell, hogy ez a viselkedés nem tolerálható!

- Hát nem érted?! Sose állnak le ezzel mert lúzer vagyok! - csigorgattam fogaimat újabb könnyekkel küszködve.

- Ez nem igaz!

- Ébredj már fel!!! - csaptam az asztalra, és felpattantam. - Szörny vagyok. Nem lesznek barátaim, csak Demetri, nem lesz barátnőm, soha nem leszek más, csak a fiú fura szájjal! - anyu megdöbbenten fogadta kirohanásomat, de immár semmi nem érdekelt. Berohantam a szobámba, s becsaptam magam mögött az ajtót. Hasravetődtem, és zokogni kezdtem. Aztán elővettem a telefonom, és felhívtam őt, aki talán segíthet. Bár csak akkor ismertem meg, ez a lány más volt, és megérthet.

- Eli... Minden oké? - kérdezte, csilingelő hangjába némi aggodalom keveredett.

- Ne-he-mm - Nyöszörögtem levegőért kapkodva. - Hannah... se-he-gíts...

•••

Behunytam a szemem, s kifújtam a levegőm. "Hanghívást kezdeményeztél" - ez állt annak a csevegésnek a legtetején, amit megannyiszor újra és újra elolvasok az utóbbi időben. Ekkor vette fel a telefont, és segített rajtam ő először a zaklatásaim ellen. Egy hónap múlva lesz egy éve, hogy Hannah először segített rajtam. Ami azt is jelenti, hogy kábé nyolc hónapja nem beszélünk, és bő három hónapot töltetthettem mellette úgy, hogy kölcsönös volt a legjobb barát viszonyunk. Aztán Keene elvette tőlem. Meg fog bosszúlni tetteiért!

A tetkó, és a szép emlékek maradtak belőle, nameg a fogadás, miszerint meg kell a sólyom sérójának színét is változtassam, a sajátomhoz mérten.

- Kész is, tesó! - szólt rám a tetoválóművész, s eltette készülékét, amelyről letörölte a piros festéket.

- Kösz, Rico. - biccentettem, miután felkeltem a kezelőágyról.

- Minden jót! - Ekkor jött Moon oda hozzám, és meglátta a mellkasomra tetovált félholdat, melybe nevét vésettem.

- Miattam varrattad? - kérdezte tündérien mosolyogva.

- Talán. - mondam félmosolyollal a számon, majd megcsókoltuk egymást.

- Hé, seggfejikrek, a táskám! Zúzda! - utasítottam Mitchet és Chris-t, az új Cobra Kai-osokat, majd átkarolva Moon-t, leléptünk.

•••

Hannah szemszöge:

Valaki jólesően simogatta hajam, egy fel-le szuszogó mellkason, puha pulcsin és férfias illaton ébredtem.

- Jó reggelt, hercegnőm... - szólt Robby mély, rekedtes hangon. Rögtön pillangók gyűltek az összes porcikámba, hiszen rettentően vonzónak találtam a reggeli hangját (is, meg minden mást is). Egyébként Robby tuti észrevette már, hogy bejön (nagyon is) nekem. Tekintve, hogy együtt élünk, együtt eszünk, együtt alszunk már mindent is csináltunk amiből simán kiderülhetett számára. De hát tegnap el is mondtam neki! Mindegy.

Vagy csak szeret játszadozni velem, ártatlan kis szerelmeslélekkel. Kitelik belőle, igazi rosszfiú tud lenni. Tekintve a tegnap esti beszélgetést, amiért ilyen pozícióban aludtunk el. De erről később.

- Jó reggelt, szöszikém! - emeltem fel és támasztottam fejem a mellkasára, ügyelve arra, hogy tökéletesen összeforhasson tekintetünk. A szemből jövő napfény megvilágított arcát, ettől a haja is szőkésebbnek hatott, a szeme meg élénkebb zölddé változott, s pontnyira zsugorodott a pupillája. Van egy szőke hercegem, szűzanyám! Elmosolyodtam gondolataimon, majd megkérdeztem: - Nem nyomtalak?

- Nem, sőt, kifejezetten örültem hogy így rámcuppantál egész éjjel. - nevetett fel. Gyomrom görcsbe ugrott, és hogy elrejtsem piros képemet ismét a pulcsijába rejtettem arcomat. Körülölelt a fiú mentaillata, s próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy valahogyan abbamaradjon ez az érzés, amit imádok, de ugyanakkor megőrjít.

