Hannah szemszöge:

-...és aztán Robby hozzánk költözött. - magyarázta Sam, a többi dologgal együtt, amit ebben a karatés "világban" átélt. Talán nem ő kellett volna beszéljen, hiszen még mindig nem bírtam rávenni a karatéra, de az én mesélésem által akaratlanul is beleszőttem volna Robby-t mélyebben a dologba, ami okozott volna egy kis kellemetlenkedést.

- És a szüleid megengedték? - kérdezte Aisha hitetlenkedve.

- Nincs köztünk semmi, barátok vagyunk. De Hannah és közte viszont, mint már említettem... Lángol a szerelem. - nézett rám sunyi, mosolygós arccal. Na jó, ha nem is én, ő bizony kötelességének érezte belekeverni az én fiumat. "Magamban már így emlegetem egy ideje, minden bizonytalanság ellenére..."

- Állj le, Sam! - kiáltottam lángvörösen. - Inkább menj és hozz még limonádét! - nyomtam a kezébe üres poharainkat, hogy ne kellemetkedjen tovább a fejemen.

- Szóval Hannah, érdekes... De ezt azért Sólyomnak nem mondom el. - mosolyodott el Aisha.

- Kösz. Bár nem mintha sok köze lenne mostmár a magánéletemben. Eddig se volt... - válaszoltam csípősen, és akaratlanul is megsimítottam sebesült alkaromat. Egészen begyógyult mostanra, a megmaradt sárgás-zöld foltok meg nem arról árulkodtak, hogy egy emberi kéz okozta őket.

- Hellooo! Nézd mim van. - Húzott ki egy üveg vodkát a táskájából egy most érkezett lány. Nem volt ismerős, Aisha viszont gondterhelt arcot vágott. Biztos ismerte.

- Hol szerezted?

- Lenyúltam a bárból. - pár másodperc után folytatta. - Jaj nyugiii, a felnőttek részegek, észre se veszik, ha mi is szórakozunk. - Erre már a másik is elmosolyodott.

- Vissza kéne tenned. Bajba kerülhetsz. - mondtam elszántan. Mint tudhatjátok, szeretem betartani a szabályokat, mindig nagyon fontosnak találom betartani őket. Főleg ilyen esetben.

- Te ki vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Ó, Hannah, ő itt Tory. Tory, Hannah. - mutatott be Aisha.

- Ó, az a Hannah? - kicsit eltűnődtem. Aisha említett volna neki? - Ne már, mintha bárki is keresne egy üveg vodkát. A fél ezüstkészletet lenyúlhatnám, észre se vennék.

- Nem kéne semmit ellopnod. - szóltam megrökönyödten.

- Te apáca vagy? - kérdezte gúnyosan. Nem volt túl szimpi a csaj. Az első benyomását elszúrta. - Na, akkor iszunk, vagy nem? - nézett Aishára. A lány meg tovább rám.

- Jó, csak egy pohárral. - adta be végül a derekát.

- Ez a beszéd! - És elhúztak. "Ha elkapják őket, nem az én bajom." - gondoltam, és visszamentem Robbyhoz, a gyümistállal.

•••

- Sajnálom a dolgot. - mondta Robby, miután elmeséltem mindent. Már hazafelé pakolásztunk.

- Aisha azzal barátkozik akivel akar. Amúgyis Sam barátnője, nem az enyém. Ha zavarja, ő állítsa meg, bár úgy látom, nem izgatja. - néztem végül mosolyogva a nővérem felé, aki egy utolsót csobbant a medencébe. Olyan volt mint egy kisgyerek. Ilyen őszinte mosolyt Miguellel való szakításuk óta nem láttam. Végre a régi volt. Túllépett belül.

- Gyerekek, nem láttátok a pénztárcámat? - jött oda anya hozzánk.

- Eltűnt a pénztárcája? - kérdezte Robby.

- Itt kell lennie valahol... Addig körülnéztek?

- Megyek a partra. Talán leadták a vízimentőknek. - szólt aztán a fiú, és lelépett. Bennem egy egészen erős gyanú kezdett megfogalmazódni. Felnéztem a teraszra ahol Tory és Aisha ólálkodtak. Határozottan felmentem hozzájuk.

Tory röhögcsélt, Aishát átkarolva. Lődörögtek ketten, talán már eléggé bepiáltak hozzá.

