Életem egyik legnagyobb hibáját kezdem véghez vinni. Az alkohol miatt nem tűnt akkora nagy hibának, pedig a tudatalattim tudta, hogy nagyon nem kellene. Ramsey a kezemet fogta és a szobák felé vezetett. Óriási nagy meggondolatlanság volt beadni a derekam, mert mi ketten nem maradhatunk egy szobában. A józan eszem ellen cselekedtem és nem foglalkoztam semmivel. Selena szavai jártak az eszembe. Emlékeztem amikor azt mondta, hogy nekem egy rossz fiúra van szükségem; egy olyan emberre, aki bevisz a rosszba, de úgy, hogy közben élvezzem. Ramsey talán megtudja adni azt, amire vágyom és bármit megtesz azért, hogy élvezzem. Tudtam, hogy egy szavamba kerülne, ő pedig cselekedne. Valamiért mégsem akartam engedni. Ellenkezni és küzdeni akartam a dolog ellen, ami úgyis be fog következni.

Hevesen süllyedő mellkassal figyeltem, hogy Ramsey belöki az utolsó lakosztály ajtaját. Meglepődtem, amikor a szoba közepén ketten álltak. A látottak alapján "romantikus perceket" zavartunk meg, de ezzel Ramsey nem foglalkozott. - Kifelé! - fejét az ajtó felé biccentette, a fiatalok pedig szót fogadtak. Miután becsukták az ajtót, kettesben maradtunk. A szoba hirtelen kicsinek tűnt, a levegő pedig kevésnek. Feszült, néma csend telepedett ránk. Minden percben arra gondoltam, hogy vele nem szabad egy légtérben lennem. Nem azért, mert utáljuk egymást. Egyszerűen azért, mert kiderült...vágyunk egymásra. Létezik a pokoli vágy, az akarat legerősebbikje. És azt hiszem, hogy ez kínoz minket. Nem vallottuk be, nem mondtuk ki, de mindketten tudjuk, hogy mit akarunk. Tudjuk, hogy nem szerelem, hogy nem szeretet, de mégis valami.

A feszült csendet nem törtük meg. Összefontam a karomat, pislogás nélkül figyeltem, hogy ingjét mellkasig gombolja. Csípőre helyezi a kezét, majd felém fordul. Nem mondtam semmit, vártam, hogy ő szólaljon meg először. Ramsey sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit könnyen meg lehet szeretni. Ramsey kifejezetten aranyos tud lenni, amikor dühös vagy feszült. Ebben a pillanatban minden volt: szenvedélyes, dühös, és feszült. És azt hiszem, hogy ezek a legrosszabb párosítások. Azt mondjàk, hogy egy szenvedélyes férfi veszélyes. Azt mondjàk, hogy a dühös férfi kiszámíthatatlan.

Ezért nem tudtam, hogy ebben a szobában ma este mi fog történni. Bármi is, az örökké köztünk marad. - Mit akarsz? - törtem meg a csendet. - Miért hoztál ide? Ha beszélni akarsz velem, akkor kezd el, mert Austin vár engem.

- Tényleg komolyan gondoltad, hogy megjelensz vele az én születésnapomon? Azok után ami köztünk történt, úgy gondoltad, hogy megjelensz itt az ex pasiddal?

- Miért, mi történt köztünk?! - közelebb léptem, csak centik választottak el egymástól. Ramsey nagyot nyelt, a tekintete csillogott, ahogy engem nézett. Nagyon jól tudtam, hogy miről beszél, mégis tőle akartam hallani. Ramsey végig simított a fedetlen vállamon. Érintése áramütésként ért. Lábam beleremegett, a nőiességem dorombolni kezdett. Egyetlen érintésével a padlóra tudna kényszeríteni engem. Hagynám, hogy bűnbe taszítson, hogy együtt essünk hibába. Mindent engednék. Ebben a pillanatban gyenge lettem, ő pedig erős maradt.

- Nem emlékszel rá? Akkor talán fel kellene idéznünk - a fülemhez hajolt. Szememet lehunytam, kezemet a vállára helyeztem. - Komolyan gondoltad, hogy engedem azt, hogy dolgod legyen vele? - suttogta még mindig a fülembe. Elmosolyodtam.