- Hol a telóm? - Kérdeztem aztán, és feltápászkodtam, majd észrevettem a kanapé melletti asztalkán. Csekkoltam, Sam írt, és ha lehet, mégpirosabb lettem.

- Mi az? - kérdezte a fiúm lazán, mire csak elfordultam és a kezembe temettem az arcom. Mocorgás miatt érzékeltem, hogy ő is felkelt. Aztán hátulról megölelt és elolvasta az üzenetet. - Bajban vagyok? - kérdezte cukin, mikor picit felé fordítottam a fejem.

Éppen szólásra akartam nyitni számat, amikor egyik kezét elkezdtem derekam tájékán érezni. Simítgató, cirógató mozdulatai lassan lentebb haladtak, immár a pólóm szélével jászadozott ujjaival. Összeszorult a gyomrom, szívem liftezett. Köröket írt le, s bennebb haladt, az alhasam irányába. Lélegzetem felgyorsult, de jól, felettébb jól esett ez a simítgató érzés. Robby végül a másik kezével is ismételte a mozdulatait. Abban a pillanatban azt hittem elégek. Elégek minden egyes pillantásától, amit pimasz mosolya társaságában levelet felém olyan féloldalasan, amennyire láttuk egymást. Tudta, mit csinál. Tudja mi esik jól nekem, tudja, hogy kell megvesztegetni, majd csapdájába ejteni engem. A rabja vagyok. Lassan a testem is övé lesz. Elégtem minden egyes érintésétől, melyet az odalennt növekvő feszültségből ítéltem meg; imádtam, hogy megveszteget, és hogy ennek mostmár egy új, magasabb szintjét használja. Nem baráti érintések voltak immár ezek. Megragadta az alkalmat, s kihasználja, hogy nekem ő a gyengeségem.

- Haragszol, hercegnő? - suttogta a fülembe a szavait, alig hallhatóan. Tudja, hogy megőrülök érte. Reszkettem érintéseitől, tiszta libabőrös lettem.

- Nem... - hebegtem, térdeim is reszkettek. Végül összekurcsolta kezeit derekam körül, és abbahagyta a kinzásomat. Megtartott, s mélyeket lélegeztem, aztán háttal elléptem tőle. Fel kellett dolgozzam ami történt velem az imént.

Aztán a srác full lazán, mintha mi se történt volna, visszafeküdt a kanapéra, s telózni kezdett. Ledöbbentem. "Én majdnem elájultam, ő meg itt lazázik?" Nagyra tágult szemekkel leültem a mellette lévő fotelbe, s összehúztam magam, hiszen a reszketés nem múlt el. De lehet, hogy tényleg fázom, mert míg Robby pulcsiban és takaróval aludt az éjjel, én rövidujjúban s nadrágban voltam. Látszik, hogy közeledik a szeptember.

Hannah: Sürgősen kéne találkoznunk. S.O.S. Fiúügy!!!
                                   Kézbesítve, 9:03

Hannah: Moon!!! ITT VAGY?! JÉZUS!?
                                   Kézdbesítve, 9:05

Moon körülbelül fél perccel később tájékoztatott, hogy legkésőbb jövő hétvégén tudnánk találkozni, ami gáz. Gáz, gáz, és gáz!!! Mostmár versbe se tudom nagyon az érzéseim foglalni, mégis kinek mondhatnék el mindent?!

Fél szemmel Robbyra pillantottam, aki szintúgy engem pásztázott telefonja mögül.

- Küldd majd át a képet, Hann. - kacsintott rám, mire kapott egy még mindig vörös, ám vacogós félmosolyt tőlem. - Gyere ide, megfagysz! - emelte fel a takarót magáról. Eléggé hamar elfogadtam ajánlatát, tekintettel arra, hogy ott a karjai között melegebb van.