- És felrántottad a bugyiját? - kérdezte az új lány elismerően.

- Kettévágtam azt a kurv@t! - dicsekedte el neki is "hőstettét" Yasmine-nal. Aisha nagyon megváltozott. Régen sosem beszélt csúnyán, de sajnos, nem ez most a legnagyobb gondom.

- Azt a rohadt! - vihogott Tory. "Ezek jól megkapták egymást..."

- Hé! Anyám pénztárcája eltűnt. - Szólítottam meg őket határozottan, mire megfordultak.

- Az sz@r lehet. - válaszolt "nemtörődöm" jelleggel, kuncogással fűszerezve. Kurv@ra nem bírom az ilyen lányokat, ha már mindenki csúnyán beszél. Kezdett felmenni a cukrom.

- Nem tudtok róla semmit? - kérdeztem vádlóan, de egyenlőre még próbáltam visszafogni magam.

- Hannah, te miről beszélsz? - Hitetlenkedett Aisha.

- Csak add ide a tárcát, és nem hívom az őröket. - címeztem Torynak.

- Ez valami kib@szott vicc?

- Hannah! Nem lopta el anyád pénztárcáját! - kelt a csaj védelmére Aisha.

- Persze. Ahogy egy üveg vodkát sem lopott, és az ezüstkészletet sem lopná el. - soroltam gyanúimat.

- Figyi, nem loptam anyádtól b@szod! - Szuper, szóval ő tipikusan az a nagymenő, aki csúnyán beszél és lop. "Gratulálok, Aisha, szép barátválasztás!" Halványan megcsóváltam a fejem. - Menjünk innen.

Tory újra megfordult, én pedig indulatosan megragadtam a válltáskáját.

- Hé, engedd el! - üvöltötte, mintha rejtegetne valamit. Nagyot lökött rajtam, én pedig egyenesen ráestem egy összecsukhatós süteményes asztalra. Minden sütemény, gyümölcs, az egész kaja rajtam landolt. A vendégsereg hitetlenkedésbe kezdett az esetet látván. Tory természetesen elviharzott.

- Jól vagy? - kérdezte Aisha.

- Igazán csodás barátod van. - mondtam az idegességtől, és a sírás benntartásától összeszorított fogakkal. Nagyon megalázó volt ez a szituáció, hála az égnek, hogy Robby nem látta...

- Hát nem kellett volna megvádolnod! - erre ő is lelépett.

Könnyeim már csípni kezdték a szememet. Elrohantam a benti fürdők felé, közben az összeverődött tömeg tekintete szinte lyukat égetett hátamba.

Csak folyattam magamra a forró vizet, közben meg kibőgtem magam. Nem is a Tory-s eset agasztott, hanem  nyomasztóak voltak a gondolataim, amik Robby körül forogtak. Szerintem ő is érzi azt amit én. A... A feszültséget. Ami nem hagy nyugodni, hogy nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy tudjam, mit akar tőlem... Bár mégis mintha... Az első perctől jobban ismertem volna, mint Sólymot valaha is. Ő vele... Minden más volt. Mostmár utálok visszagondolni az egészre... Mégis azt hittem nem telik ki belőle, hogy engem bántson valaha bántson mindennek ellenére.

Egyet tudtam, a két fiút nem szabad, sőt, szinte tilos egymáshoz hasonlítanom.

•••

Robby szemszöge:

Lesiettem a mólóra. Tudtam kikkel lesz dolgom. A megemelt építmény fa lépcsői alá mentem, a régi "barátaim", Trey és Cruz mindig oda rejtették a szajrét. Csak most tudatosult bennem, mennyire más voltam Hannah előtt. Loptam, és rossz bandába keveredtem. Mindezt csak az apám iránt érzett gyűlölet miatt. LaRussóéknak hála, mostanra mintha kicseréltek volna, erre meg kezdek büszke lenni. Ahogy sejtettem, az egyik eltört lépcsőbe rejtve egy halomnyi pénztárcát találtam, amik a homokon landoltak.

- Tudtam. - morogtam.

- Láttad a kicsikét a zöld tangában, hé? - hallottam egy röhögő hangot. "Ez csak Trey lehet..."

- Á, most nem azt néztem. - Válaszolta Cruz.

