A barátoddal bemész az erdőbe. Sétáltok, jól elvagytok. Annyira jól, hogy besötétedik. Nem tudjátok hogy merről jöttetek mert biztos, hogy nem egyenes úton jutottatok oda ahol most vagytok. Szarügy. A fák takarják a szinte már fekete kék eget. A hold fénye szétszórt sugarakban világít le a földre. A csillagok meg a fák lombjain keresztül látszanak. Bagoly huhogás.... Random creepy zajok. Egy ilyen hangot meghallotok közvetlenül mögöttetek.... Mit csináltok? Megnézitek, vagy.... Elfutottok?

(nem ér lesni)

Megnézitek: mikor megfordultok, s a hang irányába mentek megláttok egy kicseszett nagy  ember alakú valamit. Nem tudjátok eldönteni hogy mi az. Túl gyorsak voltak hozzátok képest.  A földre lök és szép lassan megesz titeket, és feláldoz az uruknak, a sátánnak. MEGHALTÁL! ¦>    <3

|
|
|
\/

Elfuttok: találtok egy házat. Nagyon romos állapitban van. A hang miatt bementek, nehogy megtaláljon titeket. Száraz levelek.... Papírok szanaszéjjel a csempén.. Üveg sehol sincsen. Hát.. Magyarországon olvasod ezt a könyvet. Mit vártál? Csilivili kis rózsaszín szobácskák lesznek NEM ellopott értékes tárgyakkal? Áhhh. Dehogy. Magyarországon olvasod ezt a könyvet bro. Krhm.. Szóval a hold éppen hogy csak fényt adott s láttok. A levegő... A hangulat.. Maga a hely ahol vagytok kurvára nyomasztó. Megfogod a barátod kezét aki kedvesen mosolyog rád már amennyire ő is tud. Ő is be van szarva.