Robby természetesen nem szorított helyet nekem maga mellett, hanem elvárta, hogy ugyanúgy a pulcsijára (így technikailag rá)másszak, amit egy picit gyomorliftezős élménynek találtam, még az előbbi nagy mennyiség után is. Kicsit tiktokoztunk a telóján, amit oldalra tartott, így mindketten láttunk, majd jéggéfagyott lábaimat megmozdítottam, ezzel véletlenül hozzáértem az övéhez. Ekkor lábai közé vette az enyémet, hogy felmelegítse. Odapillantottam, és annyira aranyos volt ez a kép, mintha tényleg együtt lennénk! Akaratom kívül is elmosolyodtam. De már a tiktokok zaja nem ment a háttérben, ígyhát ismét a telójára pillantottam, hogy meglássam mi történik. Tágranyíltak a szemeim, amikor megláttam, hogy a srác engem videózott.

- Tudod, milyen gyönyörű vagy, Hannah? - Suttogta, mire felnéztem kékes-zöld szemeibe. Megráztam a fejem, majd átöleltem a fiút, ha lehetett mégjobban. Itt az idő. Nem rejthetem el, kell lássa mit hoz ki belőlem. A kamera fele fordultam, behunytam a szemem, és úgy, kócosan, elpirulva, mosolyogva, (még mindig fázva) hagytam, hogy videózzon ameddig csak akar. Itt a bizonyíték, hogy én ezt érzem, és akarom. Döntsön erről ő is, hogy akarja-e komolyan, vagy csak játszunk. Leállította a videót.

Ésss még nincs vége a reggeli történéseknek, bizony!

Robby természetesen ki nem állhatta, hogy csak fekszünk, valahogy muszáj volt kiélvezze, hogy egy lány szerelmes belé. Ismét az előző módszereivel most a hátamat kezdte cirógatni, s ha lehet, ez még jobb élmény volt. Végig egymás arcát fürkésztük, ő meg végignézhette mégegyszer szemtől szemben, mit hoz ki belőlem. Gyorsan kapkodtam a levegőt, főleg amikor benyúlt (!) hátulról a pólóm alá. Ujjai magasra felcsúsztak, szinte a melltartóm pántjáig, s ekkor kirázott de úgy rendesen a hideg. Robby végigvezette utoljára ujjait libabőrös hátamon, a gerincem mentén, majd csak simogatta pólóm keresztül, hogy lenyugodjak.

Sikerült volna, ha hirtelen nem fog meg, és ültet fel bennünket. Megfogdta pulcsijának szélét, és lerángatta magáról, én meg megfeszülve töprengtem, hogy most mi lesz. Azzal viszont nem számoltam, hogy pulcsija alatt nincs semmi. Tehát ott ültem, álmaim fiújának ölében, aki ráadásul félmeztelen, éppen pulcsit akár adni a didergő barátjának aki szereti őt... Kockás hasától elállt a lélegzetem, s aztán megparancsolta, hogy nyújtsa ki a kezem, s rámadta a pulcsit. Enyhült a fázásom.

- Köszi... - mondtam, amikor csak egy pillanatra éppen a szemébe tudtam nézni. Nem tudtam, hogy most felálljak, vagy visszabújjak, de a fiú egyértelművé tette a döntést, amikor visszavonult kidolgozott mellkasára. Körülölelt az illata, azt hittem felhőkön szökdécselek. Ez nem lehet lehetséges, ilyen velem nem történhet meg!

Ábrándozásaim közepette ismét elkapott az álom. Éjjel későn feküdtünk, azért is.

Így esett, hogy elkéstünk a dodzsóból, hiszen álmaim fiújának nem volt szíve felébreszteni engem. Csak egy órát késtünk, 11-re valahogy odaértünk, de addig volt hat hisztirohamom a szobámban, mert nem tudtam mit vegyek fel. Ugyanis nem akartam levenni Robby pulcsiját, de addigra felmelegedett az idő, de átjárt az illata, amit én imádtam, viszont a többieknek feltűnő lenne, ami szintúgy nem jó. De letusolni nem volt időm, ebből lett a hármas és négyes hiszti, Robby pedig végig tök cukin álldogált az ajtót előtt, és megkérdezte, hogy bejöhet-e. Végig azt mondtam, hogy nem, hiszen idegösszeomlás közben nem kell engem látni, így hát tisztelettudóan várt odakinn. Imádom.

Végül a múltkor elcsórt fekete rövidujjú ingjét vettem fel egy fehér crop toppal, amit még az ablakos esetnél csórtam, amikor az ágyamban hagyta a ruhadarabot. Az illata valamennyire kiment, s amikor bedezodoroztam magam, összekeveredett a két illat, így nem volt vészes felismerhető, hogy a ruha nem az enyém.