- Nem fogok tőled engedélyt kérni - suttogtam a fülébe. A teste megfeszült, a levegőt pedig szaporábban vette. Vonzott, hogy felhúztam. Tetszett, hogy kipirult a bőre. Szinte éreztem, hogy vibrál a feszültségtől. - Sőt! Nem fogok rád gondolni, miközben éjszaka szexelni fogok vele! Egy pillanatra sem fog megfordulni a fejemben, hogy bárcsak te lennél felettem, és nem ő - tudtam, hogy ezzel átléptem egy határt, de nem számított. Az alkohol és a vágy teljesen elvette az eszem. Tudtam, hogy bajt csinálok, de nem tudtam jónak maradni. - Az a baj, hogy melletted nem tudok jó lenni. Az a baj, hogy teljesen elveszed az eszem - én voltam az, aki közeledett felé. Kezemmel megfogtam az ingje gombjait, majd kibújtattam őket a lyukból. Mikor az ing lecsúszott róla, a földre taszítottam. Ramsey látványa lehengerlő és kívánatos volt. Izmos melle, feszes hasa és az alhasa csalogatott, hogy ízleljem meg. Talán ezt akartam. Közelebb léptem hozzá, szemezgettem a felsőtesttel, mely soha nem lehet az enyém. Mégis...ebben a percben az enyém. Mozdulatlanul figyelte, hogy közel lépek hozzá, majd tenyeremet a hasára teszem. Ajkába harapott, a levegőjét feszülten kifújta. Nem tudtam küzdeni ellene. Két kezemet a derekára helyeztem, ujjaimat végig csúsztattam a hasizmán, majd végig simítottam a mellkasát. Engem figyelt, majd szaporán pislogott, amikor végig húztam ujjamat az övén.

- Az őrületbe akarsz kergetni? - rafinált vigyor jelent meg az arcán, ez pedig tetszett. Elmosolyodtam, miközben kikapcsoltam az övét, és lehúztam a sliccét. - Mert nagyon jó úton haladsz felé - a plafon felé pillantott, én pedig néztem őt. Testéből hőt bocsátott, a mellkasa gyorsan emelkedett. Akarta. Én pedig őt akartam.

- Talán mégsem vagyok annyira jó, mint azt sokan mondják. Lehet, hogy ez vagyok én - arra vágytam, hogy megérintsem. Érezni akartam őt. És tudtam, hogy ha megteszem, akkor onnan nincs visszaút.

- Ne húzogasd az oroszlán bajszát. Nem tudod, hogy milyen vagyok, amikor beindulok.

Oldalra biccentettem a fejem, és néztem, hogy a kezemet figyeli. Egy kicsi mozdulat választott el attól, hogy az alsónadrágjába nyúljak. Éreztem, hogy megfeszül a kezem alatt, a teste vágyott rám. Ramsey pedig szenvedett.

- Lehet, hogy pontosan azt akarom, hogy beindulj - suttogtam alig hallhatóan. - Lehet azt akarom, hogy mutasd meg azt, amit szerinted Austin és én nem tehetünk meg.

- Sokat ittunk. Nem csinálhatok hülyeséget. És gumi sincs nálam... - nagyot nyelt, homlokát az én homlokomnak támasztotta. Lehunytam a szemem, mélyen beszívtam az illatát. Az alkohol sok dologra képes. Összezavarja az embert. Néha olyan viselkedésre készteti, amit az ember nem tenne meg. Erőt vettem magamon, majd egy határozott mozdulattal eltaszítottam magamtól. Ramsey hátra lépett, majd széttárta a kezét. - Úgy lökj el magadtól, hogy utána ne akarjak vissza menni! - emelte fel a hangját.

- Annyira nem vagyok erős! Azt mondtad, hogy a születésnapodig adsz nekem időt! Időt arra, hogy válaszoljak...

- Vöröske... - hátra túrta a haját, majd összekulcsolta kezét a tarkóján.

- Tudom, hogy mit akarok. Elegem van abból, hogy mindig a jó kislányt játszom. Mikor veled vagyok, minden más. Nem vallanám be, de nem vagyok józan, ezért elmondom, hogy veled önmagam vagyok - vontam fel a szemöldökömet. Ramsey végig nézett rajtam. Egy karnyújtásnyira voltam tőle. A távolság hamar megszűnt, hiszen megindult felém. A szívem hevesen dobogott, amikor megemelt, lábamat pedig a derekára fontam. Egy hirtelen mozdulattal megfordított, majd a francia ágy közepére fektetett. Nem éreztem magam még ennyire jó helyen. Lábamat oldalra csúsztattam, ő pedig fölém magasodott. Nem kérdezte, hogy biztos vagyok benne. Nem láttam a szemében félelmet. Láttam rajta, hogy ő is annyira akarja. Talán jobban akarta. Megrészegülve figyeltem, hogy a szemembe néz, hogy izmos karjával megtámaszkodik. Vágytam rá. Azt akartam, hogy meztelen testünk ruha nélkül érjen össze.

- Valahogy ki kell, hogy józanítsalak - suttogta, miközben üveges tekintettel figyeltem, hogy végig simít a halántékomon. - Minden rendben, nem fáj a fejed? Van nálam Cataflam - a szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessem el magam. Ramsey a zsebébe nyúlt, és elővett belőle egy doboz gyógyszert. - Egy szemet vegyél be, és sok folyadékkal. Szoba hőmérsékletűt kérsz, vagy hűtöttet? - kérdezte felettem támaszkodva. A szituáció annyira nevetséges és aranyos volt, hogy nem tudtam abba hagyni a nevetést.