Hirtelen emlékképek villantak be. Ott voltunk a LaRusso szalonban, onnan, a munkahelyemről is lopni akartak. Ez eléggé régen volt, még késő nyáron, tehát jóval a decemberi All Valley előtt, amikor csak apám mérgesítésére álltam be dolgozni. Megvédtem magam ellenük, és elhúztak. Ám nem csak ennyi volt az egész. Loptunk még a Techtownból is, amit rettenetesen kezdek szégyellni. Ezután találkoztam Hannah-val, s amint vele erősödött a kapcsolatom, úgy pártoltam át lassan a jó oldalra.

Hogy bűntudatomat elnyomjam, elhatároztam, hogy mindent jobbá teszek. Ami viszont még jobban zavart, az az, hogy nem mondhattam el ezt senkinek, eddig főleg Hannah előtt kerültem a múltomat. Pedig neki joga lenne tudni, mi történt velem ezelőtt, nameg mennyi minden megváltozott csakis de csakis neki hála...

Mikor már a lépcsőn hallottam lépteiket, kitámasztottam a lépcső egyik fokára a telefonom, és elindítottam egy videót.

- Na fogjuk a cuccot, és lépünk. És ennyi. - Adta az utasítást továbbra is Trey. Ekkor leérkeztek, és megpillantottak engem. ‐ Áh, még ez is itt van.

- Valami nem változik. - szóltam, lenézően pillantva rájuk, mintha én nem ugyanezt csináltam volna a múlt nyáron.

- Mit keresel itt, Robby?

- A szajrétokat. Vigyétek vissza. - mondtam elszántan, de jót szórakoztak mondatomon.

- Rohanunk is... Nem tanultad meg a leckét? - utalt a múltkori esetre a szalonnál. - Király. Adhatunk emlékeztetőt. - eltökélten felvettem az alapállást. Kettejükkel simán elbírok mostmár, hiszen régen, amikor legutóbb kikezdzek velem, még alig tudtam karatézni.

- Gyertek! - Ekkor óriási csattanást és nagyon erős fájdalmat éreztem tarkómnál, de mire odakaphattam volna összeestem. Tompa röhögést hallottam a háttérből, a homokban fekve szédelegtem. Beszédek negyedét tudtam csak felfogni körülbelül.

- ...mindig hárman csináltuk?

- ...kicsit nehéz a fejed... - az eddig földön térdepelő, ziháló pozícióból felrángatott a harmadik alak, aki leütött, és nyakamtól fogva megfogott. Alig emlékszem már, mi történt, és erre is csak ezért, mert kegyetlen erőséggel szorította az eleve elbódult fejem alatt. - ...adjunk neki egy kis emlékeztetőt... - előhúzott egy kést, amitől kellőképpen megijedtem még ebben az állapotban is.

Akkor tisztultak ki teljesen gondolataim, mikor megjelent a semmiből Mr. LaRusso, lábaival még ugrás közben kirúgta a fegyvert Cruz kezéből.

A termetes csávó mégjobban ráfogott a nyakamra, lassan pánikolni kezdtem, hogy megfulladok. Mr. LaRusso hamar földre rakta Trey-t és Cruz-t, így a harmadik engem a földre lökve szintúgy támadásba lendült. Tarkómat fogva repültem a földre, pillanatokkal később pedig Mr. LaRusso rángatott fel, majd leléptünk a tettek helyszínéről.

•••

Később a dodzsóba mentem. Hannah ott volt már, egyedül üldögélt.

- Robby? - ugrott fel, és a nyakamba vetette magát. Szorosan átöleltem vékony derekát, jól esett a karjaimban tudni a lányt. Karjait körülfonta nyakam körül, hajamba túrt. Egész testemmel átöleltem. "Minden négyzetcentiméterét akarom testének. Azt akarom, hogy ő csakis egyedül az enyém legyen." - Hogy vagy? - kérdezte percekkel később. - Mi történt? Hogy van a fejed? Apa mesélt valamiket... - zúdította rám kérdéseinek tömkelegét. Hibátlan arcán félelmet, némi aggodalmat véltem átsuhanni.

- Még fáj egy kicsit... Hülyeség volt belekevernem magam abba a helyzetbe. - meséltem, de karomat nem vettem le róla. Közelebb húztam magamhoz, hogy éreztessem

- Azt tetted ami helyes. - Jött ki Mr. LaRusso a dodzsóból. Úgysem engedtem el a derekát Hann-nak, aki már kezdte egy picit zavarban érezni magát, illetve elvörösödött.