Apának a dodzsóban egyébként eddig meggyűlt a baja Demetrivel. A fiú lassabban haladt, mint mi valaha is, pedig a keréktechnikával tényleg sokat bajlódtunk. A fiúnak először a sok kerítésfestéssel akadt problémája, s amikor kérte, hogy ugorják ki a feladatot, katával folytatták. Nos, az sem ment jobban, ugyanis a végtagjai állandóan összeakadtak, majd a padlócsiszolásnál sem volt jobb, mert szálkás mentek az ujjaiba. Gyakran kifogásokat keresett, meg minden baja volt. Szóval nehéz eset, ezt Robbyval együtt megállapítottuk.

•••

Sólyom szemszöge:

A szenszeiek éppen verekedtek, mi meg körbeültük a szőnyeget, hogy minden mozdulatát leshessük a profiknak.

- Berozsdásodtál! - szólt Lawrence szenszei, mikor egy pillanatra megfogta az öregebbiket. Kihasználva az alkalmat Mr. Kreese hamarosan ráfogott a nyakára. - Egy kis figyelmet! Elkapta a nyakam, én meg a könyökét - szemléltetett a szőke. - Ha ki akarnék törni...

- Ráfogok, ő meg elájul. - mutatta Kreese.

- Ha a bordáira megyek...

- Szabadon hagyja a mellkasát... - megmutatta, hogy a szőke mellkasába térdelhetne, ha akarna.

- Két nehéz döntés: mit tennél? - ekkor Lawrence szenszei előrevetődött, maga után rántva ezzel Kreese-t is. - Nem törődve a következményekkel, előrevetődsz.

- Megsérülhetsz, de tétlenséggel senki sem nyer.

- Döntesz. Megindulsz, bevetve mindent. - bólogattunk a szőkének, hogy értjük, amit mond.

•••

Edzés után ebédelni mentünk a közeli gyorskajáldába. Ott volt Moon, Tory, Aisha, Miguel és a seggfejikrek. Míg a lányok külön asztalnál ülve cseverésztek arról, hogy Yasmine Franciaországban van egy olyan bikiniben, mint amilyen az én barátnőmnek van, addig Miguel egy külön asztalnál laptopozott, és a maradék kettő megint más asztalnál kockult a telefonján. A csávókám még mindig nem tette túl magát Samen, pedig szerintem már leakadhatna erről a témáról, mert kezd idegesítő lenni, hogy ennyire nyomul. Most éppen bocsánatkérő-videót szerkeszt. Na jó, annak ellenére, hogy All Valley-bajnok lett jelenleg nagyon szánalmasan festm Elszúrta, s kész, törődjön bele. Nem győzöm hangoztatni, hogy rajta kívül bármelyikncsajt megkaphatja népszerűségi szintünk miatt. Sam tökre külön életet él a Miyagi-Do oldalán, ha még hivatalosan nem is csatlakozott.

Odamenten Chris-hez és Mitch-hez akik éppen zabáltak, s inkább békénhagytam Miguelt, hiszen nem tudok hatni rá. Felkaptam Chris tányérjáról az utolsó falatot, majd a számbadobtam.

- Az utolsó mozarellám volt! - méltatlankodott.

- Ez volt a vám, öreg! - válaszoltam, majd a telefonjára értetlenül meredő Mitchre néztem.

- Mi bajod van?

- Ezt nézd meg! - nyújtotta oda a telefonján, amelyen egy véleményezés volt közzétéve a dodzsónkról, történetesen egy csillaggal. Pörgetni kezdtem a kritikát. - ...hozzá nem értő szenszei? ...nem veszi figyelembe a biztonságot és a határokat... a hely komoly felújításra szorul...? Mit gondol, ez meg ki?! - böktem a profilra, amely ennyire kikezdte a Cobra Kai-t. DMan2002 volt a profilneve, képe pedig... Szinte gondoltam. Demetri.

_______________________________________
Ne haragudjatok, hogy ennyire képtelen vagyok betartani az ígéreteimet! Nagyon elvagyok...

Remélem tetszett, hogy egy picit hosszabb lett ez a rész. Plusz hát na... Picit pillangósabb, mint szokott lenni :)
Próbálom éreztetni, hogy nagy történések vannak előkészületben, mire mindannyian várva vártunk... ❤️😘