- A migréned miatt van nálad? - suttogtam. A hajamat simogatta, majd biccentett.

- A rendes gyógyszerem elfogyott, ezért Cataflam van nálam. Nem hat olyan gyorsan, de jó, ha nálam van - rendezgette a hajamat. - Milyen szempilla spirált használsz? Nagyok a pilláid.

- Köszönöm! Rimmel Londontól van! Ez egy új termék, meg vagyok vele elégedve. 3D hatást kelt - mosolyodtam el. Ramsey az arcomat fürkészte, majd tekintete megállapodott az ajkamon.

- És a rúzsod? Nagyon tartósnak tűnik - elpirulva elnevettem magam, ő viszont elveszett bennem. Mellém hasalt, ujjával továbbra is a hajamat simogatta, tekintetével pedig rabul ejtett.

- Ez a rúzs, Dior - suttogtam.

- Nagyon szép, kiemeli az ajkadat. Nem is tudom, olyan...dús hatást kelt - magyarázta visszafojtott nevetéssel.

- Málna íze van. Szeretnéd megkóstolni? - helyeztem arcára a kezét. Ramsey megcsóválta a fejét, majd felvonta a szemöldökét.

- Hogyne szeretném - jött a válasz. - De nem igazán tehetem. Még akkor sem, ha ma van a születésnapom - sóhajtotta, majd kivette a zsebéből a gyógyszert. - Hozok vizet - szinte lassított felvételben láttam, hogy feláll, majd félmeztelen a legközelebbi pulthoz sétál. Felültem, végig néztem rajta, ő pedig vizet keresett nekem.

- Mi van a hátadra tetoválva? - összehúzott szemekkel figyeltem a sok kecses betűt, ami egy egész szöveget alkotott a lapockáján és a hátán. Nem voltam benne biztos, de talán latin lehetett. - Pontosabban inkább, mi van oda írva?

- Sok vízzel vedd be - mellém ült, majd átnyújtotta a poharat. - Miért érdekel? - kérdezte. - Nem mindegy neked, hogy mi van a hátamra írva?

- Nem, mert érdekel - lehúztam a gyógyszert, azonban félre nyeltem. Köhögve előre hajoltam, Ramsey pedig megpaskolta a hátamat.

- Óvatosabban, ha lehet.

- Miért vagy ennyire gondoskodó? - csóváltam a fejem. - Ma van a születésnapod. Nem velem kellene lenned - pillantottam fel rá.

- Nagyon jól tudom, vöröske - vonta fel a szemöldökét.

- Amúgy, erős a migréned?

- Erős - biccentett. - Néha alig tudom elviselni.

- Az szar lehet - suttogtam.

- Az bizony - ráncolta a szemöldökét. - Minden rendben? Sápadt vagy.

Keletkezett bennem egy furcsa és kellemetlen érzés, ami hirtelen tört rám. Mellkasomat nehéznek éreztem, a levegőt pedig nehezen vettem. Hirtelen rám tőrt a meleg és úgy éreztem, hogy bármelyik percben,...ó jaj!

- Hányni fogok - mutattam magam elé. - Úristen, hányni fogok... - indultam meg a vécé felé.

- Megyek, és fogom a hajad! - kinyitotta előttem az ajtót, egy mozdulattal felkapcsolta a villanyt, majd megfogta a hajam, amikor izzadva a vécé fölé hajoltam. Egy darabig küzdöttem, aztán ki jött, aminek ki kellett jönnie. - Maradj, szerintem jönni fog még - Ramsey vissza tolt, és mennyire igaza volt.

- Ez undorító! Nem kellene itt lenned - támasztottam kezemet a vécére. - Utálom, hogy leittam magam. Ez kiábrándító.

- Dehogy az! Tessék! Most szépen megtöröljük a szádat.

Elmosolyodtam, amikor letépett egy adag vécé papírt, majd törölni kezdte vele az ajkamat. - Hm!

- Mi az? - motyogtam.

- Tényleg tartós ez a rúzs - mondta, mire homlokomat a vállára döntöttem...Ramsey pedig puszit nyomott a homlokomra. Ajkát a bőrömön tartotta, kezével pedig a fejemet tartotta. Kezemmel végig simítottam a meztelen hátát, majd derekán összekulcsoltam a kezem. - Nagyon nem vagy jó helyen, vöröske - suttogta.

- Tudom. Csak még egy kicsit - szívtam be a bőre illatát. - Csak még egy kicsit - nyomtam egy puszit a vállára.