- Valami jó is származott belőle... - húztam elő a telefonom. A két társam körülálta a készüléket, és elindítottam a videót.

"Oké nagyapó! Hajrá!" - hallatszott. "Jé, erre nem is emlékszem... Akkor mégsem olyan tiszta hogy mi történt pontosan..."
Az aztán következő mondatokra sem emlékeztem, de nem számít mostmár.

- A volt All Valley bajnok elintéz három bűnözőt a Miyagi-Do karatéval. Ez nagyon népszerű lesz. Délre tele lesz a dodzsó. - kommentáltam a videóra aztán büszkén. Mr. LaRusso is elismerően bólintott, de megfontoltan válaszolt.

- Nem. A Miyagi-Do önmagad és mások védelméről szól. Nem a népszerűségről. - magyarázta. - Mr. Miyagi nem azért tanított, nem akart tanítványt, hanem azért, mert szükségem volt rá. Én mentem hozzá, nem fordítva. Legyünk türelmesek, akinek szüksége van ránk, megtalál. Jó? - megértően bólintottunk. Ekkor tökéletes időzítéssel pont egy új alak lépett be a dodzsóba.

- Elnézést! Nem volt világos, hogy a kapu a bejárat, ahol csöngetnem kellett volna. - Egy langaléta, fekete hajú fiú állt előttünk, orrán egy sebtapasz volt. Hannám elmosolyodott, mint aki már ismeri. - Az egy kerti tó? Mennyibe kerül a fenntartása?

- Segíthetünk? - Vonta kérdőre a szenszei.

- Öhm, igen. Szeretnék karatézni.

A szenszeinek egy pillanatra elállt a lélegzete, aztán örömteli pillantásokkal, megkönnyebbülten válaszolt a srácnak.

- A legjobb helyre jöttél. - Hann-nal egymásra néztünk, és úgy tűnt, majd' kiugrik a bőréből. Elmosolyodtam reakcióján, és mégjobban magamhoz öleltem, Mr. LaRusso pedig megveregette a vállam. "Húha, akkor ez azt jelenti, hogy szabad utat ad kettőnk kapcsolatának, vagy csak túl előre gondolkodom?"

•••

Sólyom szemszöge:

- A hátrarúgás így néz ki: lép, fordul, oldalsó rúgás. - mutatta a szenszei lassítottan.

- És ha az ellenfél hátulról támad? - tudakoltam.

- Remek kérdés. Kreese szenszei, átvenné innen? - "Ez új megszólítás, eddig csak megfigyelt minket, és mesélt egy csomó mindent a múltjáról..."- végignézve a dodzsón többeknek ült ki csodálkozás az arcára, de igazából én nem bánom, ha ő is tanít, hiszen felnézek rá, plusz elég király az öreg.

- Hogyne, Lawrence szenszei.

- Jó ötlet ez szenszei? - szólt Miguel mellettem fennhangon a szőkéhez. Na ez a másik dolog amit nem értek, hogy Miguelnek miért ilyen ellenszenves az új tag. Nem tudom, nekem úgy tűnik, nem rombolja a Cobra Kai-t, sőt, mégmenőbbé teszi. Nem mellesleg ő az eredeti alapító, ebben az egészben nagyon nem értek egyet legjobb barátommal.

- Nem kell parázni. - biztosította be fiatalabb tanárunk. "Jaja, én is így gondolom...."

- A mozdulat lényege, hogy az ellenfél azt higgye, meghátrálsz. De amint lanyhul a figyelme, akkor keményen odavágsz.

Hannah szemszöge:

Sammie ❤️: Jó reggelt gerlicéim!
                                        Kézbesítve, 6:50

_______________________________________
Nos drágák, itt a kövi (már 16-os!) fejezet (verseket nem számoltam).
Ne haragudjatok az óriási kimaradásért, csak rengeteg a tanulnivalóm, és alig marad időm írni...

Kárpótlásul a vakációban próbálok előre legyártani részeket, hogy ne kelljen majd várni a mai is hosszabb lett mint amilyet terveztem <3

A heti egy rész viszont továbbra is marad, jó éjszakát nektek! Mégegyszer köszönöm a sok olvasót, a vote-okat, kommenteket, ti éltettek engem! 😭❤️